„Sokkal nagyobb szabadságot adott a műfajváltás” – Albumpremier! Redbreast Wilson: Tradin’ Your Love

2022.05.02. 08:25, srecorder

redbreastwilson.jpg

Blueselőadóként ismertük meg, most pedig egy kiváló countrylemezzel jelentkezett Redbreast Wilson. A texasi énekes-dalszerző hagyományokban gyökerező Tradin' Your Love-ot a Taylor Swift-lemezek hangmérnökeként ismert Derek Garten kevert meg a country fővárosában, Nashville-ben, a végeredményt pedig itt, a Recorderen hallgathatod meg elsőként.

Redbreast Wilson izgalmas figurája volt a nem túl nagy, de annál aktívabb hazai blueséletnek, hiszen a bluesnak is egy (pláne itthon) kevéssé ismert válfaját, a hipnotikusan, táncolhatóan repetitív észak-mississippi/hill country bluest játszotta – remekül. Egy EP (Hillstomp Boogie), egy nagylemez (Swampside Crawl), és számos klub- és kocsmakoncert után azonban 2019 őszén elbúcsúztatta a Kobuciban blueszenekarát, a Juke Joint Revivalt, és bemutatta az új countryformációt, a Mad Dog Margaritast. „Jóllehet vannak olyan bluesrajongók, akik megrökönyödtek a váltáson, ugyanakkor azoknak, akik a kezdetektől figyelték a pályám, nem volt ez meglepő” – mondta a countryra váltásról Sam, azaz Redbreast Wilson. „A kezdeti években ugyanis olyan texasi dalszerzők dalaival léptem fel, mint Guy Clark, Townes Van Zandt, Steve Earle vagy Rodney Crowell. Ők azok az outlaw dalszerzők, akik irodalmi igénnyel írtak és írnak dalokat, és a mai napig ők jelentik számomra az etalont. Sokkal nagyobb szabadságot adott a műfajváltás, ami nemcsak tematikailag és nemcsak a nyelv minőségében jelentett változást, de itt már kreatívabban tudok játszani a rímstruktúrákkal is.”

VISSZA MISSISSIPPIBE! – SAM REDBREAST WILSON AJÁNLOTTA NEKÜNK A THE BLACK KEYS SZUPER COVERLEMEZÉT.

redbreast_red.jpgBár a magyar countryról jobb is esetben is a Fonográf vagy a Bojtorján lemezei ugorhatnak be, Sam már csak a zenék és a kultúra sokkal könnyebb hozzáférhetősége miatt is egy autentikusabb, stílushű válfaját képviseli a countrynak. „Egy barátom, mikor megmutattam neki az új projekt néhány dalát, azt mondta: ahogy múlnak az évek, a hangod úgy lett egyre érdesebb, te pedig egyre érzelmesebb. És valóban, ez egy érzelmes lemez lett. Míg a legutóbbi nagylemezzel, a Swampside Crawllal az volt a célom, hogy minél csiszolatlanabb, minél durvább legyen, és minél jobban háttérbe szorítsam a szerzőiséget, addig itt az volt a célkitűzésem, hogy legyenek megható, megindító pillanatok, és kapjon nagyobb teret a saját szerzői személyiségem. És így, hogy a lemezt producerként is jegyzem, azt érzem, ez a lemez nagyon én vagyok” mondta egy interjúban az első single, a The Sounds of Guitar Town megjelenésekor.

A lemezt több téma és kérdésfelvetés szövi át, ezekről így mesélt Sam: „Tematikailag igyekeztem minél sokszínűbbé tenni ezt az anyagot, de egyvalami biztosan összeköti a dalokat: mindegyik olyan kérdést vagy élethelyzetet boncolgat, amikkel 30 fölött már elkerülhetetlenül szembenéz mindenki. Ilyen az egykori szerelmekkel való számvetés, hogy lehet-e tiszta lappal kezdeni. Vagy járható-e az az út, amit választottam, tovább kell küzdeni, vagy inkább csak fel kéne adni? De éppígy fontos szerep jut a lemezen a szülő-gyerek viszonnyal való számvetésnek is: mit hozok a szüleimtől a gyerekkori élményeimből, vagy szülőként az ember, még ha a legjobb szándék is vezérli, biztosan a legjobban dönt és mindig helyesen cselekszik?

Sam május 5-én a Gödörben mutatja be új lemezét a Mad Dog Margaritas közreműködésével, amelyben Farkas Volkova Krisztina (Muzsik és VolkovaNapfonat) énekel és accordionon játszik, a legendás Bojtorján együttes pedal steel gitárosa, Vörös Andor is felbukkan, mandolinon és hegedűn Pintér Zsolt érkezett a Ferenczi György-féle az 1ső Pesti Rackákból, elektromos gitáron a Pribojszki Mátyás zenekaraiból ismert Szász Ferenc játszik, Horváth Károly basszuson, aki sessionzenészként már a fél világot körbezenélte (ha nem az egészet), és a Juke Joint Revival óta az állandó társ a dobokon, Danny Bain. Sam az új lemez mellett már a következő, készülő albumáról is játszani fog, és persze elhangzanak feldolgozások texasi outlawktól. Előzenekar az amerikai blues-, soul- és jamband-hagyományokat éltető Jack Holler, jegyek a helyszínen kaphatók (2500 forintért), Facebook-esemény pedig errefelé.

Az album elérhető a nagyobb streaming-platformokon.

 

1. The Sounds of Guitar Town

Ez volt az első dalok egyike, amit már célirányosan ehhez a projekthez írtam. Dalszerzőként mindig az a kérdés foglalkoztat a legjobban, le tudok-e elég mélyre ásni: van elég bátorságom hozzá? Vállalok elég kockázatot? Áttételesen ezt a kérdést járja körül a dal egy coloradói szerelmi történet és egy road trip kapcsán, hiszen ezeket a kérdéseket a szerelemben éppúgy érdemes feltenni, mint az élet többi területén: hagyom, hogy a félelmeim visszatartsanak? „You ain’t never gone too damn far if you cared if it did you harm.”

2. Where Daddy’s Gone

Ezt a dalt írtam a leghosszabb ideig, közel egy évembe tellett, míg sikerült befejeznem. A kisgyerek története, aki szembesül apja depressziójával, ám gyerekfejjel még egyáltalán nem képes felfogni, mi történik, már régóta foglalkoztatott. Ugyanakkor valahogy nem találtam meg a megfelelő nyelvet ehhez a történethez. Majd a karantén alatt hosszabb ideig egyáltalán nem is tudtam írni, így majdnem egy teljes évig félkészen hevert ez a dal. Egy nap aztán átmentem Volkova Krisztihez. Zenéltünk, beszélgettünk, boroztunk és már teljesen lemondóan eljátszottam neki két versszakot a dalból. A lelkesedése és biztatása azonnal visszaadta az alkotókedvem, így mikor hazaértem, egy ültő helyemben gyakorlatilag be is fejeztem a dalt.

3. Old Days In Colorado

Az egyik kedvenc rendezőm Jim Jarmusch. Nagyon izgatott voltam, amikor kijött a Broken Flowers című filmje Bill Murray főszereplésével. Megnéztem és nem tetszett. Majd megnéztem még egyszer. És akkor sem tetszett. Eltelt pár év, és egy este erőt vettem magamon és megnéztem harmadjára is (igen, csökönyös és kitartó vagyok). Ekkor egészen magával ragadott az egykori szeretőit felkereső férfi története. Eljátszottam hát én is a gondolattal, mi történne, ha – akárcsak Bill Murray a filmben – autóba ülnék a hátsó ülésen egy csokor virággal, és felkeresném egy rég nem látott szerelmem. Milyen lenne ez a találkozás? Mit tudnánk mondani egymásnak? A dal elbeszélője az autóban ülve ezt a szcenáriót játssza végig a fejében – vajon mi történik majd, amikor megérkezik? 

4. The Right Thing

Éveken át bluest játszottam, így ismert meg a közönség. Pontosan tudtam, hogy lesznek olyanok, akik a műfajváltást a „nemes ügy” elárulásának fogják tartani. Ugyanakkor a váltás egy teljesen természetes folyamat része volt. Erre reflektál a dal. És ha valami, hát egy dolog biztos: eddig se akartam senkinek se megfelelni, és ez a jövőben is így marad.

5. Foxtail Red Hair

Ez az egyike a kevés karanténban született dalaimnak. Azért sem született több dal abban az időszakban, mert miután befejeztem a Foxtailt, 10 hónapig egy sort sem tudtam írni. Egyszerűen elnémultam. És habár sokkoló élmény és rendkívül küzdelmes tíz hónap volt ez, a mai napig nagyon közel áll ez a dal a szívemhez.

redbreast-wilsontradin_your_love_front.jpg

6. I Quit The Ride

Legkésőbb 30 felett már elkerülhetetlenül szembenéz az ember a saját döntéseivel, és újra és újra megkérdőjelezi azokat: Biztosan jól döntöttem? Ez az az út, amit választani akartam? Vezet ez az út egyáltalán valahova? És mikor derül már ki, hogy vezet-e bárhova is? 

7. I Wish I Could See You (As You Are)

Sokat foglalkoztatott a kérdés, hogy az emlékeink és a múltunk mennyire telepszik rá a jelenünkre, a korábbi kapcsolataink hogyan befolyásolják a későbbieket. Amikor kimondunk egy bókot, nem cseng vissza a fülünkbe: hiszen ezt már szóról szóra elmondtam évekkel ezelőtt… valaki másnak? Ekkor a saját múltunk nem csak ránk telepszik, de a másikra is, mintegy elfedve előlünk a másik tényleges valóját. Bárcsak láthatnálak… olyannak, amilyen vagy!

8. Everything I Do

Dalszerzőként az ember igyekszik magát újra és újra kihívások elé állítani. Egy nap fogtam magam, és rákerestem Bryan Adams Everything I Do című dalának a szövegére, amire korábban sohasem figyeltem. Teljesen el voltam hűlve, amikor végigolvastam: ha egy párkapcsolatban elhangzik a mondat, hogy „én mindent érted teszek”, az egy biztos jele annak, hogy a kapcsolatból azonnal ki kell szállni. Kizárólag egy rendkívül manipulatív ember tud ilyet mondani egy borzasztóan toxikus kapcsolatban. Így adódott is a kihívás számomra: megtalálni azt az élethelyzetet, amiben elhangozhat ez a mondat. Arra jutottam, hogy egy szülő okkal gondolhatja, mindent a gyerekéért tett. Normális körülmények között egy szülő igyekszik a tőle telhető legjobbat nyújtani a gyerekének, de hát ki az, aki mindig jól dönt? És a döntéseink és cselekedeteink mindig tökéletesen tükrözik a szándékainkat? A dal ezeket a kérdéseket járja körül. Szeretettel küldöm Bryan Adamsnek és mindenkinek, aki szereti.

„MAKE ART, NOT FRIENDS”: REDBREAST WILSON KEDVENC 2021-ES ZENÉI.

 

És egy négyszámos stúdiókoncert Samtől, aki tavaly egy profülös The Black Keys-kritikával, majd egy Ian Siegal-interjúval szerzőként is bemutatkozott a Recorderen:

 

Redreast Wilson a Facebookon.

fotók: Galgóczi Németh Kristóf

A felvétel a Hangfoglaló Program támogatásával valósult meg. A Premier rovat cikkeinek megjelenését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.

https://recorder.blog.hu/2022/05/02/albumpremier_redbreast_wilson_tradin_your_love
„Sokkal nagyobb szabadságot adott a műfajváltás” – Albumpremier! Redbreast Wilson: Tradin’ Your Love

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr1317821395

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása