Hajnal előtt a legnagyobb a sötétség - The Weeknd: Dawn FM (lemezkritika)

2022.03.05. 10:52, vferi

wide1_110.jpg

Nem mindennapi módon és nem mindennapi közreműködőkkel adta ki legújabb albumát The Weeknd, aminek meg is lett az eredménye: a Dawn FM az eddigi legtöbbet emlegetett megjelenés 2022-ben. Ez a cikk a Recorder 91. számában megjelent írás bővített változata.

Abel Tesfaye, azaz The Weeknd kiadta a legújabb, Dawn FM című albumát január 7-én, és azóta lázban ég mindenki. Az egy dolog, hogy ilyen kaliberű előadók nem szoktak albumokat dropolni ennyire az év elején, hiszen a fél világ javában alszik még ekkor, de a gyűjtemény ráadásul a 2020. márciusi After Hourshoz képest is meglepően korán érkezett. Úgy tűnt, az életmű csúcsaként elkönyvelt előző lemez – amivel egyébként Tesfaye számszakilag is megdöntött több rekordot – még messze nem pörögte ki magát a hallgatók körében, a rádiók is elvannak a Blinding Lights című gigaslágerrel. Hová ez a nagy sietség? – kérdezték sokan a megjelenést megelőző napokban a Reddit-fórumokon. Sokan aggódtak, hogy valami félkész műre lehet számítani majd, vagy hogy csak egy rövidebb, EP formátumú összeállítás jön, mint a 2018-as My Dear Melancholy,. Aztán a Dawn FM lenyűgözött mindenkit – sokan azt mondják azóta, hogy nyugodtan ki lehet osztani neki az év albuma címet már most. Timbaland egyenesen odáig ment, hogy a Dawn FM korunk Thrillere.

És az a helyzet, hogy nehéz szembeszállni ezekkel az állításokkal: a Dawn FM egy rendkívüli teljesítmény, szinte lehetetlen módon múl felül mindent az előadó eddigi munkásságából. És ez az utolsó félmondat az, ami hangsúlyos, csodálatra méltó. Mert állhatnak a csillagok tökéletesen egyszer, vagy elsülhet valami váratlanul jól a stúdióban egy nagy adag szerencsével, de a The Weeknd-szappanopera most már sok-sok éve olyan lenyűgöző színvonalon bővül újabb és újabb fejezetekkel, amikhez fogható egyáltalán nem biztos, hogy volt a 2010-es évek popfelhozatalában.

Út a fény felé

A Dawn FM-hez nem kell ismerni az előzményeket, de többet ad, ha minél inkább képben vagyunk. A The Weeknd-életérzés első nagyobb szakasza csúcsára ért a Can't Feel My Face-szel 2015-ben, és bár a Starboy képes volt még egy fél fokkal emelni a téteken a rákövetkező évben, egyértelművé vált, hogy emberünk mindent kimaxolt az akkori ötletekkel, imázzsal és figurával. Így valahol érthető is utólag, hogy miért kellett ezután az eddigi legtöbbet várni a következő The Weeknd-lemezre, a 2020-as After Hoursre. Viszont ennek már a belépője olyan telitalálat volt, amiről a legtöbben álmodni sem mernek. A trap-R&B crossover Heartless bemutatta a piros öltönyös, összevert The Weekndet, aki már nem az a kölyökképű valaki, aki korábban volt, hanem egy felnőtt, harmincas éveibe lépő férfi, alkohol- és szerproblémákkal küzd, de leginkább: nem találja az élete értelmét, a nőt, aki jelentéssel ruházna fel mindent.

Ezt a karaktert követjük azóta is, de tartalmában komoly eltérés van az After Hours és a Dawn FM közt: míg az előbbi történet egy érzelmi mélypontra fut ki, addig az új lemez már ennek a zuhanásnak egyfajta felismeréséről szól, elhozva a felemelkedés lehetőségét, belecsempészve így némi terápiás jelleget is a végeredménybe. És ezt a sztoriívet szenzációsan narrálja végig több ponton Jim Carrey, a számokat producerelő Daniel Lopatin (Oneohtrix Point Never) pedig a rendkívül fülbemászó, de egyáltalán nem giccses szintitémáival megtalálta azt a tökéletes 80s retrowave-hangzást, ami szuperül viszi tovább az előző lemezek gondolatiságát, és egyben nagyszerűen ragadja meg korunk féktelen nosztalgiaőrületét. 

Izgalmas a klipek és vizuálok sci-fis megoldása is: míg az After Hours talán a GTA: Vice City világának felelt meg leginkább, addig a Dawn FM már a Terminátor-féle sötét, monokróm árnyalatokat hozza egy olyan korban, amikor Tesfaye hirtelen megöregszik, de találkozik fiatal önmagával. A figura is változott: míg az After Hoursnél megálltak a Jacko-féle hasonlítgatások, az új lemezhez kitalált szett és megjelenés már talán inkább George Michaelhez áll közelebb.

Egy második trilógia

Vajon mi lesz a történet vége? Jogos a kérdés, és lehet, hogy nem kell sokat várnunk a válaszra: Tesfaye pár nappal a Dawn FM megjelenése után tweetelte, hogy egy újabb trilógia közepén vagyunk (aki esetleg nem ismerné a korai életművet: a három 2011-es bemutatkozó mixtape-ére – House Of Balloons, Thursday, Echoes Of Silence – szoktak Trilogyként hivatkozni), ráadásul a megoldás végig előttünk volt, ugyanis az Every Angel Is Terryfing című interlude gyakorlatilag előre bejelenti az After Life című zárást. Tűkön ülünk – addig pedig nincs más dolgunk, mint elmerülni ebben a nem mindennapi történetben, amit korunk legklasszabb szintislágereire írtak.

250.jpgElőadó: The Weeknd

Cím: Dawn FM

Kiadó: XO/Republic

Megjelenés: 2022. január 7.

Műfaj: synthwave, disco, R&B

Kulcsdal: Less Than Zero

 

 

9.5/10

Velkei Zoltán

https://recorder.blog.hu/2022/03/05/hajnal_elott_a_legnagyobb_a_sotetseg_the_weeknd_dawn_fm_lemezkritika
Hajnal előtt a legnagyobb a sötétség - The Weeknd: Dawn FM (lemezkritika)

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr9117772462

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása