Liam Gallagher azt ígérte, hogy a harmadik albuma 80 százalékban furcsa lesz, a maradék 20-ban pedig a klasszikus vonalon mozog, és bár úgy tűnik, az Oasis-frontember nem volt a legjobb matekból, az is biztos, hogy a Gallagher- és Oasis-rajongók nem fognak csalódni a korábbiaknál változatosabb, de azért többnyire Liam jól ismert erényeit csillogtató, ma megjelent szólólemezében.
Eredetileg egy pszichedelikus-hippis albumot kezdett írni Liam a karanténban arról, hogyan csesztük szét a világunkat, de aztán rájött, hogy nem akar ő is egy újabb Covid-lemezt készíteni, amin a Földről meg A Járványról énekel. Persze maradt így is ebből a lelkületből a lemezen (például a harmonikás-maracás World’s In Need), de a többség az Oasisben és a Liam szólóalbumain megszokott britrockot hozza, új és néhol meglepő hatásokkal. Az album egy gyerekkórussal indít, és Liam már a tesójának ajánlott More Powerben is bűnbánónak tűnik, amikor bevallja, túl sokáig volt túlságosan mérges, de azért persze oda is szúr Noel Gallaghernek, hiszen a dal alapvetően arról szól, hogy a bátyja mennyi mindent kontrollálni akart az oasises időkben. Mindenesetre első hallásra tényleg ez tűnik Liam legőszintébb/kitárulkozóbb lemezének, a címadóban például bevallja, belefáradt abba, hogy folyton keménynek tűnjön.
A C’Mon You Know-t természetesen átszövik az énekes nyíltan vállalt Beatles- és Rolling Stones-hatásai: Revolver-imádatát az It Was Not Meant To Be-ben, a Stonesét pedig a You Can’t Always Get What You Want gyerekkórusát megidéző More Power mellett a Dave Grohl és Greg Kurstin producer által írt (a Foo Fighters-főnök dobol is benne) Everything’s Electricben éli ki. Már befejezték a lemezfelvételeket, és legurították az első korsót ennek örömére, amikor szóltak Liamnek, hogy Dave Grohl, aki megrögzött Oasis-rajongóként évek óta nyaggatta őt, hogy csináljanak egy közös dalt, átküldött egyet, Gallaghernek pedig annyira tetszett ez a nyílegyenes rock ’n’ roll, hogy másnap fel is vette a stúdióban.
A Liamtől szokatlan dalokat Andrew Wyatt producer hozta, akivel már együtt dolgoztak az első két szólólemezén is. Ilyen például a valceres Moscow Rules, amiben a Vampire Weekend-es Ezra Koenig is felbukkan szerzőként, sőt szaxofonon játszik is benne (ahogy a címadóban is). „Azt gondoltam, ez a dal kicsit fura, de amíg nem jódlizok benne, hanem éneklek, addig részemről rendben van” – mondta Liam. Jó az álhírek és az agyzsibbasztó információs társadalom ellen tempós punkban kirohanó I’m Free is, amit váratlan dubos leállások színesítenek, a Diamond In The Dark pedig az Arctic Monkeys AM korszakát idézi, amihez ők már állításuk szerint soha nem fognak visszatérni (a dobos szerint a nyárra várt új Arctic-lemez ott folytatja, ahol a Tranquility Base Hotel & Casino abbahagyta).
És akkor a teljes C'mon You Know:
