„Az is vicces, hogy miért nem beszélek róla” – Dányi Krisztina (GLORIA)-interjú

2022.12.01. 08:44, soostamas

gloria-danyi-krisztina.jpg

Megnyerte a Klipszemlét, kiforgatta sarkaiból a tánczenéket, és egy poszttal hozná el a világbékét. A GLORIA az elmúlt évek egyik legambícizósubb vállalkozása itthon, amelyben a morningdeerből ismerős Dányi Krisztina a house-t bontja atomjaira és építi újra. De a GLORIA jóval több agyafúrt tánczenénél: a metamodernizmus gondolataira épülő projekt lényegében a 21. századi életünk elé tart görbe tükröt; szatirikus, szürreális, provokatív, elgondolkodtató. Élőben sem mindennapi produkcióra számíthatunk: az Amoeba tagságával kiegészült GLORIA egy színházi előadásba oltott koncerten mutatkozik be december 9-én a Magyar Zene Házában, ahová előzenekarként az egykori Volkova Sisters-énekesnő, Berger Dalma is elhozza kiváló szólóprojektjét.

Miért ért véget a morningdeer projekted?

Én úgy tekintek erre, hogy a morningdeer nem ért véget, csak épp szünetel. Már a Blue for B-nél kezdtem kicsit ellépni tőle, de 2015 legvégén egyre erősebben éreztem, hogy valami radikálisan új dolgot szeretnék csinálni, csak még nem tudtam, hogy pontosan mit. Azt éreztem, hogy kialakult egy saját zenei nyelvem, és a magánéletemben is egyfajta stagnálás volt jellemző ebben az időszakban. Nem akartam ebbe a helyzetbe és attitűdbe beleragadni.

„AZ JÓ ÉRZÉS, HOGY ZENÉLEK” – INTERJÚNK KRISZTINÁVAL 2013-BÓL.

Bár voltak megjelenéseid, az elmúlt években kevesebbet lehetett hallani rólad, mivel foglalkoztál?

Továbbra is dolgoztam 9-to-5 tech cégeknek, de művészeti projektekben is részt vettem. Írtam zenét táncdarabhoz, ökotudatos divatshowhoz, és egy alfa generációról szóló animációs mini-doksifilmhez is. Ebben az időszakban vettük fel a Grey Lichent is S Olbrichttal, 2018-ban pedig részt vehettem a Velencei Biennálén, a magyar pavilon installációjához készítettem sound designt és zenét. Ezekbe mind bele is lehet hallgatni a weboldalamon. Szóval nem unatkoztam.

Mi volt a kezdőlöket, az alapinspiráció, amelyből megszületett GLORIA?

Nagy hatással voltak rám a digitális kapitalizmusról szóló értekezések, az AI-kutatás, Bernard Stiegler francia filozófus, és Adam Greenfield Radical Technologies című könyve is, de ami igazán elindított, az egy 2017-es találkozás egy Altair nevű francia programozóval, aki mindenféle érdekes olvasnivalóval látott el. Nagyon inspiráló volt fejtegetni ezeket és közösen elveszni a YouTube és Wikipédia rabbit hole-okban. Így találtam rá Luke Turner metamodernista kiáltványára, ami végre irányba rakott és el tudtam kezdeni kidolgozni a vázlataimat. Később tudtam meg, hogy Shia LaBeouf #iamsorry-ját és az ezt követő néhány performanszát ugyanez inspirálta. Mikor megjelentek, éreztem, hogy ez valami más és erős, csak nem tudtam megmondani, hogy miért.

A másik fontos eleme ennek a projektnek a kollaboráció, hogy kizökkenjek a magányos alkotófolyamatból. Szombat Éva fotós nélkül nem létezne GLORIA, de Moldvai Márk nélkül sem. Az élő megszólalásban Molnár Bencze, Boros Levi és Sabák Peti segítenek, és ez egy melegebb hangzás felé viszi a zenét, az élő műsoron pedig már egy egész team dolgozik. Mindez rengeteg kompromisszummal, projektmanagementtel és olyan pillanatokkal jár, amikben nagyon messze vagyok a komfortzónámtól, de talán épp ezért nagyon megéri.

RÓZSASZÍN ZAJ – NŐK A MAGYAR ELEKTRONIKUS ZENÉBEN.

Milyen téren lök ki a GLORIA a komfortzónádból?

Minden téren. Régen a koncertek előtti beálláson mindig azzal noszogattak, hogy „nem tudsz hangosabban énekelni?”. Tudtam, csak nem akartam, mert kényelmetlen. Túl hangosnak és erőszakosnak éreztem, én pedig nem akartam annak látszani. Ezt helyre kellett tenni magamban, nagyon sok önbizalmi kérdés került elő ebben a folyamatban. Fotózások, videózások, amiktől rettegtem, de végig kellett mennem rajtuk... Azt is el kellett fogadnom, hogy leadership pozícióban dolgozni egy ekkora teammel nem népszerűségi verseny. Fizikailag pedig megterhelő gyakorlatilag két főállásnyi munkát elvégezni. Ez persze hullámzó, de vannak nagyon extrém időszakok. Ja, és még valami: én egy elméleti ember vagyok, viszont ez a projekt egy sokkal gyakorlatiasabb hozzáállást követel meg, pusztán a résztvevő emberek miatt.

Gyakran előfordul, hogy ennyire erősen inspirálnak a zeneírásban különféle elméletek?

Igen, inkább ez a jellemző. Könyvekből is a non-fictiont szeretem inkább, amikből tanulni lehet.

Mi fogott meg ennyire a metamodernizmusban, és hogyan szövöd bele ezt a dalaidba?

Erre a manifesztóból kiragadott sorokkal tudnék a legelegánsabban válaszolni: „A létezést gazdagítja, ha úgy vágunk neki a dolgoknak, mintha […] a korlátok túlléphetők volnának, mert az ilyesmi tárja ki a világot.”, illetve „a metamodernizmus irónia és őszinteség, naivitás és hozzáértés, relativizmus és igazság, optimizmus és kétely közötti, és ezeken túli állapot, amely eltérő és megfoghatatlan horizontok sokaságát űzi.” Nekem nagyon tetszik, hogy nem hirdet abszolút igazságot, előre legyártott, konzerv válaszokat. Felhívja a figyelmet a dolgok jelentésének törékenységére, arra buzdít, hogy higgyünk, de azért ne vesszünk el önmagunkban. A gyakorlatban nekem ez önreflexív dalokat jelent, nosztalgikus toposzok és stíluselemek vicces szétcincálásával, majd költői újraértelmezésével.

Mit élvezel a leginkább a house és egyéb elektronikus tánczenék atomjaira bontásában és újra összepakolásában?

Azt, hogy ad egy keretrendszert, de azon belül végtelen lehetőséget, így néha a folyamat során tényleg sikerül olyat alkotni, ami túlmutat a kereten is.

A GLORIA első klipje, a világbékét egy poszttal elhozó PTS rögtön hatalmasat ment, megnyerte a Klipszemle fődíját, egy év alatt több, mint 150 ezren látták. Meglepett ez a siker?

Nem igazán, de ezt nem magam miatt mondom. Szerintem Kostil Luka zseniális rendező.

SZERINTÜNK IS: TAVASSZAL BEVÁLOGATTUK A LEGMENŐBB MAGYAR KLIPRENDEZŐ KÖZÉ.

Miért ragaszkodsz a hárombetűs dal- és lemezcímekhez?

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a hallgatók hogyan értelmezik ezeket a betűcímeket. Egyébként van jelentés mögöttük, és az a sztori is vicces, hogy miért nem beszélek róla. Bár lehet, hogy csak nekem vicces. A lényeg, hogy inkább a hallgatók fantáziájára bízom ezt. A folytatásban szerintem már nem fogok ilyen címeket adni, mert több visszajelzést kaptam, hogy nem lehet őket megjegyezni. (nevet)

Ivan Dorn kiadójához, a Masterskayához voltál szerződve, akkor jelent volna meg az EP-d, amikor kitört a háború. Hogyan élted meg a történéseket?

Én azt láttam, hogy körülöttem mindenkit nagyon megviselt a háború híre. Erre extra rétegként rakódott, hogy kérdőjelessé vált a megjelenésem is, amire már annyira régen vártam. Igazából, nem nagyon emlékszem azokra a hónapokra, és nem is szeretnék.

„AZ UKRÁNOK ITT IGAZÁN KIENGEDHETIK AZ ÉRZELMEIKET” – INTERJÚNK IVAN DORNNAL.

Említetted, hogy zenekarral fogsz fellépni a Magyar Zene Házában, ami nem pusztán koncert lesz, hanem egyben egy színházi performansz is.

Szerettem volna egy olyan műsort, amiben a résztvevők elmerülhetnek, de közben mégis azt érezhetik, hogy számít a jelenlétük. Ez egy dramaturgiailag felépített, performatív, színházi eszközöket használó show lesz, mely egy fiktív, jövőbeli klubban, a Timeless-ben játszódik. „A Timeless-ben az optimalizált szórakozást a humán Operátorok, és az első publikusan használt, mesterséges intelligencia alapú ÉLS (Érző Légnemű Segéd) csapatmunkája biztosítja. A tekintetkövetők nélküli szabadságban bárhova nézhetünk, az élmény decentralizált.” A Timeless Operátorai Sabák Péter (Amoeba), Boros Levente (ex-Qualitons) és Molnár Bencze (Jazzbois). Az előadást a Halász Péter- és Staféta-díjas Göndör Lacival, illetve az Európa-szerte elismert táncos-koreográfus Cuhorka Emesével (A létezés eufóriája) álmodtuk meg közösen. A Timeless fényeit Karcis Gábor tervezte, a jelmezekért pedig Müller Karol felel.

További célok, álmok, tervek?

Haladok tovább az Operátorokkal egy új hangzásvilág felé.

Jegyek itt kaphatók GLORIA lemezbemutató koncertjére, ami előtt Berger Dalma új szólóprojektje, az élőben trióvá bővülő DB Armitage is bemutatkozik. Facebook-esemény errefelé.

 

interjú: Soós Tamás
fotók: Szombat Éva

https://recorder.blog.hu/2022/12/01/az_is_vicces_hogy_miert_nem_beszelek_rola_danyi_krisztina_gloria_interju
„Az is vicces, hogy miért nem beszélek róla” – Dányi Krisztina (GLORIA)-interjú

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr817988158

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása