Igazi csoda a műcsillagok fénye alatt - 20 éve járt DJ Krush a Planetáriumban

Vannak a jó bulik, amikről még hetekig beszélnek az emberek és vannak a legendásak, amik még évtizedekkel később is rendszeresen szóba kerülnek. Ilyen volt DJ Krush első hazai fellépése is 2002 októberében, a kerek évforduló mellett pedig az is aktualitást ad annak, hogy felidézzük azt a bizonyos estét és Krush később hazai látogatásait, hogy a japán hiphopguru szinte napra pontosan húsz évvel később, nemrégiben járt nálunk újra és egyben elvileg utoljára. Ez a cikk először a Recorder magazin 99. számában jelent meg, amiben azt jártuk körbe, hogy mi volt a menő 2002-ben.

DJ Krush (polgári nevén Hideaki Ishi) a japán hiphopszíntér úttörői közé tartozott, nemzetközileg pedig a '90-es évek közepén futott be és került szinte azonnal a műfaj legnagyobbra tartott nevei közé. Első lemezének megjelenése után egy-két évvel már olyanokkal dolgozott mint Ronny Jordan, C.L. Smooth, Guru és DJ Shadow, a következő tíz évben pedig sorra hozta ki a nagyszerű lemezeket (nagyrészt a hírneves Mo Wax kiadónál), melyeken hol a szétesett absztrakt hiphop, hol a jazzesebb, nyugisabb hangzás, hol pedig a trip-hop felé kanyarodott el.

Az ezredforduló körülre már legendának számított, így majd megőrültünk, amikor kiderült, hogy 2002-ben végre eljut hozzánk is. Emiatt már önmagában is nagy szám volt az esemény, amire elővétben elment az összes jegy, de ami miatt annyira rögzült a buli emléke mindenkiben, az a Planetárium volt, aminek a műcsillagos égboltja alatt egészen földöntúli élmény volt hallgatni és nézni, hogy mit művel Krush a lemezjátszók mögött. Persze a helyszín varázsa mellett azért ott volt az is, hogy a jellegzetesen szétscratchelt, Krush kedvenc műfajai közt szabadon kalandozó DJ-szett is hibátlan volt és erről szerencsére felvétel is készült, amit még manapság is könnyen meg lehet találni a neten.

De még a következő, 2004-es, szintén Suhaid szervezésében összejött látogatása is hasonlóan emlékezetesre sikerült: akkor a tipikus Krush-hangzást japán népzenei elemekkel ötvöző album, a Jaku anyagával érkezett és hozta magával az egyik közreműködőt, a bambuszfurulya-virtuóz Shuzan Moritát, de a hazai DJ-k is mind különböző zenészekkel közösen nyomtak szetteket az egészen rendhagyó vizuállal felturbózott A38-on.

Egy évre rá a szintén japán DJ Hide-vel közösen érkezett, később viszont olyannyira visszajáró vendég lett, hogy egy időben már azzal viccelődtek az emberek, hogy akár ide is költözhetne: 2008-ban és 2010-ben is pár hónapos különbségekkel játszott a Hajón és az onnan fél percnyire levő felemás emlékű Zöld Pardonban és végül a húsz év alatt összesen tizenegy alkalommal járt Budapesten, sőt 2011-ben még a Balaton Soundon is fellépett.

Utóbbi után jött az egyetlen hosszabb szünet, amiben egy menedzserváltás is szerepet játszott: míg a korábbival a turnézásra helyezték a hangsúlyt, háttérbe szorítva a stúdiózást, addig az újabbal ez megfordult és így végre, évekkel a Jaku után, 2011-től Krush újra elkezdett rendszeresen friss zenéket kiadni. Ezek közt főleg eleinte akadtak olyanok, melyek inkább csak a régiek kissé középszerűbb újrázásának hatottak, később viszont újra egyre izgalmasabb anyagokat készített, melyek közül kiemelkedik a 2017-es, japán MC-kkel közösen összehozott Kiseki.

A turnészünet itthon 2015-ig tartott, azóta újra többször megfordult nálunk, és ennek lett vége most októberben, miután bejelentette, hogy ez lesz az utolsó nemzetközi fellépés sorozata. És habár a húsz év alatt azért láttunk tőle pár kevésbé emlékezetes, néha már-már retródiszkó felé elkalandozó szettet is, így utoljára megint a legjobb formájában volt. Nem csoda, hogy a búcsúbulit utólag sokan ahhoz a bizonyos, pont húsz évvel ezelőtti planetáriumos estéhez hasonlították.

szerző: Frank Olivér