„Legalább nekem kéne tudnom, hogy ki vagyok” – 6363 az ELVESZETT!!4!-ről

Hogyan menekült a problémái elől az éjszakába, veszett el a bulizásban, és talált újra önmagára – ezt járja körbe 6363, azaz Gege új EP-jén, amit a METAMATIKA-hoz hasonlóan szintén Lusta Gerivel követett el. Holnap lemezbemutató buli az Akvában, de előtte még az ELVESZETT!!4! kapcsán mesél a kételyeiről, önkereséséről, FOMO-ról, és a legszemélyesebb dalról is, amit valaha írt.

„Az ELVESZETT!!4! leginkább az önkeresésről, a veszteségekről, azok feldolgozásáról és a feldolgozás utáni öndefiniálásról, önújraalkotásról szól. Mi az, ami meghatároz valakit? Az, hogy milyen a személyiségem, rajtam múlik, vagy csak gének és traumák halmaza? Aki csak egy színpadon lát, csak egy dalban hall, az ismer engem? Mennyire vagyok én a saját művészetem? Meddig és milyen módokon lehet eltemetni magamban a rossz érzéseket, és milyen hatással van rám, ha ezt az utat választom? Ha nem ezt választom, akkor hogyan lehet megküzdeni ezekkel?

A lemez szövegei a METAMATIKA és a M3T4M4T1K4 lemezzel párhuzamosan íródtak, viszont míg azok sokkal inkább általános dolgokról szólnak, és a túlzások, hiperbolák, eufemizmusok, a problémák és gondolatok erősen túltolt és megfontoltan stilizált feldolgozásai dominálnak bennük, addig itt a nyers őszinteség és a kendőzetlen kimondás kap reflektorfényt. Asszem most már kimondtam mindent, ami az előző három évben foglalkoztatott” – mondta 6363, aki lentebb egyesével is bemutatja a dalokat.

TÖMÉNYTELENÜL SZOMORÚ, DE LAZA ZENE – GEGE-PORTRÉNK.

01. Valahol

„Reggel meg este is be vagyok állva, én vagyok a Margit-híd.”

FOMO. Ha benne vagy egy pörgésben, akkor nehéz kiszállni belőle, és nincs is igazán kedved. Ha éppen nincs az a pörgés, akkor is szeretnél abban lenni, és megteszel bármit azért, hogy úgy érezhesd, akkor is a része vagy. A lemezen később tematizált veszteségek azt okozták, hogy állandóan mennem kellett valahova, vagy bárhova, hogy ne kelljen valósan foglalkoznom a problémáimmal, mentálisan feldolgoznom, ami történt.

Trivia: A dal eredetileg Lusta Geri dala volt, a refrént írta meg, és amikor megmutatta, és mondta, hogy még nem tudja, mit csináljon vele, rögtön rátettem a kezem, mert éreztem, hogy nagyon belevág abba a témába, amit a lemezzel terveztem körbejárni. Sok szempontból amúgy is hasonló az életünk, úgyhogy mondjuk ez annyira nem meglepő.

02. TÚL

„Mondjuk, ha úgy nézzük, a túl sok sem éppen elég.”

Ha az ember állandóan valahol akar lenni, és nem csak akar, hanem meg is oldja, hogy legyen, akkor egy idő után besokall. Túl sok lesz az elfogyasztott dolog, túl sok lesz az impulzus, ami még több feldolgozhatatlan és öntudatlan élményt szül. Persze ez akkor nem így jön le. Akkor éppen az a legjobb dolog a világon, ami történhet. Aztán viszont jön a reggel, kisüt a nap, és újra fénybe kerülnek azok a problémák, amikre a sötétben nem figyelünk. És akkor kezdődik az, hogy valamit kezdeni kell velük. Én azt tudtam velük kezdeni, hogy számokat írtam róluk. Lásd:

NEM KEDVESKEDNI PRÓBÁL, HANEM BELEÁLL - INTERJÚNK GEGÉVEL.

03. Fotók közr. kristoaf

„Törlöm a képet. Vége.”

Ha már túltoltam, és úgy az arcomba csapnak a problémák, hogy nincs az a szőnyeg, ami alá beférnek, el kell kezdeni foglalkozni velük. A Fotókat egy két évvel ezelőtti szakítás ihlette, ami nagyon sokáig rajtam volt, és nem tudtam mit kezdeni vele. Aztán kitöröltem a Fotókat. El kell fogadni, hogy ez már nincs, el kell számolni a fájdalommal, hogy utána újra biztonságosabbnak érezzük, elfogadjuk, hogy szerethetünk valakit és viszontszerethetnek minket. A fényképek kitörlése egy általános metafora. Túllépünk a rossz érzéseken, elfogadjuk, hogy vége, és eltesszük, amit tanultunk belőle. De ehhez a közös emlékek lenyomataira már nincs szükség. Köszi kristoaf, hogy ilyen jól tudtál rá csatlakozni <3.

04. és 05. A sípszó után

„Képzeld, egyre többen hallják, hogy hozzád beszélek!”

A legszemélyesebb dal, amit valaha csináltam. Fontos volt nekem. Nekem volt fontos. Hiányzol. Többet nem akarok róla beszélni itt, leírtam mindent a dalban.

06. NEM én közr. Szendrői Csabi, Beton.Hofi

„Ha szembe kell néznetek magatokkal, hiába húztok álarcot.”

Legalább nekem kéne tudnom, hogy ki vagyok. De más vagyok, mint két éve voltam. Mennyire tudom magam biztosan körberajzolni, és mit használjak hozzá? Krétát? Szövegkiemelőt? Radírt?

A magánéletemben valamilyen vagyok, de a színpadon, vagy amikor alkotok, hiába dolgozok a saját élményeimből, de akarva-akaratlanul is stilizálom, átszűröm egy perszónán. Akik ezt a perszónát látják, és azt hiszik, engem ismernek azon keresztül, azok nagyon sokszor tévúton vannak. Szendrői Csabi mindent is csinál, Elefántozik, reppel és könyveket ír. Beton.Hofi többször tematizálta már, hogy Ádi és Beton.Hofi mennyire értelmezhető ugyanannak az embernek. Nem lehettek jobb partnereim a témára.

„ADOK INGYEN BÍTET, CSAK TAGELJ INSTÁN, KÖSZI!” – 6363 ÉS LUSTA GERI A M3T4M4T1K4-RÓL.

07. Elveszett

„Jólesik kicsit ez a madárcsicsergés.”

Na persze nem minden olyan súlyos. Ha szembenézek a problémáimmal, akkor rájöhetek arra, hogy elveszni tök király is tud lenni. Tudom jól érezni magam tudatmódosítók nélkül, egyedül otthon, a barátaimmal, nem csak a Rootsban vagy a Madáchon, a barátnőmmel a hegyekben. Itt már nem a mentális elveszésről van szó, mint a Valaholban, hanem sokkal inkább egy fizikairól, ahol lelkileg és szellemileg sokkal élesebben körbe tudod magad rajzolni. Rájössz, hogy mit szeretnél. Nem rossz kilépni a körből, és megtörni a saját szokásaid, hogy kicsit rájuk tudj nézni kívülről. Csináljátok ti is!

(Köszi a fújást Gáll Barninak (GranCanada), aki teljesen feldobta, amit Lusta Gerivel addig csináltunk a dallal!)

6363 november 26-án, azaz most szombaton mutatja be a friss EP-t az Akvárium kistermében, előtte a trapet a synthwave-vel egy remek konceptlemezen összehozó Kraken67 melegít (Facebook-esemény). A buli már telt házas, de december 16-án, az Analog Balaton évzáró koncertjén is el lehet csípni 6363-t az új, csepeli Barba Negrában. Jegyvásárlás, Facebook-esemény.

fotó: Tábori Ádám