A koreai hiphopkollektíva bő két hónappal a bánkitós fellépése előtt egy klubkoncert kedvéért is ellátogatott Budapestre, ami óriási bulinak ígérkezett. Aztán mégsem lett az. Hogy miért? És ezzel együtt miért lehet, hogy a fesztiválos fellépés ellenben mégiscsak az lesz? Kiderül a galériával megfejelt mini-beszámolónkból.
Pedig ez tényleg lehetett volna akár az év egyik legjobb hiphopbulija is. Az MC-ket, DJ-ket, énekeseket és még egy videórendezőt is egybefogó koreai Balming Tiger kollektíva klipes dalai, mint a Kolo Kolo vagy az Armadillo, zseniális party-alapanyagok, a csapat arcának számító Omega Sapien szólócuccai is hasonló kaliberűek és a korábbi európai turnéjukról készült videó is teljes megőrülést ígért.
Mivel relatíve kevés közös Balming Tiger-dal jelent meg eddig, várható volt, hogy a tagok szólóanyagai közül is előkerül majd néhány, és végül ezeken, pontosabban az arányokon csúszott el az egész este. Már rögtön a kezdésnél, ami a lehető legtávolabb állt a várt bulizástól: az elsőként a Turbina kistermének színpadára lépő wnjn szintivel kísért, itt-ott kicsit R&B beütésű balladákat énekelt. Ha ebből lett volna egy-kettő bevezetőnek, az talán még működött is volna, de amikor fél órával később még mindig itt tartottunk, az kezdett kicsit sok lenni. Amikor pedig átvette a mikrofont a kollektíva egyetlen női tagja, Sogumm, és (egy plüssmacskát szorongatva) ugyaninnen folytatta tovább, maximum egy icipicit izgalmasabb ütemekkel a háttérben... ott elszakadt valami.
Mire Omega Sapien a színpadra keveredett, közel egy óra eltelt, de ő legalább tényleg hozta azt az átütő színpadi jelenléttel felturbózott feszes, ütős hiphop-hangzást, amire az előzetesek alapján számítani lehetett. Azonban az addigi punnyadás után ez már lassabban hatott, és mire igazán beütött volna, addigra jött az újabb váltás Mudd The Studenttel és az utolsó szólószettel. Ami akár jó is lehetett volna, a stílusokat keverő, inkább már a hyperpop felé hajló stílusával, ha csak egy kicsivel egyedibb és izgalmasabb lett volna. Az utolsó, kb. húszperces blokk viszont, amikor a teljes kollektíva a színpadon volt, pont annyira ütött, mint vártuk: itt már nem voltak üresjáratok, friss, izgalmas, hip-hop party-hard teljes káosszal a színpadon és kb. az összes eddigi Balming Tiger-trekkel, plusz néhány kiadatlan újdonsággal.
Ha az egész koncert ilyen lett volna, akkor ez egy zseniális este lett volna, így ellenben nagyon felemás élmény maradt. A Bánkitó közönsége azonban simán lehet, hogy szerencsésebb lesz: ott nem lesz két órája a csapatnak, amit ki kell tölteni valamivel, hanem sokkal szűkebb időkeretbe lesznek beszorítva, és ha az a szett a közös számokra koncentrál majd, akkor nyert ügyük van. Ez a koncert pedig megmarad egy, a maga módján érdekes (mert hát mikor látunk itthon koreai underground formációkat?), de inkább felejthető élménynek.
Képek + szöveg: Frank Olivér (infinitebeat.hu)