Melyik a legvarázslatosabb Spielberg-jelenet?

2023.01.22. 18:29, Gaines

header_118.jpg

Csütörtök óta megy a magyar mozikban Steven Spielberg harmincnegyedik filmje, A Fabelman család, amelyben a mozi történetének egyik legnagyobb mesélője a saját múltját, felnövéstörténetét dolgozza fel, és egyben megénekli a nagyvászon varázsát is. Hollywood persze imád ódát zengeni önmagához, de kevés rendezőtől hitelesebb a film teremtő és katartikus erejéről hallani, mint attól az embertől, aki immár ötödik évtizede csomagolja az élet fájdalmas, nehéz és csodás mivoltát felejthetetlen pillanatokba. Ezúttal tíz olyan jelenetet emelünk ki, amik a csak rá jellemző Spielberg-varázslatot hordozzák – nem feltétlenül a leghíresebbeket, de mindenképpen a legkáprázatosabbakat. Ez a cikk először a Recorder magazin 100. számában jelent meg.

10. A barátságos óriás (2016)

A Spielberg karrierjében nem feltétlenül legerősebb – bár így is jó néhány kiváló filmet rejtő – évtized méltatlanul gúnyolt filmje iróniamentes mese, ami úgy bugyolál be játékosságával, mint puha paplan a forró kakaós téli estéken. Nem is a cselekményes részek maradandóak belőle, hanem a békés, ráérős közjátékok. Mind közül a legszebben a kis Szofi és a címbeli jámbor óriás becsobbannak Álomországba, egy víztükör alatt tótágast álló, szentjánosbogár-fényű népmesei valóságba – a világok közti átlépés nagymestere még ekkor is Spielberg.

9. Kapj el, ha tudsz (2002)

Nehéz lenne vitatni, hogy Spielberg csúcséve 1993 volt a Jurassic Parkkal és a Schindler listájával, de erős trónkövetelő a 2002-es duplázás is; noha a Különvélemény sci-fi akció-paranoiája is remekbeszabott, ez a könnyed, frivol játéknak látszó, mély melankóliával átitatott heistfilm kenterbe veri. A kamaszként szélhámosnak állt, apakomplexusos, magányos Frank Abagnale (Leonardo DiCaprio) svindlijei mind pazarok, de a szívünkbe ott markol, amikor karácsony estéjén benéz anyja új családjának otthonába, és elérhetetlen álmait porrá zúzzák a villogó szirénák. 

8. A Nap birodalma (1987)

Mielőtt Batman vagy Patrick Bateman lett volna, nem beszélve a method színészet fizikai átváltozóművészéről, a tizenhárom éves Christian Bale egy fajsúlyos háborús drámában hívta fel magára a figyelmet azzal, hogy kölyökképű létére milyen intenzív, komoly jelenléttel bír. A szüleitől elszakadó, japán fogolytáborba kerülő Jim rajong a repülőgépekért, így élete nagy pillanata, amikor meglátja kedvenc amerikai bombázóit, mi pedig vele örülünk – míg rá nem eszmélünk, hogy a robbanásokért ujjongó, traumatizált fiút hajszál választja el az őrülettől.

7. Tintin kalandjai (2011)

Spielberg mesterien képes vizuális eszköztára legjavával a végletekig fokozni, az utolsó csepp hatást is kifacsarni egy-egy érzelmes nagyjelenetből, néha viszont egyszerűen átadja magát és a nézőket a virtuóz képi történetmesélés okozta gyönyörnek. A motion capture és CGI-animált kalandfilm autós-motoros üldözéses jelenete nem szolgáltat tematikai vagy karakterfejlődési revelációkat, „csupán” kivitelez egy lenyűgöző egysnittest gátszakadással, tankkal, drótkötélpályás lesiklással, végtelen eleganciával, mintha ez lenne a világ legkönnyebb dolga.

6. A cápa (1975)

Varázslatot nemcsak lélegzetelállító kameratrükkökkel lehet elérni, néha annyi is bőven elég hozzá, hogy három ember leüljön sztorizgatni. Szinte már közhely, hogy Spielberg milyen feszültté képes tenni bármilyen párbeszédes jelenetet belső vágásokkal, lassú ráközelítésekkel, kitartott snittekkel, a tempó adagolásával, a szereplők elhelyezésével, Quint nagymonológja azonban megunhatatlan mesterkurzus, egyben hatalmas ajándék Robert Shaw-nak. Ha nincs ez a három főhőst összekovácsoló részeg jelenet, fikarcnyit se érne a finálé összecsapása.

5. A.I. – Mesterséges értelem (2001)

Közkeletű és sokáig élő tévhit volt, hogy a Stanley Kubricktól megörökölt, sci-fiben elmesélt Pinokkió-parafrázist Spielberg cukormázzal vonta be, pedig a szeretetre vágyó androidgyerek odüsszeiája a színpompás felszín alatt folyamatosan nyomaszt, azt pedig végképp nem tudjuk mire vélni, hogyan lehet a vágybeteljesítő befejezést nem mérhetetlenül lehangolónak érezni. A film depresszív snittjei közül is viszi a prímet, amikor az összetört Haley Joel Osment az elárasztott Manhattanben a vízbe veti magát: monumentális, személyes, siváran ejt ámulatba.

4. E.T., a földönkívüli (1982)

Spielberg tesz róla, hogy a felnőtteket célzó filmjeit is gyermeki rácsodálkozással és tátott szájjal tudjuk nézni, de nem véletlen az sem, hogy nemzedékek nőnek fel a gyerekeknek és/vagy kiskamaszoknak szóló klasszikusain. Hiába megmosolyogtató már a trükk megvalósítása, a rendőrök elől menekülő, majd az imádnivaló földönkívüli telekinetikus képességének hála a levegőbe emelkedő és az égő napkorong előtt elbicikliző kis csapat felvétele – John Williams ártatlan örömet megtestesítő zenéjével aláfestve – minden egyes alkalommal szívet melenget.

3. West Side Story (2021)

Tartottunk tőle, hogy mihez kezd majd Spielberg a híres musicallel, és ő a legjobb választás-e a remake-hez, az öreg azonban alaposan ránk cáfolt: olyan frissességgel és szenvedéllyel dolgozta fel a Jetek és a Cápák bandaháborújába helyezett tragikus románcot, mintha több évtizedet fiatalodott volna. A film képkockái duzzadnak az energiától, különös tekintettel a mambós táncjelenet során: csupa szín, csupa mozgás, csupa élet. Ahogy Janusz Kaminski kamerája a táncterembe lépéskor felemelkedik a magasba, mi is vele levitálunk a székből.

2. Harmadik típusú találkozások (1977)

Adná magát, hogy az emberek és az idegenek nagy találkozását emeljük ki az öt hangjegyes zenével, az űrhajóból úszó fényárban megjelenő sziluettekkel, hiszen az emberiség számára sorsfordító pillanatot örökít meg Spielberg – de ha őszinték akarunk lenni, picit túl hosszúra nyúlik. Sokkal erősebb Richard Dreyfuss első ufóészlelése a sorompónál. Spielberg minden eszközt bevet: megelevenedő tárgyakat, letaglózó fényeket, Dreyfuss pánikját, a zene hiányát. A megszállottá váló főhőshöz hasonlóan mi sem szabadulhatunk többé az átéltek hatása alól.

1. Jurassic Park (1993)

Nem hisszük, hogy kérdés, melyik film kerüljön egy ilyen Spielberg-toplista élére, legfeljebb az, hogy melyik jelenettel képviseltesse magát. Mert választhatnánk a T-Rex első megjelenését, a pohárban fodrozódó vízzel, a hasztalanul óbégató kecskével, a szakadó esővel, a hadonászott fáklyával. De Spielberg sosem tudott úgy hatni a szívünkre és a képzeletünkre, mint a tudósok érkezésekor. Először Sam Neill és Laura Dern elkerekedett szemére közelítünk rá; megszólal John Williams legszebb fanfárja; és megjelenik a hatalmas brontoszaurusz. Mi pedig a cinikus Jeff Goldblummal együtt csak annyit tudunk mormolni: „Te gazember, hát megcsináltad!”

szerző: Huszár András

https://recorder.blog.hu/2023/01/22/melyik_a_legvarazslatosabb_spielberg-jelenet
Melyik a legvarázslatosabb Spielberg-jelenet?

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr8518002062

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása