A brit rapperlány, akinek minden ritimizálásában ott lüktet Afrika. Az ember, aki a vele készült interjúban azt kérte Prince-től: „Keep the funk alive!”. A dal, amire csak futva, extázisban lehet kutyát sétáltatni. Továbbá: dögös groove-ok, menő gitárriffek, és a titokzatos kollektíva, ami felhozza bennünk a korai Bob Marley & The Wailers-hangulatot. Régóta várt a hazai könnyűzene egy olyan duóra, mint a Flanger Kids, Aldous Harding pedig minden mennyiségben jöhet.
Miután listába szedtük a legjobb külföldi és magyar lemezeket, filmeket és sorozatokat, idén is megkértünk zenészeket, hogy gyűjtsék össze a kedvenc dalaikat, albumaikat az évből. Ezúttal a tavaly egy táncszínházba oltott koncertelőadással jelentkező Aranyakkord dobosát, Gábor Andor „Ufó”-t, az Európa Kiadó, a Manaky, a Papaver, vagy az Àbáse basszusgitárosaként ismert, SunMa nevű dubos szólóprojektjével tavaly egy kiváló mixtape-et is kiadó Koroknay Andrást, a következő lemezén a Chemical Brothers többszörös Grammy-díjas hangmérnökével, Steve Dubbal is dolgozó Kocsis Bencét, azaz OIEE, a kiváló Pilinszky-lemezével 2022 legjobbjai közé, egy másik dalával pedig az amerikai FBI c. sorozatba bekerülő, év végén pedig a Honvéd Férfikarral és Bernáthy Zsigával közös, fantasztikus koncert EP-t kiadó Pátkai Rozina, valamint az egyre izgalmasabb, downtempo, ambient és modern klasszikus szólóprojektet vivő Zalai Richárd kedvenceiről olvashattok.
Fotó: H.G. Ambrus.
GÁBOR ANDOR „UFÓ”
(Aranyakkord, Lovasi és barátai, Random Trip, Tarajos Hullámok)
Little Simz: No Thank You
A brit rapperlány, akinek minden ritimizálásában ott lüktet Afrika.
Ibeyi: Spell 31
Az egyik kedvenc, sajnos már évek óta eltávozott ütőhangszeresem ikerlányainak zenekara (Ibey= ikrek). Szakrális joruba tradíciók keverednek a modern tánczenével.
Frenk: Abszolút szabadon
Részrehajló vagyok. Egyrészt kedvelem Frenk munkásságát, másrészt jónéhány dalban játszom is a lemezen, ahogy Vasti is (ő volt a lemez hangmérnöke is). Ám ettől függetlenül is azt mondanám, kevés igényesebben összerakott, izgalmasan meghangszerelt lemez jött ki az utóbbi időben. Erős szövegek, minőségi köntösben.
Lettuce: Unify
A kedvenc funk zenekarom a kedvenc funk dobosommal. Az ember, aki a vele készült interjúban azt kérte Prince-től: „Keep the funk alive!”
The Black Keys: Dropout Boogie
Az új lemez összes dalát szeretem. Dögös groove-ok, menő gitárriffek. A Wild Child című dal videóklippel együtt pedig irgalmatlan!
Florence + the Machine: Free
Ez az a dal, amire csak futva, extázisban lehet kutyát sétáltatni. (Tapasztalat) A videoklip pedig itt is zseniális! Kritika.
Hajós Kristóf: Good Morning, Nothingness
Kristóf régi harcostárs, régi zenekarunk, a The Unbending Trees furcsa jelenség volt a magyar könnyűzenében. Első szólóalbumának dalait nagyrészt Németh Robi jegyzi, de Lázár Dodi és Tövisházi Ambrus is bábáskodott a lemez körül. Nekem jobban tetszenek azok a pillanatok, amikor levegősebb a zenei tér az éneke körül, de az egész lemeznek van egy nagyon jellegzetes, szép hangulata.
Benjamin Lackner: Last Decade
A legendás ECM kiadó újabb gyöngyszeme, szívet gyönyörködtető muzsikálással. A zongora, trombita, nagybőgő, dob felállás eleve egy nagy piros pont nálam, főleg, ha a dobok mögött Manu Katché ül.
Residente: This is Not America
Dühös Puerto Rico-i rapper áll ki az amerikai őslakosok mellett. A zenéje le se tagadhatja a népzenei gyökereket. Ráadásként feltűnnek az Ibeyi-s Diaz lányok. Ez a videóklip is csillagos ötös a maga fájdalmas valóságával.
Alan Gogoll: Owl and the Moon
Bájosan hangulatos akusztikus gitározás Ausztráliából.
Fotó: Szczuka Panka.
KOROKNAY ANDRÁS
(SunMa, Manaky, Európa Kiadó, Studio Einz)
SAULT - Angel
Magamtól nem igazán fordítok időt új zenék felfedezésére, emiatt általában a barátaim ajánlásai jelentik a forrást. Így jutott el nemrég hozzám a SAULT nevű kollektíva 10 perces, több részből álló single-je is. Felhozza bennem a korai Bob Marley & The Wailers-hangulatot, és a faragatlan, nyers hangzása is nagyon tetszik.
Four Tet - Mango Feedback
Kieran Hebdennek mindamellett, hogy unikális stílusa van az elektronikus műfajban, a zenei dolgokon túl is rezonál velem valami minden megjelenésében, ez sem kivétel.
Zeitgeist Freedom Energy Exchange - Sci-Fi Jazz Directions
Ziggy-t még az Àbáse dobosaként ismertem meg, a ZFEX az ő szólóprojektje, ami az egyik kedvencem a mainstream jazz / electronica témában.
Aduni - Obakosso
Az előbb említett Bognár Szabi “Àbáse” idén életre hívott kiadójának (Oshu Records) legelső kiadványa a berlini brazil énekes Aduni debütáló single-je. Külön kapcsolódásom, hogy Kálmán Andrással közös stúdiónkban, a Studio Einzban kevertük meg a dalt, de nem is emiatt tetszik, hanem mert nagyon organikus és tiszta.
Flanger Kids - Slowly
Régóta várt a hazai könnyűzene egy olyan duóra, mint a Flanger Kids. Tipikus esete, hogy annyira passzol két ember stílusa és workflow-ja, hogy mindenfajta erőltetettség nélkül azonnal felismerhető hangzást és fülbemászó dalokat produkálnak.
Fotó: Alexandra Hinkelmann.
KOCSIS BENCE
(OIEE)
Bicep: Water (EP)
A Bicep már az előző, Isles c. albummal is betalált, de az új kislemez kifejezetten elkapott és inspirált az új lemezem munkálataiban. Tetszik a nosztalgikus hangzás mellett a tört ritmussal indító Water kiegyenesedése az énektéma egy adott pontján. Nagyon szépen pályára helyez a megfelelő pillanatban.
Stromae: Multitude (LP)
Az első lemez nagy kedvencem volt, bizonyos szempontból példaképnek is mondanám mint előadót, hiszen számomra is kiemelkedően fontos a saját vizuális világom kialakítása, a branding, a pop- és a tánczene közti átjárás. Az új lemez összességében kevésbé kapott el, mint az első, de két dal és a videóik itt is nagyon szépen sikerültek. A Santé és a L’enfer. A második minimalista klipje és koreográfiája, a dal dropja nagyon bejött.
Mild Minds: Devotion (EP)
Egy ausztrál ismerősöm énekelt Mild Minds korábbi lemezén, úgy találtam rá pár éve, és nagyon megtetszett a zenei eszköztára, még ha egy kicsit néha túl popos is nekem a dallamvilága.
Anna Majidson: La Riviére (LP)
Anna a francia Haute Shut Me Down című dalán keresztül került a látókörömbe, arra eléggé rákattantam pár éve, Utána elkezdtem vele privátban levelezni, nem lenne-e kedvük Pesten a Pontoonon játszani, és végül tavaly a szólóprojektjével sikerült is elhozni két koncertre. Akkor egész elkapott pár dal erről a lemezről, főleg a Natasha. Franciául mondjuk nálam sok minden még jobban is működik, pedig annyira nem mozgat meg a kortárs r’n’b.
Solére: IMA (LP)
Zsófival már a Solére előtti időkből jóban vagyunk, a FEL című dalára készített remixem elég jót is ment a rádióban és streamingen is. Régóta drukkoltam neki, hogy elkapja a közönség, és amióta magyarul énekel, jobban megtalálta a közönségét. Közös nevező, hogy mindketten WaTa-val dolgozunk a lemezünkön és élőben is tagja a produkciónak. Sok számot már menetközben hallottam, legjobban a CSEND légies d’n’b témája és refrénje jön be. Lemezpremier.
Fotó: Zsólyomi Norbert.
PÁTKAI ROZINA
(Minka)
Általában nem a legújabb zenék között keresgélek. A véletlen, szándéktalan találatok számomra a legizgalmasabbak.
Say She She x Piya Malik: Forget Me Not
A összevisszaság, a kuszaság jut erről a dalról az eszembe, 2022 számomra ilyen kusza és összevissza év volt.
Joe Bel: In The Morning
Utazózene. Rengeteget ültem vonaton az utóbbi hónapokban, ez a dal mindig megkönnyítette azt a fura állapotot, amikor mozdulatlanul ülsz, de mégis haladsz valahová.
The Smile: Skirting on the Surface
Az év legmeghatározóbb lemeze számomra. Különösen ez a dal az, amit sokszor meghallgattam külön is.
Aldous Harding: Blend
Aldous Harding minden mennyiségben jöhet.
Sylvan Esso: Coffee
Évek óta hallgatom Sylvan Esso-t, nemcsak élvezeti szinten, hanem szakmailag is nagy hatással volt rám, a hangzás, a dalszerzői stílus, a hangszerelés, az atmoszféra.
Stromae: Formidable
Nagyon régi dal, régi klip, de én idén találtam rá, a Szigetes fellépőket hallgatgattam, és Stromae fogott meg a leginkább. Férjemtől [Fenyvesi Márton gitáros-hangmérnök - a szerk.] úgy tudom, a legerősebb koncertet adta idén.
Pomme: Ceux qui rêvent / Aurora feat. Pomme: Everything Matters
Az Aurora-daltól jutottam el a Pomme-lemezekig, az év egyik legszerencsésebb véletlene. Portré.
Arooj Aftab feat. Anoushka Shankar: Udhero Na
A pakisztáni Arooj Aftab tavaly Grammy-t is kapott, velem valahogy már korábban szembejött. Sosem voltam Anoushka Shankar-rajongó, de ebből a kollaborációból ő is érdekesebbé vált számomra.
„MA SEM FÉLEK SAJÁT SZÓRAKOZÁSOMRA VERSET ELEMEZNI” – PÁTKAI ROZINA-INTERJÚNK.
Fotó: Ács Alíz.
ZALAI RICHÁRD
Bonobo - Fragments
Alfa és ómega minden szempontból. Bonobo indított el az elektronikus és akusztikus zene vegyítésének izgalmas útján. Csodálom, hogy ennyi év és album után is tud újat mutatni, de közben zsigerien benne van minden dalban az összetéveszthetetlen egyedi hangzása. Kritika.
vaghy - Minimalism
Szeretnék én is ilyen szinten, könnyedén alkotni, mint a Tomi. Az itthoni zenei szcéna kiemelkedő alakja nagyon izgalmas zeneiséggel.
Hania Rani - Live from Studio S2
Emlékszem, mikor volt szerencsénk személyesen is találkozni 3 éve az Instantos koncertje után. Kedves és közvetlen személyiség, akinek nemcsak a zongorajátéka, de az énekhangja is lenyűgöző.
Svaneborg Kardyb - Over Tage
Kevés lemez áll annyira közel hozzám, mint a dán duó legújabb albuma. Minimalista hangszerelés nagyon okos megoldásokkal. Örülök, hogy az idei Smida Jazz Fesztiválon volt szerencsénk egy napon játszani, így személyesen beszélgethettem a srácokkal.
Böngészd át a szerkesztőség kedvenceit is!
Még több zenésztoplista:
6363, Dányi Krisztina, Szabó Bálint
Jakab Zoltán, The Devil's Trade, Entrópia Architektúra
Redbreast Wilson és Szabó Tamás
Balanyi Szilárd, Jakab Péter, VENI
Czeglédi Szabolcs, OHNODY, Jankó Bálint
Boros Levente, Hock Ernő, Szőke Barna (ex-Qualitons)
NÉZD MEG A ZENÉSZEK TAVALYI TOPLISTÁIT IS!
A nyitóképen: Florence Welch. Fotó: Autumn de Wilde.