Játszótér súlyos basszusokkal. Töki: Organ Field (lemezkritika)

Töki albuma eseménydús kalandozás a dub és a dubstep határvidékén. Ez a kritika először a Recorder magazin 95. számában jelent meg.

Töki zenéi valahol a dub és a dubstep között helyezkednek el; a többségük inkább olyan instrumentális dub, amin erősen érződik a dubstep hatása is (a műfaj eredeti, nem rombolós fajtájára gondoljunk itt). Az Organ Field tíz száma kifejezetten eseménydús és szellemes. A kellőképpen súlyos basszusok stabil alapot adnak; viszont Töki a dobokat már gyakran megbolondítja, -töri, -akasztja, de úgy, hogy a lüktetést soha nem téveszti szem elől. Azt is pontosan tudja, hogy a fő (és persze sokféleképpen effektezett, fűszerezett) dallam mellé mennyi olyan apró kis mindenfélét lehet bepakolni, hogy folyamatosan történjen valami, de azért ne legyen túltelített, összevissza káosz az eredmény. Megrajzolja azt a tágas teret, ami inkább a dubstepre jellemző, aztán a dub szellemét követve játszótérnek használja.

A többszöri hallgatásra egyre jobb Organ Field tapasztalt, saját hangon megszólaló zenészt mutat. A magáról semmit el nem áruló Töki bandcampes EP-it is érdemes meghallgatni: ezeken ambientes számok is hallhatók.

Előadó: Töki

Cím: Organ Field

Kiadó: szerzői kiadás

Megjelenés: 2022. május 6.

Műfaj: dub

Kulcsdal: Rock Me

8/10

Rónai András

Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.