Alapítottak már zenészkollektívát, visznek közös mellékprojektet, vendégeskedtek egymás koncertjein, dolgoztak Taylor Swift lemezein, itt volt hát az idő, hogy a National és Bon Iver végre közös dalt is kiadjon.
A két testvérformáció története több ponton is összefonódik, ezek közül a legnyilvánvalóbb Justin Vernon és a National-gitáros Aaron Dessner projektje, az immár kétlemezes Big Red Machine, amely a PEOPLE elnevezésű alkotói kollektívából nőtte ki magát. A lazán szerveződő baráti-zenészi társaság indított már (azóta elérhetetlenné vált) streaming-felületet a kiadatlan vagy még csak ötletszinten létező zenéivel, szerveztek fesztivált Berlinben, és felvettek két „jó, csak éppen nem nagyszerű” Big Red Machine-albumot is. Aaron Dessner még Taylor Swift általa gondozott lemezeire is meghívta Justin Vernont énekelni, és ez történt most a National új dalában is, ami a következő albumuk első felvezető dala is egyben.
SZOMORÚ SZÁMOK ZÜLLÖTT SZERELMESEKNEK – NATIONAL-PORTRÉNK.
A National a nyári turnéján már több új dalt is játszott, erről Bryce Dessner pár napja azt mondta az NME-nek, hogy szerették volna élőben is tesztelni a számokat, mert az első lemezük óta megállás nélkül turnéznak vagy alkotnak, és kicsit rá akartak pihenni a következő albumra, amiben nyilván a pandémia és a mellékprojektek is segítettek (az énekes Matt Berninger szólólemeze, a dobos Bryan Devendorf Royal Green-albuma, a Cyrano-musical zenéje stb.). Az új dalok sokat formálódnak a koncertek hatására – a Weird Goodbyesnak például a címe is változott, eredetileg Bathwater, majd Mount Auburn volt –, a beállások alatt fel is veszik őket, és az utazó ministúdiójukban dolgoznak rajtuk a backstage-ben, aminek állítólag az lett a következménye, hogy hangosabb-harapósabb gitárok lesznek az albumon.
„TÉNYLEG ZAKLATOTT” – NATIONAL-INTERJÚNK 2011-BŐL.
A National még 2021 tavaszán kezdett el dolgozni az I Am Easy To Find folytatásán, amiről többen és többször is elmondták, hogy az előzőnél mindenképp rockosabb anyag lesz, „visszatérés a klasszikus National-hangzáshoz”, sőt, Bryan Devendorf még azt is elejtette, hogy ő olyan lecsupaszított, minimalista rockzenét játszana legszívesebben, mint az IDLES. „A dalok sérülékenyek és direktek, mint a Boxeren, de olyan kísérletezős pillanatokkal, mint amilyenek a Sleep Well Beasten, és olyan nyers pillanatokkal, mint amilyenek az Alligatorön voltak. Ez a lemez bizonyos értelemben a zenekar egész történetét felöleli, de új utakon is jár. Néhány közülük a legkönnyebben befogadható dalunk, mások meg költőibbek, különféle hangszerelésekkel” – mondta Bryce Dessner (a Weird Goodbyesban a Londoni Kortárs Zenekar is játszik).
A gyászról, elengedésről, és az utána felmerülő kételyekről szóló Weird Goodbyes ezek közül inkább a sötét hangulatú, az elektronikát előtérbe toló Sleep Well Beast vonalát viszi tovább, de több, élőben már játszott dal tényleg inkább a korábbi indierockosat. Erről a primaverás koncertjük felvételén is megbizonyosodhatunk, ahol két friss számot is játszottak.
fotó: Graham Macindoe
