Milyen lett az új Barba Negra? Utánajártunk az Arch Enemy, a Behemoth és a Carcass segítségével

Múlt héten nyílt meg a város legújabb, finoman szólva is hiánypótló klubja, ami végre betöltheti a Petőfi Csarnok által hátrahagyott űrt. Az új Barba Negra viszont a nyitókoncert után sok kritikát kapott, így amellett, hogy vasárnap megnéztük a hozzánk érkező három metal nagyágyút, annak is utánajártunk, vajon mennyire jogosak a kritikák. Masszív koncertgalériával megfejelt klubfelderítő riportunk a tovább után!

Budapesten a Petőfi Csarnok bezárása és ledózerolása óta nagyon komoly probléma volt, hogy egyszerűen nem volt olyan zárt terű koncerthely, ami az Akvárium és a Barba Negra által képviselt ezer fő körüli kategória és a gigantikus Budapest Aréna közt lett volna. Pedig igény lett volna rá bőven, de sem a közönség, sem a koncertszervezők szempontból nem volt jó megoldás a helyzetre. Mert persze, meg lehet csinálni egy olyan előadóval egy ezerfős, telt házas bulit, ami amúgy háromszor annyi embert is behozna, de akkor sokan nem jutnak jegyhez, és esélyes, hogy egy ilyen produkciónak a gázsija is akkora, hogy azt ezer emberrel nem lehet kigazdálkodni. Ha egy ilyen előadót az Arénába visznek, ott pedig a bérleti díj kigazdálkodása jelent gondot, és kellemetlen lesz, hogy a terem jó esetben is csak félig-harmadig van tele.

Ez így ment hosszú évekig, és míg a nyári szezonban a szabadteres helyek úgy-ahogy megoldották a problémát, így is akadt jó pár turné, ami azért nem jutott el hozzánk, mert egyszerűen nem volt megfelelő helyszín. Már csak emiatt is nagy volt az öröm, amikor kiderült, hogy a Barba Negra új, pont ezt a tátongó lyukat betöltő háromezer pluszos hely megnyitásán dolgozik. Ami ráadásul amellett, hogy alapjáraton zárt klub, nyáron az oldalfalak kiszedésével szabadteres helyként is használható.

Ezzel maga a Barba Negra is új fejezethez ért, miután sokáig kétlaki volt: a zárt, ezer fő körüli klubjuk a Prielle Kornélia utcában üzemelt, a szabadtéri, többezres Barba Negra Track pedig a Neumann János utcában, a Rákóczi híd budai hídfőjénél. Amikor az előbbi helyet el kellett hagyniuk 2021 végén, a zárt rész ideiglenesen a Track udvarába költözött egy 800+ fős sátor formájában, de már ekkoriban lehetett hallani róla, hogy hamarosan nagy változások jönnek. És a jelen állás szerint a most megnyitott, egy jókora hangárra hasonlító Barba Negra Red Stage észak-csepeli helye lesz a végleges új központ, és jövő év elején ide költözik majd át a most már hivatalosan Blue Stage néven futó nyolcszázas sátor is.

Nyilván mi is kíváncsiak voltunk, hogy milyen a megváltásként várt új hely, így becéloztuk a három metal nagyágyú, az Arch Enemy, a Behemoth és a Carcass közös koncertjét, mivel egy ideig úgy nézett ki, hogy ez az október 16-i esemény lesz a nyitóbuli. Később kiderült, hogy a tripla headlineres turné végül csak a második koncert lesz az új helyen, ami pár nappal korábban az izlandi Kaleo szintén teltház körüli koncertjével nyitott. Ezután viszont több fronton (Facebook, Google Reviews) brutális kommentcunami indult, amiben sok jót nem kapott a Red Stage. Azt persze mindenki tudja, hogy az online kommenteket a helyükön kell kezelni: az elégedetlenek mindig sokkal hangosabbak, akkor is, ha esetleg bőven kisebbségben vannak, plusz általában is, akinek valami gondja van, az sokkal inkább hajlamos azt megírni, mint aki mindennel elégedett.

Itt viszont nagyon sok, egybehangzó kritika érkezett, így végül, amikor vasárnap odaértem a helyszínre a két alapcél (megnézni a zenekarokat és megnézni az új helyet) mellé harmadiknak ott volt az is, hogy utánajárjak, mi az, ami jogos volt a kritikákból, és mi az, ami nem. És persze hogy a problémás dolgok közül mi az, ami esélyes, hogy orvosolva lesz a közeljövőben. Azt eddig is lehetett tudni, hogy a helyszín még bőven fejlesztés alatt van, a környéken látszik is, hogy még folynak a munkálatok, és csak a Blue Stage ideköltözése idején alakul majd ki a végleges állapot. Szóval a felmerült véleményeket is ennek tudatában érdemes végigvenni.

A Kaleo utáni vélemények közt egyébként voltak azért pozitívumok is, szóval kezdjük ezekkel:

„Gyors és jól szervezett a bejutás.” Most is ez volt a helyzet, nem alakultak ki hosszabb sorok, akkor sem, amikor egyszerre tömegek érkeztek és (a régi Barba Negrából ismerős) biztonságiak, amúgy is minden fronton profin dolgoztak.

„A színpad és a fénytechnika hibátlan.” A fények tényleg kiválóak, a színpad pedig hatalmas, a komolyabb díszletekkel, showműsorral érkező nagyobb produkcióknak is tökéletesen elég lesz, és a belmagasság akkora, hogy a pirotechnikát sem kell visszafogni, ahogy az most élőben is láthattuk.

„Hátulról semmit nem látni és nincs kivetítő.” Habár a beharangozó szövegben még az szerepelt, hogy a nagyszínpad minden szögből zavartalanul látható lesz, a valóságban, hiába nagy a színpad, a terem közepétől hátrébb állva ez már nem elég, ott már inkább csak a távolban fel-alá szaladgáló pontokként lehet látni a zenészeket. Ezt vagy épített nézőtérrel szokták kiküszöbölni, ami itt nem opció, vagy kivetítőkkel, ami a hely adottságait látva könnyebben megvalósíthatónak tűnik, szóval ez remélhetőleg változik majd idővel.

„Szar a hangzás.” / „Jó a hangzás.” - A Kaleo-koncertnél inkább az utóbbi vélemény volt többségben, a mostani után viszont többször előkerült a kommentekben az előbbi is, de ez tipikusan olyan dolog, amiben egy-két koncert alapján nem lehet igazságot tenni. Főleg, hogy a nagyobb külföldi produkciók jellemzően saját hangtechnikussal érkeznek, így gyakran nehéz eldönteni, hogy ha ténylegesen rosszul szól valami, az mennyiben a hely és mennyiben a hely adottságait nem ismerő technikus hibája. Nekem amúgy nem volt gondom a hangzással most sem, sőt, inkább tűnt úgy, hogy direkt úgy lett kiépítve a hangtechnika, hogy a terem hátuljában se csak annyit lehessen hallani, ami elölről hátraszűrődik. Ennyi alapján szerintem a hanggal nem lesz itt gond, de ha még nem is tökéletes esetleg, az később könnyen korrigálható.

„Messze van, rémes a tömegközlekedés, szörnyű a parkolás.” Igazából a Track sem volt közelebb a város közepéhez, és bár ott valamivel több opció volt a tömegközlekedésre, nekem a belvárosból a Red Stage is kb. 40 perc volt oda és visszafelé is. A Boráros térig sokféleképpen el lehet jutni, onnan pedig a két HÉV-megálló párperces utat jelent.  Ami azért nem vészes. Ráadásul ez is fejleszthető: a jelenlegi állás szerint az eddig kis túlzással senkiföldjének számító Szabadkikötő megállónál (amitől még kb. 5 perc gyalog a klub) csak minden második HÉV állt meg, de ha beindul a Red Stage és lesz igény rá, ez szinte biztos, hogy változni fog. A parkolás viszont tényleg problémás, jelenleg az utca eleji üres, füves réten lehet megállni (ami már később délután is tele volt), vagy a környéken itt-ott az utcákban, ami tényleg nem ideális, de elvileg ezen is dolgoznak még.

„Hőség van, nincs levegő, tömegnyomor van.” Ez az egyik legkomolyabb probléma: egy mostanihoz hasonló, telt ház közeli koncertnél tényleg fullasztó a levegő a tömegben, csak a terem szélén jobb kicsit, ahol a koncertek közben a kapukat is kinyitják, hogy valamennyire átszellőzzön a hely. De ez háromezer embernél kevés és egyelőre úgy tűnik, nincs más légtechnika. A tömeg jobb eloszlását és a koncert közbeni előre-hátra jutást pedig pluszban nehezíti, hogy a hangpult előtti részt beszűkítik a fal melletti VIP-részlegek, melyek gyakorlatilag körbekerített, kicsit emelt platformok külön bárpulttal, amelyek viszont egy elég nagy részt levesznek a küzdőtértől.

„Nagyon nem jól van megoldva a WC.” A Trackből ismerős fülkés WC-konténerek kerültek át egy külön sátorba, ami nem vészes, amíg még jó idő van, de hidegben nagyon kemény menet lesz oda kijárkálni. Ráadásul háromezer emberre bőven kevés is ennyi WC, szóval ez is egy olyan dolog, ami remélhetőleg a hely végleges formájának kialakulásával rendeződik majd.

„Óriási sorok vannak a bárpultnál és minden drága.” A terem hátsó felében három pult van, én egyiknél sem láttam extrém hosszú sorokat, de ha kiderül, hogy ez kevés, akkor biztos alakítanak még valamit, mert ez nyilván a klubnak is érdeke. Az árak pedig valóban nem a legbarátibbak, de nem is a legextrémebbek, valamint az elszállt fenntartási költségek mellett igazából valahol érthetőek is.

„Nincs ruhatár.” Tényleg nincs és ez talán a legérthetetlenebb az összes felmerült probléma közül. Mert a ruhatár azért tényleg alap lenne, főleg most, a téli időszak közeledtével. De pont emiatt valószínűleg ez is csak a félkész állapotok miatt van így, és hamar rendeződik majd a helyzet.

Szóval a fentieket összegezve a lényegi pontokban (színpad, vizuál, hangzás, méret) abszolút betölti a Red Stage a hiánypótló szerepét, és bár valóban vannak még gondok, ezek közül a legtöbb könnyen kezelhető és legkésőbb a hely végleges kialakításáig várhatóan megoldódik.

Azért a fellépőkről is álljon itt pár szó, ha már koncerten jártunk: az estét hat körül nyitotta az elő-előzenekari pozícióban érkező amerikai Unto Others, akik goth-metal zenéjükkel kicsit kilógtak a sorból, viszont ahhoz képest, hogy csak a bemelegítés volt a szerepük, kifejezetten sokan voltak már rájuk is kíváncsiak és jó páran láthatóan ismerték is őket. Az este két headlinere egyértelműen az Arch Enemy és a Behemoth volt, a veterán Carcass viszont a főzenekarok által is körberajongott példaképként lépett színpadra az Unto Others után. És ehhez megfelelő műsort is toltak: semmi extra díszlet, semmi showelem, csak szimplán lezúzták a közönséget, és szerencsére nem csak a relatíve újabb anyagokról válogattak, hanem két dal erejéig visszanyúltak egészen a zseniális, 1991-es grindcore/death metal alapvetés Necroticism albumhoz is.

A másik két zenekar is eléggé karrieráttekintős programot rakott össze, de persze náluk már azért megvoltak a kötelező showelemek is, amiben, ahogy az várható volt, a black metal és death metal közt egyensúlyozó Behemoth volt a legerősebb, díszletekkel, többméteres lángnyelvekkel és a jó pár maszkot és fejdíszt végigvevő Nergallal a főszerepben. Az élőben az utóbbi pár lemezükön hallottakhoz képest jóval súlyosabb lengyelek után az Arch Enemy zárta az estét, akik megint egy másik végletet képviseltek, és a Carcass minimalizmusa és a Behemoth atmoszférikus előadása után náluk maximálisan előjött a fesztivál-metal jelleg, de a lehető legjobb fajtából... no de pont ez az, ami miatt immár vagy tíz éve ott vannak a legnépszerűbb koncertzenekarok közt metalkörökben.

Szöveg és fotók: Frank Olivér (infinitebeat.hu)

Unto Others

Carcass

Behemoth

Arch Enemy