Ideje van a rajongásnak. MUNA: MUNA (lemezkritika)

2022.08.19. 08:55, vferi

muna_band.jpg

A nagy kiadó és az önkorlátozó mítoszok fogságából frissen szabadult kaliforniai trió euforikus hangulatú új albummal adta meg a nyár alaphangulatát. Ez a kritika először a Recorder magazin 96. számában jelent meg.

A hosszú bezártságban csak álmodozom a csontokat is átjáró hőségről, az éjszaka is gőzölgő aszfaltról, átfröcsözött meg -gintonikozott estékről, a mellkasomban dübörgő hangerőről, buliban megőrülésekről. Tudom, hogy valahol létezik ez az eufória, itt vannak emlékül az egykor volt partihimnuszok. Ez a múlt.

Tudom, hogy valahol létezik ez az eufória, mert hallom. Persze az eufória sem pontos; amit a MUNA azonos című lemezén művel, az a pop, country és ambient amorf aranyháromszögében születik meg. Felszabadult és önazonos, nincs benne egy fikarcnyi béna vagy erőltetett önreflexió sem, megérkezés és kiteljesedés viszont annál több.

Legyen szó az öngondoskodás balladájáról (Kind of Girl), mindenféle béklyók lerázásáról (What I Want) vagy a Backstreet Boyst megszégyenítő pop-asszertivitásról (No Idea), a queerségét ma már egyenesen zászlajára tűző trió a korszellemet bármilyen identitárius vitánál tökéletesebben dekantálja popzenébe.  

muna.pngElőadó: MUNA

Cím: MUNA

Kiadó: Saddest Factory

Megjelenés: 2022

Műfaj: indie pop

Kulcsdal: What I Want 

 

 

9,5/10

Selmeczi Nóra

https://recorder.blog.hu/2022/08/19/ideje_van_a_rajongasnak_muna_muna_lemezkritika
Ideje van a rajongásnak. MUNA: MUNA (lemezkritika)

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr2917911079

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása