„Ez most közelebb áll hozzám, mint a Volkova Sisters” – Berger Dalma (DB Armitage)-interjú

Mit csinált a Volkova Sisters feloszlása után? Hogyan dolgozta fel a zenekar szétbomlását, hogy érzi magát Londonban, és miért tartja egyelőre fiókban a nagylemezét? Berger Dalma december 9-én mutatkozik be élőben kiváló szólóprojektjével a Magyar Zene Házában, amely élőben trióvá bővül a Sexepilből és a Volkova koncertfelállásából ismerős Vangel Tibor dobossal és Dmitri Moreen Abina basszusgitárossal. Ennek apropóján faggattuk ki Dalmát arról, hogy mi van most vele.

Pár éve kiköltöztél Londonba. Hogy érzed most kint magad?

Egészen jól. Ez a hatodik évem kint, és nagyon sok tapasztalatot köszönhetek az itt töltött időnek, ami másképp nem talált volna meg. Mai napig nagyon jó döntésnek tartom, akármennyire is hiányzik néha az otthoni baráti kör. Így talán még jobban tudom értékelni a legfontosabb emberi kapcsolataimat.

Milyen szerepet tölt be most az életedben a zenélés?

Örömforrás, és ez valószínűleg így is fog maradni. Ezeket a csatornákat, úgy érzem, hogy meg kell becsülni. Nem mindenkinek adatik meg az életben, hogy ilyen módon is ki tudja fejezni magát. Szerencsésnek tartom magam, hogy nekem igen.

Hogyan született meg a DB Armitage szólóprojekted?

A Volkova Sisters után mindannyian csöndben voltunk, rendbe kellett tennünk magunkat fejben és feldolgozni azt a tíz évet, amit együtt töltöttünk. Aztán, ahogy lenni szokott, elkezdett viszketni bennem a vágy az alkotásra. Megtanultam a zenei produceri alapokat és elkezdtem gyártani a demókat. Szerintem jó időben, mert a Covid adott másfél évet arra, hogy csak dobálgassam az ötleteimet mindenféle cél nélkül. Aztán betalált egy kis amerikai kiadó, és onnantól felpörögtek a dolgok, voltak határidők stb., ami tolt előre, ahogy az lenni szokott. Nagyon élveztem ezt az időszakot, mert teljesen szabadon írhattam, írok dalokat, és csak arra fókuszálok, hogy valami személyes üzenet jöjjön ki belőlük. Nyilván a Volkova Sisters is én voltam, de úgy érzem, hogy ez most közelebb áll hozzám, és ahol tartok, mint az előző zenekarom. Akármennyire is hiányoznak a srácok és a velük eltöltött mágikus időszak.

Zeneileg is közelebb áll hozzád az, amit szólóban csinálsz?

Mindenképp, mivel egyedül írom a számokat, készítem a videókat és írom a dalszövegeket. Ez egy teljesen más metódus, mint amiben korábban dolgoztam. A dalírás most számomra önreflexió, kicsit hasonló, mint amikor az ember csak leül és ír, mindenfajta előzetes elképzelés nélkül. Aztán figyelem, mi jön ki. Ez egy folyamatosan változó dolog.

A Volkovában szét volt torzítva a hangod, sokszor oktávpedált használtál. Hogyan éled meg, hogy a DB Armitage-ben a saját hangodon énekelsz?

Hát, úgy érzem, hogy ez most őszinte. Időben és térben pont ott, ahol éppen vagyok.

Tavaly azt mondtad, elsősorban az érdekel, hogy mi történik, ha megpróbálsz tánczenét írni. Most mi izgat zeneileg?

Még mindig ez. Még mindig szeretek mozogni, és olyan dolgokat létrehozni, amire lehet bólogatni.

Eddig a Lovelow EP és most a Landslide jelent meg tőled. Mesélsz róluk?

Az első, 3 számos EP egyértelműen a Volkova utáni időszakra reflektált, a zenekar szétmenésével egyidőben jöttem ki egy nagyon toxikus kapcsolatból. Azt hiszem, a dalok az elengedés különböző fázisait járják körül. A Landslide pedig inkább a szorongásaimról szól, egyfajta statement, hogy tessék, én ez vagyok, ezektől félek, és ezzel együtt kell élnem. Csupa-csupa üdítő téma!

A Landslide már az első nagylemez előfutára?

Nevezhetjük annak, igen. Van a fiókban egy album, de épp kiadókeresésben vagyok. Az a cél, hogy az angol piachoz közelebb tudjak kerülni, szóval egyelőre dolgozgatok a számokon, és majd meglátjuk, mit hoz a következő év. Nem sietek.

Az amerikai kiadónak, a Give Take-nek nincs elég nagy befolyása az angol piacon? Mennyire tudtad zenileg megvetni a lábad Londonban és milyen most kint a zenei élet?

Ez egy teljesen másik, szegregált piac, és itt, Angliában nem sok hatáskörük van. A Volkova Sisters-zel lemezszerződést kötöttünk egy angol kiadóval, de az még a Covid előtt volt, és azóta nagyon megváltoztak a lehetőségek. A kisebb kiadók is nagyon óvatosak, mert sajnos nincs már pénz a kiadásban, és ez már a Covid előtt elkezdődött… A zenei élet itt nem túl bizalomgerjesztő. Senki nem mer új előadókat bevállalni, nagyon nehéz kiadót találni, mindenki a Covid előtt lekötött művészeit próbálja előrébb juttatni. Most mindenki próbál színpadra kerülni, az underground pedig több sebből vérzik. És sajnos ez még csak a kezdet, mert a háború és a Brexit miatt egyre kevesebb esély van arra, hogy bárki bármi újba invesztáljon. A Volkova Sisters-zel a legelején voltunk, hogy megvessük a lábunkat Angliában, és az is 4 évbe telt. Én pedig még a legelején tartok a szólóprojektem promotálásában, szóval kérdezz meg majd 5 év múlva! (nevet)

A többi számod is ezen a darkwave/deathpop vonalon mozog?

Nehéz kérdés. Én azt gondolom, hogy amit most csinálok, az popzene. Mások azt gondolják, hogy nem. De ha az akkordokat nézed, igen! Azt hiszem, túl öreg vagyok ahhoz, hogy megfelelően kategorizálni tudjam, amit csinálok. És ha őszinte vagyok, idegesít az, hogy kategorizálni kell. Kedves érdeklődő, kérlek, hallgasd meg, és ha tetszett, pörgesd, és ha látod, hogy játszom valahol, gyere el! Ennyire egyszerű.

December 9-én a Magyar Zene Házában fogsz játszani, ráadásul nem egyedül, hiszen nemrég zenekart szerveztél magad köré, amelyben a Sexepilből ismert Vangel Tibor dobol, akivel már játszottatok együtt a Volkovában, és Dmitri Moreen Abina basszusgitározik.

Mindenképp szerettem volna élő felállást. Tibi mindig ott volt a képben, fantasztikus embernek és zenésznek tartom, és már az első számkezdeményeket is küldözgettem neki. Örülök, hogy igent mondott erre a projektre, nagyon sokat jelentenek nekem az energiái. Dmitri pedig teljesen véletlenül került képbe, egy kocsmában csapolt, ahol én is ittam egy társasággal, és megkérdeztem, hogy lefotózhatnám-e, mert nagyon szép lánynak tartom. A fotózás után beszélgettünk sokat, és kiderült, hogy basszusgitározik… A többi már történelem. (mosolyog)

Szeretnél többet koncertezni a jövőben?

Ami adódik, és megfelel mindannyiunknak a zenekarban, arra igent mondunk. Fogalmam sincs még, hogy ki vevő arra, amit csinálok, szóval kíváncsian várom az összes véleményt, és ezt a fellépést is nagyon, mert még nem játszottunk élőben ezzel a felállással. A Zene Házában a Lovelow EP-t fogjuk eljátszani, pár új számmal. De ezen az estén nem én vagyok a fő attrakció, hanem GLORIA, és nagy öröm, hogy az előzenekara lehetek.

December 9-én GLORIA és DB Armitage EP-bemutatók a Magyar Zene Házában. Jegyvásárlás, Facebook-esemény.

interjú: Soós Tamás
Berger Dalma-fotók: Martin Wanda. Zenekari fotó: Matt Ford.