„Ebben a projektben vagyok a legmeztelenebb és a legőszintébb” – Paár Julcsi-interjú

2022.04.17. 17:12, soostamas

paarjulcsi.jpg

Paár Julcsi sok világ- és népzenei formációnak volt már az énekese, mostanában az egyre szebb sikereket elérő Dalinda a capella trióból, valamint a gyerekmesealbumok műfaját felfrissítő (Gyémánt Bálint szerint egyenesen megújító) Hangoló-lemezekről ismerhetjük. Április 20-án az Opus Jazz Clubban egy új zenekarral, az Uljana Quartettel mutatkozik be, amely számára a népzene csak kiindulópont, és sokkal szabadabban rugaszkodik el a jazz és a világzene irányában. Jazzről, zeneterápiáról, árgyélus madarakról, de szemérmességről és személyességről is beszélgettünk vele.

Énekelsz a Dalindában, aktívan koncertezel a meselemezeiddel és zeneterapeutaként is dolgozol. Hogyan fér be emellé még egy új zenekar?

Tényleg sok mindent csinálok, mert úgy vagyok vele, mint József Attila Eszméletében, hogy mint egy rakás hasított fa, szorítja, nyomja, összefogja egyik dolog a másikát. Nagyon erősen hatnak a különféle zenekarok és alkotói dinamikák egymásra, és egyik dolog hozza a másikat. Ezt nem úgy élem meg, hogy le vagyok terhelve, hanem hogy minden helyen egy kicsit mást tudok kamatoztatni, felszínre hozni önmagamból. Ez egy áldásos helyzet.

Milyen szakmai-magánéleti dinamikák vezettek az Uljana Quartet megszületéséhez?

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a férjem a bőgősöm, Bognár András. Régóta vágytam már egy olyan formációra, amely nem gyerekzene és nem is pusztán vokális, a capella muzsika, hanem sok egyéb, engem meghatározó zenés tartalom is belefér. Rengeteg dalom volt már a fiókban, amikor 2020-ban beütött a pandémia. Ez számomra egy vissza nem térő lehetőség volt arra, hogy időt szenteljek végre sok mindennek, ami addig nem fért bele a hétköznapi hajtásba. A lezárások idején rengeteg dalon ötleteltünk Andrissal bőgő-ének duóban, ami számomra egy nagyon izgalmas felállás. Mit kezd a legmélyebb vonós hangszer a legelemibb hangszerrel, az énekkel? Rengeteg jazzpéldát ismerünk erre, de a népzenei gyakorlatban soha nincs ez a két hangszer összepárosítva, mert az énekes vagy egyedül, vagy zenekarral, esetleg furulyával, brácsával kísérve énekel, a bőgő pedig annyira funkcionális a népi hangszerelésben – kísér, a tánc alá muzsikál, és nem az éneket támasztja meg –, hogy ez a párosítás számunkra új távlatokat nyitott. Nagy kihívást jelentett bőgőre intonálni: egy cimbalom eleve ad egyfajta szőnyeget, egy erősebb tonalitásérzetet, mégis amikor bőgővel énekelek, az olyan erősen megtart, hogy az ének száll, repül felette. Olyan, mint amikor az ég és a föld összeér egy ponton.

Hogyan lett az otthoni zenélésből zenekar?

Sokat dolgoztam a Világszép Alapítvánnyal, ahol gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyerekeket mentorálunk. Ennek az alapítványnak a működéséről, a gyerekek ambivalens kapcsolati dinamikáiról született egy dokumentumfilm Kalmár Judit rendezésében, és mivel ezekkel a gyerekekkel én is aktívan foglalkoztam, felkértek, hogy írjam meg a film zenéjét. Ez akkor hatalmas falatnak tűnt nekem, úgyhogy behívtam az alkotói folyamatba Kováts Gergőt, akivel ekkor már elkezdtünk Uljana-számokat is próbálni. A filmzeneírás óriási löketet adott. Gergővel még 2008-ban kezdtünk együtt játszani a Tárkány Művekben, az utóbbi években viszont nem dolgoztunk együtt, és ez a projekt nagyon jó volt arra, hogy újra összeszokjunk. A dokumentumfilm zenéjével párhuzamosan a dalaink is összeálltak.

uljana2.jpgUljana Quartet. Fotó: Bezzeg Gyula.

Bár a Quartet is a népzenéből táplálkozik, ebben inkább a jazzes, világzenés felfogás dominál.

Az Uljanában a népzene motívumszinten, illetve inspirációs forrásként van erősen jelen. Mindig is nyitott ember voltam zeneileg, sokféle zenét szeretek kipróbálni, hallgatni. Legközelebb hozzám a népzene áll, illetve a jazz, a kortárs improvizatív zene és az experimentális vonal. A jazzel párhuzamosan rengeteg etno-gyökerű zene is hatással van rám, mint a blues vagy a soul, amiknek kicsit nyersebb, ősibb zenei gyökerei vannak, és ezek a hatások részemről benne vannak a dalokban is. De az, hogy a zene, miután átszűrődik az alkotón, milyen hatást kelt a hallgatóban, az egészen más kérdés. Lehet, hogy a koncepció, amit dallá érlelek, a hallgatót egészen más helyre viszi. A lehetőség, hogy szabadon asszociálhasson, az Uljana Quartetnek nagyon fontos alkotóeleme. Nem akartuk műfajilag szigorúan keretezni a zenét, ne úgy álljanak hozzá az emberek, hogy „na, most elmegyek egy etnojazz-koncertre”. Inkább arra törekszünk, hogy egy szabad belső alkotás szülessen, amikben a népdalok kollektív szimbólumai és az improvizatív zene non-verbális dimenziói egymást erősítve érvényesülnek és hívnak elő emlékeket, belső tartalmakat a hallgatóból, aki aztán mindebből kialakítja a saját világát.

A népzenei kötődéseidről már sokat meséltél interjúkban, de hogy állsz a jazzel és az improvizatív zenékkel?

Nekem a jazz korábban megjelent az életemben, mint a népzene. Otthon sok fúziós műfajt és klasszikus zenét hallgattam, eredetileg zongorázni tanultam, és csak kamaszként találkoztam a népzenével. Emiatt mindig is kívülállónak éreztem magam a népzenei közegben, és vágytam rá, hogy ezt a sok különféle élményt zeneileg szintetizáljam. Ehhez jött még hozzá, hogy a Zeneakadémia után elhatároztam, hogy nem szeretnék intézményes keretek között tanítani, inkább elvégeztem az ELTE Gyógypedagógiai Karának zeneterapeuta képzését. Ez a posztgraduális képzés nagyon átforgatott, elemeimre bontott a zeneiségeimben, ahonnan újra kellett építenem magamat. Picassónak van az a mondása, hogy tanulj meg mindent a művészetről, aztán felejtsd el és kezdj el alkotni. Hasonló ősrobbanást éltem én is át.

A zeneterápiás gyakorlatban rengeteg improvizációs gyakorlatot végzünk a kliensekkel, én főleg gyerekekkel, ami során kaptam egy nagyon erős impulzust arról, hogy a zenének nem feltétlenül szépnek kell lennie, hanem őszintének. A klasszikus zenében arra törekszünk, hogy ha diszharmónia is van, az utána oldódjon fel, kapjon megfejtést. Egy terápiás helyzetben viszont nem lehet meghatározó, hogy az érzelemkifejeződés szép legyen, mert az nem lenne feltétlenül őszinte,  mondjuk, ha például dühös az ember. Felszabadító felismerés volt számomra, hogy úgy érdemes a mai, modern műfajokhoz közelíteni, hogy nem feltétlenül a szépséget és a tökéletességet keressük a zenében, hanem önmagunkat, a saját érzésvilágunk spektrumát.

uljanaquartet.jpgSzelfi az Uljana Quartettel.

Hogyan épül fel a repertoárotok?

A mostani repertoárt egy 12 szerzeményből álló dalciklus alkotja. Azért használom ezt a picit pátoszos szót, mert a költészetben és a zenében is szeretem az összefüggő, bizonyos pontokon egymáshoz kapcsolódó vagy egymásból fejlődő tételeket. Nem szeretek véletlenszerűen egymás mögé dobálni dalokat. Ebből a szempontból kicsit kocka vagyok, a Spotify-t se nagyon használom, mert nem bírom, ha random egymás után rak számokat, olyasmiket is, amire nem vagyok abban a pillanatban felkészülve. Ezt a 12 tételt is úgy állítottuk össze, hogy kapcsolódjanak, építkezzenek egymásból. Mindegyiknek van hol erősebb, hol lazább népdalos ihletése, tematikusan pedig egy lírai szálat járnak körbe. Azt nem mondanám, hogy egy konkrét szerelmi szálat, mert rengeteg asszociációs lehetőség rejlik a szövegekben.

Sok madár megjelenik bennük, ami egy klasszikus népdalos toposz. Minden madár más-más személyiségarchetípust testesíti meg. A dalok között helyet kapott a Kismadár is, a dokumentumfilmünk főcímdala, ami az egyik legkedvesebb tétel számunkra. Míg a többi valós madarakról, fülemüléről, fecskéről, pacsirtáról, vadgalambról szól, ebben egy mesebeli madár, az árgyélus kap főszerepet. Rengeteg mese kapcsolódik hozzá, és sok művészt megihletett, hogy mást ne mondjak, Dresch Mihálynak is jelent meg Árgyélus címen lemeze, amit az árgyélus dallamtípus ihletett. Az árgyélus az otthonát, a biztonságát, kapcsolatait, helyét kereső ember szimbóluma, és amikor meghallottam a dokumentumfilm koncepcióját, rögtön kigyúlt a villanykörte a fejemben, hogy a gyerekvédelmi gondoskodásban élő fiatalokat is meg tudna testesíteni. A dalok zenei szerkesztésében egyébként részt vett az egész csapat, a hangszerelés pedig elsősorban Kováts Gergő szaxofonos munkája.

Lesz lemez is?

Ez lesz a harmadik szólólemezem, és eddig ebben a projektben vagyok a legmeztelenebb és a legőszintébb. Ezek a dalok nagyon erősen rólam szólnak, mégis az a varázsuk, hogy mélyen át vannak itatva a kollektív tudattalanból jövő tartalmakkal, ami által talán sokan tudnak kapcsolódni azokhoz az érzésekhez, amikről szó esik bennük.

Mit árulnak el rólad ezek a dalok?

Látom a saját éntérképemet kirajzolódni bennük, de annál szemérmesebb ember vagyok, hogy ezeket direktben a közönség arcába toljam. Mégis megvan a késztetésem arra, hogy meséljek. Ezért szeretem nagyon a népdalokat, mert az egyéni élethelyzeteket olyan szép és burkolt, szimbolikus virágnyelven csatornázzák át, ami pont annyit láttat a belső érzésekből, amit jó érzéssel oszt meg az ember.

A személyességnek és áttételességnek ez a kettőssége jelenik meg abban is, hogy nem Julianna, hanem Uljana Quartet lett a zenekar neve, ami a neved orosz megfelelője?

Néhány évvel ezelőtt Szvorák Kati egyik lemezére vokáloztam egy nagyon szép szerb dallamot, ami egy Uliana nevű lányról szól, aki kimegy a rétre, elalszik a virágok között, és nem ébred fel. Akkor nagyon megfogott ez a dallam és ez a meseszerű, álomszerű, balladai helyzet. Ott tudtam meg, hogy a nevem szlávos változata az Uljána. Úgy érzem, hogy ebben a muzsikában nem tudok Julcsi lenni, mert ez egy más minőség, mint amit a gyerek- és egyéb projektjeiben képviselek. De nem szerettem volna Julianna se lenni, mert nem vagyok egy hivatalos, szigorú alak. Az Uljána viszont épp annyira van elemelve a valóságtól, mint amennyire a dalok is. Ez is az egyik arcom, a belső világom kivetülése, ezért a nevemre vettem a formációt.

Mivel készültök a szerdai koncertre?

Ez egy bemutatkozó koncert lesz, az egész zenei anyagunkat eljátsszuk. Az Opus Jazz Club olyan közeget biztosít az atmoszférája és a közönsége révén, amelyben nem kell feltétlenül rádióverziókat játszanunk. Nem kell kötött formában zenélni, hanem teret kapunk rá, hogy még több improvizációval és még szabadabb zenei tartalommal töltsük meg a dalokat. Ebben az értelemben ez egy Uljana Quartet Plusz koncert lesz, amin sokkal gazdagabbá tehetjük az anyagot, amit CD-hosszúságúvá fogunk kompresszálni nyár elején, amikor felvesszük a lemezt. A 12 számon felül Gergő két instrumentális dala is fel fog csendülni, amiket eredetileg egy picit más felállású kvartettre hangszerelt, de szerves részét képezik ennek a dalciklusnak, mert ugyanaz a gondolat és szellem ihlette őket is.

Az Uljana Quartet április 20-án, szerdán lép fel az Opus Jazz Clubban, jegyvásárlás, Facebook-eseményA koncert megvalósulását a Petőfi Kulturális Ügynökség támogatja.

interjú: Soós Tamás
headerfotó: Márföldi Eszter

 

https://recorder.blog.hu/2022/04/17/paar_julcsi-interju_uljana_quartet_nepzene_jazz_opus
„Ebben a projektben vagyok a legmeztelenebb és a legőszintébb” – Paár Julcsi-interjú

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr1217809839

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása