Beleszerettünk, erre visszavonul - Andrew Garfield

2022.06.25. 12:55, vferi

063_845772134.jpg

Oscar-jelölést érő alakítással és egy óriási lelkesedést kiváltó cameóval Andrew Garfield bizonyította, hogy a hollywoodi élvonalban a helye – majd úgy döntött, hogy ideje a háttérbe vonulni. Ez a portrécikk először a Recorder magazin 95. számában jelent meg.

A csúcson kell abbahagyni – egy kis időre. Ezt gondolhatta Andrew Garfield, amikor nemrég bejelentette, hogy szünetet tart a színészi karrierjében: „Újra kell terveznem és újra kell gondolnom, hogy mit akarok legközelebb csinálni és kivé akarok válni [...] Egy darabig most átlagos szeretnék lenni.” Az amerikai sajtót bejárt nyilatkozat alapján egy egyhamar nem fogjuk új szerepben látni Garfieldot a nagyvásznon és a kisképernyőn sem, pedig a brit-amerikai színész a 2021-es év végére népszerűségének csúcsára ért. Bár elsőre meghökkentően hangozhat, hogy Garfield nem kívánja meglovagolni a sikerhullámát, a 38 éves színész az elmúlt évtizedben annyi hideget és meleget kapott Hollywoodtól, hogy valószínűleg tényleg jót fog neki tenni egy kis elmélkedős pihenő. 

gyerek.jpg
Andrew Garfield gyerekkorában

 

Az útkeresés jellemzi Garfield egész karrierjét, aki saját elmondása szerint egy zabolázatlan majomgyerek volt, és pont ezért szeretett bele a színészetbe egészen fiatalon. „Megtaláltam azt a helyet, ahol szabadjára engedhettem mindent, amire gyerekkoromban azt mondták, hogy ne csináljam. Hirtelen elkezdtek bátorítani, hogy legyek zűrös, sebezhető, dühös; találtam egy helyet, ahol ocsmány és groteszk lehetek: mindaz, amit emberekként megtagadunk magunktól, hogy szeressenek és elfogadjanak, mert azt akarjuk, hogy az ujjfestményeink felkerüljenek a hűtőre. Anyu és apu szeretetét akarjuk.” Garfield tehát nem a szeretet hajszolása, hanem a legvadabb impulzusainak szabad kiélése miatt kezdett bele a színészkedésbe, és legerősebb alakításai is pont az esendő vagy éppen visszataszító figurákhoz köthetők. 

wide1_160.jpg
Andrew Garfield a Sugar Rush című tévésorozatban

 

Már kilencévesen színpadra állt, de egy brit színiiskola elvégzése után kezdte el felhívni magára a figyelmet a színházi szcénában. 2005-ben már a brit televízióban is felbukkant a Sugar Rush című vígjátéksorozat hormontúltengéses kamaszfiújaként, amit további epizódszerepek követtek, többek között a Ki vagy, Doki?-ban. Első filmes főszerepéért rögtön el is nyerte a BAFTA-díjat: John Crowley 2007-es A bűn hálójában (Boy A) című, mozikban is vetített tévéfilmjében egy gyilkosság miatt gyerekként börtönbe kerülő, majd onnan szabaduló fiatal fiúként előbb a nép hősévé, azután ellenségévé válva kell megküzdenie a múltjával. A szerep feltette a kritikusok térképére, de arra még három évet várni kellett, hogy Garfield üstökösként robbanjon be a köztudatba.

boy_a-_1.jpg
Andrew Garfield A bűn hálójában című filmben

 

Szervdonornak nevelt klónként folytatott meddő küzdelmet a neki korai és kegyetlen halált szánó rendszerrel a Kazuo Ishiguro regényéből adaptált Ne engedj elben, de egy másik 2010-es film hozta meg számára az igazi áttörést. Bár a David Fincher által rendezett, a Facebook születéséről szóló Social Network - A közösségi háló nagyobb felfedezettje a Mark Zuckerberget igazi arrogáns rohadékként alakító Jesse Eisenberg lett, a legjobb barátból kisemmizett üzlettárssá váló Garfield intenzív és emocionális alakítása tökéletes kontraszt az érzelemmentes robotként viselkedő Facebook-alapító mellett. Ezzel a szereppel érkezett meg igazán Hollywoodba, és nem mellesleg megajándékozott minket a film szállóigéjévé váló „you better lawyer up, asshole” (jobb, ha szerzel egy ügyvédet, seggfej) fenyegetés felejthetetlen előadásával. 

social_network.jpg
Andrew Garfield (jobbszélen) a Social Network - A közösségi háló című filmben

 

Ahogy az az ígéretes fiatal tehetségekkel lenni szokott az első jelentős szerepük után, Garfield is megkapta a lehetőséget, hogy szuperhőssé váljon. Mégpedig minden kamaszfiú kedvenc szuperhősévé, a barátságos és közkedvelt Pókemberré, ami tökéletes szerepnek tűnt a barátságos és közkedvelt színész számára. A 2012-es A csodálatos Pókember viszont nem tudott felmutatni semmit azon túl, hogy végre a két főszereplő között volt kémia – amiben közrejátszhatott az is, hogy Garfield ekkoriban egy párt alkotott a Peter Parker szerelmét alakító Emma Stone-nal. Nem a színész hibája volt, hogy a Sony nem tudott labdába rúgni az ekkoriban domináns képregényes franchise-zá váló Marvel-filmuniverzum mellett, és a második rész bukása után inkább rábízta a karaktert a Disney-re. Mégis nagy pofon volt ez Garfield számára, aki csaknem egy évtizeddel később, már a Marvel égisze alatt újra bizonyíthatta, hogy igenis remek Pókember. 

pokember.jpg
Emma Stone és Andrew Garfield A csodálatos Pókember című filmben

 

De mielőtt újra magára öltötte volna a hálószövő ruháját, kitaposta magának az utat generációjának egyik legmerészebb színészeként. A képregényes kitérő után ismét lenyűgözte a kritikusokat a 99 otthon gyermekét egyedül nevelő apukájaként, aki családja védelme érdekében kénytelen az őt kilakoltató aljas üzletember szolgálatába állva kiszákmányolni a hozzá hasonlóan nehéz helyzetű embereket. Majd jött az első Oscar-jelölést érő alakítása Mel Gibson filmjében egy olyan második világháborús katonaorvosként, aki nem volt hajlandó fegyvert ragadni, de így is háborús hős lett. A fegyvertelen katona Hetednapi Adventista hitet valló főhősével jelent meg a teológiai téma Garfield karrierjében, ami azóta is meghatározó maradt. 

katona.jpg
Andrew Garfield A fegyvertelen katona című filmben

 

Martin Scorsese 2016-os vallási eposzában, a Némaságban jezsuita lelkészként utazik el a 17. század Japánba hittéríteni, de az ott töltött idő és a keresztényüldözés kegyetlenségei hatására ő maga lesz az, aki elkezdi megkérdőjelezni a hívei szenvedését némán tűrő Istent. 2018-ban Tony-díjat nyert az Angyalok Amerikában című legendás színdarab legújabb Broadway-feldolgozásában, az angyali víziói miatt magát prófétának gondoló AIDS-beteg meleg protagonista megformálásáért. A tavalyi Tammy Faye szemeiben a televangélista csaló Jim Bakker bőrébe bújva játszott el egy olyan férfit, aki a vallásban meggyőződés helyett a pénzt és hírnevet látja.

076_chl_101438.jpg
Andrew Garfield a Némaság című filmben

 

Jelenlegi legutolsó szerepe, az Under the Banner of Heaven című true crime sorozat mormon detektívje pedig a változatosság kedvéért szintén a saját hitét kérdőjelezi meg, amikor szembesül a vallási fundamentalisták szörnyű tetteivel. „A hit és a spiritualitás kérdései, a spirituális lét rejtélye, ezek vonzanak a leginkább. Ha nem lennék színész, szerintem valamilyen teológiai képzést végeztem volna el” – indokolta Garfield a szerepválasztásait, aki maga is spirituális beállítottságú, és erősen foglalkoztatja az élet múlandósága és ami utána jön. 

076_chl_115805.jpg
Andrew Garfield és Riley Keough a Kaliforniai rémálom című filmben

 

Vallásos témák ide vagy oda, Garfieldot nehéz lenne megbélyegezni egyetlen szereptípussal, hiszen sportot űz a vad választásokból. Legyen szó akár egy súlyos beteg ember inspiráló életútját feldolgozó bőgetős életrajzi film főszerepéről (Breathe), modernkori bizarr film noir balfék főhőséről (Kaliforniai rémálom) vagy az influenszer-kultúra elvetemült szörnyszülöttjéről (Mainstream), Garfield alakítása mindig a vártnál többet hoz ki az elvállalt filmek vegyes minőségű forgatókönyveiből. 2021-ben újabb tanubizonyságot tett színészi kvalitásairól Lin-Manuel Miranda tick, tick... Boom! című musicaljében, valamint a Pókember: Nincs hazaút bemutatóját megelőző körülbelül egy évben, ami alatt végtelenszer kellett meggyőzően azt hazudnia, hogy nem szerepel a filmben. 

 

A Rent szerzője, Jonathan Larson még a Broadway-történelmet író musicalje elkészülése előtt dolgozta fel a karrierjével kapcsolatos aggályait egy önéletrajzi zenés darabban, aminek 2021-es filmadaptációja a legnagyobb szerelmeslevél az álmodó művészekhez Emma Stone a Kaliforniai álomban előadott szólódala óta. A tick, tick... Boom! mégis több egy éneklős zsenisimogatásnál, köszönhetően a Garfield által alakított, az önzőségét tehetségével magyarázni kívánó Larson ellentmondásosságának. Nem mellesleg az is kiderült Garfieldról, hogy úgynevezett „tripla fenyegetés”, vagyis nemcsak színészkedni, hanem énekelni és táncolni is tud. 

wide3_75.jpg
Andrew Garfield a tick, tick... Boom! című filmben

 

De nem a Netflixen debütáló és a színész számára a második Oscar-jelölését elhozó tick, tick... Boom!-ban látták a legtöbben Garfieldot a tavalyi év végén: visszatérése Peter Parkerként egyértelműen a legjobb dolog a pofátlan fan service-re épülő Pókember: Nincs hazaútban. A leglúzerebb Pókemberből lett a legimádottabb, köszönhetően a színész őszinte lelkesedésének és nyíltszívűségének. Mi sem bizonyítja jobban alakításának erejét, mint az, hogy a rajongók hirtelen elfelejtették, hogy A csodálatos Pókember-filmek amúgy nem voltak valami jók, és petíciókban kezdték el követelni az elkaszált trilógia befejezését.  

Garfield diadalmenete egy olyan Oscar-kampányban csúcsosodott ki az év elején, amit a The Daily Beast újságírója nagyon találóan „elbűvölő offenzívának” nevezett. A csapból is a színész végtelenül kedves, megható vagy éppen elgondolkodtató nyilatkozatai folytak, miközben némi fáziskéséssel a szélesebb közönség is elkezdte felfedezni és értékelni az elmúlt években nyújtott, kevesek által látott kiemelkedő alakításait. Többen a Garfield-reneszánszot kezdték el emlegetni, de ehhez még meg kell várnunk, hogy ő is késznek érezze magát egy Garfield-reneszánszhoz. Már ha egyáltalán tervez ilyet, hiszen könnyen lehet, hogy a korábbi negatív élményei miatt inkább bezárja az ablakot a mainstream szele elől és marad az indie-filmek különceinél.

szerző: Rácz Viktória

https://recorder.blog.hu/2022/06/25/beleszerettunk_erre_visszavonul_andrew_garfield
Beleszerettünk, erre visszavonul - Andrew Garfield

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr2017858943

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása