85 éves korában elhunyt Angelo Badalamenti, David Lynch állandó munkatársa, akinek a Twin Peaks éterien gyönyörű, szívbemarkolóan nyomasztó, felejthetetlen kísérőzenéjét is köszönhetjük.
A brooklyni születésű Badalamenti összeforrt David Lynch filmjeivel, miután felvették a Kék bársony forgatására, először csupán Isabella Rossellini énektanárának, hogy a színésznő el tudja énekelni a Blue Velvet Bobby Vinton-féle változatát. Lynch szerette volna azt is, ha Rossellini a filmben elénekli a Tim Buckley-féle Song To The Sirent (amit akkoriban a 4AD-stúdiószupergrup, a This Mortal Coil tett népszerűvé), de nem tudta megszerezni hozzá a jogokat, ezért Badalementi zenét, Lynch pedig szöveget írt hasonlóra vett első közös szerzeményükhöz, amit még számtalan dal és sound design követett olyan filmhez is, mint például a Mulholland Drive. Badalamenti legismertebb munkája az első Twin Peaks évadhoz készített album, de a Tűz, Jöjj Velem!-hez és a második évadhoz (meglehetős késéssel, 2007-ben) kiadott album, valamint a 2012-es Twin Peaks Archive egészen addig kiadatlan dalai is szerves részét képezik az életművének.
LEHET-E JOBB TÉVÉSOROZAT ZENÉJE A TWIN PEAKSÉNÉL?
Badalamenti és Lynch a szintén idén elhunyt Twin Peaks-énekesnőnek, Julee Cruise-nak is írt egy csodalemezt. „Tíz, jazzből, ambientből, dreampopból gyúrt, nem evilági, poptól távoli, popként mégis működő dal. Egy megbonthatatlan, tökéletesen felépített világ, leheletfinom fúvósokkal, ötvenes évekbeli crooner-dalokat idéző vonóshangszereléssel, borzongató gitárokkal, Cruise egyszeri énekteljesítményével, Lynch haikuszerű szövegeivel, amelyek a hajnali órákban megnyitják a világ titkait. Ha nem Cruise énekelné őket, nem így működnének, de általa valóban az éjszaka dalai ezek, amelyek a teljes élményhez igénylik a világ elcsendesedését, és aztán a nagyon is való világba úsztatnak – álomszerűen. És igénylik azt is, hogy egyedül tegyük meg az utat, aminek a végén állunk némán valamire támaszkodva és többet tudunk magunkról és a világról is” – írtuk az 1989-es Floating Into The Nightról, amin a Kék bársony-betétdal (Mysteries Of Love) mellett szerepel rajta az akkor még csak majdani Twin Peaks-főcímzene Top 10 slágerré vált énekes változata (Falling), plusz számos szám, ami később megszólalt a sorozatban.
MINDEN, AMIT DAVID LYNCH ÉS A ZENE KAPCSOLATÁRÓL TUDNI ÉRDEMES.
Badalamentit három kategóriában jelölték Emmyre, a Twin Peaksért Grammy-díjat is kapott, de később is brillírozott a Lost Highway, a Mulholland Drive és Az igaz történet zenéiben. De a filmvilágon kívül is aktív volt: ő volt a producere és fő zeneszerzője Marianne Faithfull 1995-ös lemezének (A Secret Life), többször is hangszerelt a Pet Shop Boys-nak, dolgozott David Bowie-val egy George Gershwin tribute lemezen (A Foggy Day (in London Town) című dalon), de még a John Bush-érás thrash-legenda, az Anthrax első lemezén, a Sound of White Noise-on is (a Twin Peaks ihletésű Black Lodge című számban), és ő írta az 1992-es barcelonai nyári olimpia nyitózenéjét. Lynch mellett olyan rendezőkkel dolgozott még, mint Paul Schrader (Idegenek Velencében), Danny Boyle (A part), vagy Jane Campion (Szentek és álszentek), de ő szerezte például a Hosszú jegyesség, az Elveszett gyerekek városa, a John Hughes-féle Karácsonyi vakáció, vagy a harmadik Rémálom az Elm utcában zenéjét is.
TOP 10 TWIN PEAKS-IHLETÉSŰ DAL.
