„Mintha Nick Cave elszabadulna a táncparketten” – Pazar lemezzel térhet vissza a Florence + The Machine

Négy év – és a járvány alatti elcsendesedés – után május 13-én tér vissza új lemezzel Florence Welch és zenekara, amelyről már három, jobbnál jobb dal is meghallgatható. A Dance Feveren az énekesnő a szabadságával és annak hiányaival vet számot – nem véletlenül gondolkodott ezen a lezárások alatt –, country- és folkhőseiből (Lucinda Williams, Emmylou Harris), folkhorrorokból, gótikus irodalomból és a preraffaelita művészetből inspirálódik, végeredménye elmondása szerint pedig olyan lett, mintha Nick Cave elszabadulna a táncparketten.

„Őszintébb, nyíltabb, bátrabb, de ez a zenében nem nagyon jön át. Pontosan ilyen az, amikor az ereszdelahajamat-periódus után a művész szépen, finoman dokumentálni kezdi korosodását. A folyamat természetes, ahogyan az is, hogy ez csak keveseknek sikerül igazán emlékezetesen” – írtuk a Florence + The Machine negyedik lemezéről, a 2018-as High As Hope-ról, amely nem győzött meg minket maradéktalanul. A Dance Fevert felvezető dalok viszont több, mint ígéretesek: egyszerre összegzik és terelgetik finoman új irányokba a F+TM-hangzást, miközben a szövegek minden eddiginél személyesebbek.

Az elsőként közzétett dalban, a Kingben a népszerű angol artpopdíva az anyaság és a zenei karrier összeegyeztetésének nehézségeit járja körül. A klipben kétségbeesett, föld felett lebegő, férfipartnere nyakát lazán elroppantó, majd a szabadságba eltáncoló vámpírboszorkányként/szupernőként lép elénk. „Művészként soha nem gondolkodtam a társadalmi nememről. Csak megéltem. Pont olyan jól, mint a férfiak; csináltam a dolgomat, és minden alkalommal felértem hozzájuk. De most, a harmincas éveimben a jövőmről és arról gondolkodva, hogy mit jelent nőnek lenni, hirtelen szakadást érzek a személyiségem és a vágyaim között. Előadóként érvényesülni és családot alapítani nekem nem olyan könnyű, mint a férfi kollégáknak” – mondta Florence Welch.

21. SZÁZADI I WILL SURVIVE – JÓNÁS VERA AJÁNLJA A 3. FLORENCE AND THE MACHINE-ALBUMOT.

A táncművészettel összefonódó Dance Fevernek, úgy tűnik, minden dalához készül koreográfia, a klipeket még tavaly év végén Kijevben vették fel, részben ukrán táncosokkal, akik a klip megjelenésekor óvóhelyeken húzták meg magukat az orosz-ukrán háború miatt. „A Heaven Is Here volt az első dal, amit megírtam a karanténban. Valami irtóztatót akartam alkotni, és az örömnek, a dühnek és gyásznak ez a kavargó moraja tört ki belőlem” – mondta Welch a másodikként megjelent, erősen perkusszív és tényleg felszabadítóan-euforikusan dühös és szép számról. „Minden dal, amit írtam, egy menekülési út lett, ami a nyakam köré csavarodott, hogy felhúzzon a mennyországba” – énekli a dal vége felé.

Welchnek, amint lehetősége volt, New Yorkba utazott a lezárások feloldása után, hogy elkezdjenJack Antonoff producerrel dolgozni az új dalokon. A harmadikként debütált My Love szintén korai szerzemény, a szövege „egy szomorú kis versként” született meg, de az énekesnő elmondása szerint nem működött „gyászdalként”, és a lemez másik producere, a Glass Animals-frontember Dave Bayley javaslatára alakították át dancepop-himnusszá. A 14 dalos tündérmeseként is jellemzett lemez mindegyik klipjét és a borítóját is az egykori rockfotós, ma már elsősorban a formabontó kosztümös dráma, az Anya-Taylor Joy főszereplésével forgott Emma rendezőjeként ismert Autumn de Wilde készítette.

FLORENCE + THE MACHINE A 2019-ES SZIGETEN.