Csontok, hullasmink, black metal – Ilyen volt a Mayhem koncertje a Barba Negrában

A Mayhem – Csihar Attilával az élen – öt év kihagyás után tért vissza Budapestre, és bár még csak tavasz van, de már most egyértelmű, hogy ez volt az év egyik legemlékezetesebb és egyben legfontosabb hazai metal koncertje. Galéria és beszámoló a múlt pénteki telt házas koncertről.

A helyszín a Barba Negra volt, a felvezetésért pedig első körben a hazai Exodikon felelt, akik death és black metal közt egyensúlyozó zenéjükkel kiválóan teljesítették a feladatukat hangulatalapozóként. Utánuk viszont jött egy erős hullámvölgy, a turnés support ugyanis az a Mortiis volt, aki a Mayhemhez hasonlóan norvég kultfigura, így érthető, hogy miért volt itt, de nem feltétlenül passzolt a mostani összeállításba. Hosszú és nyakatekert pályája során (amit az Emperor basszerosaként kezdett) jó pár műfaj felé tett kitérőket, amiből a legemlékezetesebb a zenekaros, industrial metalos korszaka volt, újabban azonban visszatért a szólópályája kezdetéhez és a dungeon synth mikro-műfajhoz, amelyben a kardozós-varázslós ős-számítógép játékok zenéire emlékeztető, baljóslatúnak szánt, de a nagyon-nagyon hallhatóan szintetikus / olcsószintis orgonahangoknak köszönhetően inkább csak komikus hangzás dominál. És ez már egy-két dal után is fárasztóvá válik, hosszabb távon meg aztán pláne. A koncert második felére becsatlakozó élő dob és az alkalmankénti mormogós ének javított valamennyit a helyzeten, de ha valaki a mostani koncerten találkozott vele először, annak valószínűleg ezekkel együtt is érthetetlen maradt, hogy a goblinmaszkos Håvard Ellefsen mitől vált az ezredforduló környékén goth és metal kultuszfigurává.

BLACK METAL MINT NEMZETI KINCS: A MAYHEM TÖRTÉNETE.

A Mayhem ellenben maximumot nyújtott. Bár ez hivatalosan a 2019-es album, az amúgy nagyszerű Daemon a járvány miatt erősen megcsúszott turnéja volt, arról végül csak 3-4 szám került elő, mellé pedig a black metal alapzenekar teljes életművéből válogattak, a záró Carnage / Pure Fucking Armageddon párossal visszamenve egészen az 1986-os kezdetekig. A zenekar utoljára 2017-ben járt Budapesten, azon a turnén, amin a klasszikus, '94-es De Mysteriis Dom Sathanas lemezt (az elsőt, amin már Csihar énekelt) játszották el teljes egészében, és ami eléggé felemás élményként maradt meg azoknak, akik ott voltak. Az egy dolog, hogy a színpad füstben úszott, így gyakorlatilag semmit nem lehetett látni mozgó árnyakon kívül (ez még simán lehetett utalás arra, hogy annak idején az album is úgy jelent meg, hogy nem lehetett tudni, pontosan kik játszották fel), de emellett sajnos a hangzás is csapnivaló volt.

BELENÉZTÜNK CSIHAR ATTILA LEMEZTÁSKÁJÁBA.

Emiatt sokan vártak azóta egy új koncertre, és most szerencsére semmi ok nem volt panaszra. A Barba Negrában a hangzás is hibátlan volt, a fényekben és füstben úszó színpad pedig különösebb látványelemek nélkül is impozáns háttért biztosított a zenekarnak, élén a szokásához híven extrém sminket viselő Csiharral, aki hol egy csontokból összerakott keresztet, hol pedig egy koponyát használt mikrofondekornak. És újfent bizonyította, hogy nem véletlenül tartják az egyik legkiválóbb black metal énekesnek, ahogy most az is maximálisan átjött, hogy a Mayhem zenéje miért is megkerülhetetlen a black metal és úgy általában a metal műfaján belül.

Szöveg és képek: Frank Olivér (infinitebeat.hu)

Mayhem

Exodikon

Mortiis