„Ha most forogna a Csinibaba 2, tökre bírnám, ha ez is benne lenne” – Blahalouisiana-interjú

2022.02.16. 11:44, soostamas

blaha4.jpg

Mi a tuti Blaha-recept, melyik az első beatdaluk és melyik passzolna a Csinibabába? Baj, ha egy új számukról a politikára, a másikról pedig az istenkérdésre asszociálunk? Mit kölcsönöztek Liszttől, mit Szécsi Páltól, és hol érhető tetten az Arctic Monkeys vagy a Florence + The Machine hatása a dalaikban? A Blahalouisiana tagjai betekintést engedtek a műhelytitkaikba, miután dalról dalra átbeszéltük a zenekar negyedik nagylemezét, a két hete a Recorderen debütált és a jól ismert Blaha-hangzást újragondoló Hozzánk idomult éjjel az eget.

Premiercikkünkben arról mesélt Schoblocher Barbara énekes, Jancsó Gábor basszusgitáros-dalszerző és Szajkó András gitáros-szövegíró, hogy hogyan állt össze a lemez anyaga, mennyire engedték beszivárogni a Covid hatását a dalokba és milyen változásokat hozott a dalírási folyamatba az új producerük, Weil András, most pedig számról számra vettük végig velük a szokás szerint remek új lemezt, amit február 18-án, vagyis most pénteken mutatnak be élőben az Akvárium Klub nagytermében.

Aki nincs még ébren

Jancsó Gábor: Mondják ránk, hogy beatzenekar vagyunk, de valójában ez az első beatdalunk. Mániám, hogy lassúak a Blaha-dalok és nem elég bulizós a setlist, ezért mindig mondom, hogy írjunk gyorsabb, powerebb dalokat. Ez lett az egyik. Amikor Szaja átküldte a szöveget, nagyon megfogott az a sor, hogy „Aki nincs még ébren, az a hazugok álmát váltja valóra”. Jól lehet üvölteni, skandálni a koncerteken.

Schoblocher Barbara: Talán ez az egyetlen dal a lemezen, amit úgy énekeltem fel, ahogy eredetileg elképzeltem. Ebben hozom azt a kicsit Kovács Kati-s éneklést, amit nagyon szeretek. Talán ez a szövegünk reflektál leginkább a mai társadalomra.

ÖSZTÖNÖS ÉS ÖNAZONOS: CÍMLAPINTERJÚNK AZ ELSŐ BLAHA-LEMEZ IDEJÉBŐL.

Szajkó András: Sajnálnám, ha két hónappal a választások előtt bárki azon gondolkodna, hogy van-e valami konkrét üzenete a dalnak. Manapság sokan kisajátítanak sorokat a saját szájízük szerint, pedig ez a szöveg nem csak a mai és nem csak a magyar társadalomra reflektál. Létezik egy, a politikánál sokkal mélyebb tragédiája az emberiségnek, hogy nem tudunk békében meglenni egymással, ami valóban a politikában jön ki a legszembetűnőbben, de azért nem nevezném ezt politikus dalnak.

Barbi: Én spirituális ébredést értek rajta, a hippimozgalom ugrott be a szövegről. Hogy ébredjünk fel abból a hipnózisból, amelyben az emberiség él, lássuk tisztán önmagunkat.

Háttal az egésznek

Szaja: A szövegekbe semmilyen szinten nem szerettem volna beengedni a Covidot. Persze a közvetlen érzelmi hatásait nem lehet kikerülni, de nem akartam a járványhoz kapcsolódó szöveget írni, mert azt eddig szerintem senkinek nem sikerült ízlésesen megoldania. Amikor Jancsi [Jancsó Gábor – S.T.] megmutatta a kész dalt, mégis olyan volt, mintha a járványról szólna, pedig a szöveget még jóval előtte küldtem el neki.

Jancsó: Én sokszor más oldalról fogok meg egy szöveget, mint amire Szaja gondolt. Általában egy-két sor ragad meg, aköré gondolok egy hangulatot és abból születik meg a zene. Ebben az a sor tetszett meg, hogy „Szomorúnak tűnsz, hátha őszintének néznek”. Annyi csajt láttam az elmúlt években bulikban ilyesmit tettetni… Ezzel együtt is úgy érzem, hogy ez a dal picit lelóg a lemezről.

Barbi: A többi dal nagyon ki lett találva, ez viszont egy egyszerű kocsmarock-bluesdal, amin nem volt mit megfejteni, ezért üt el picit a többitől. De nagyon szeretjük, ezért nem akartuk lehagyni a lemezről. Élőben is nagyon jó játszani.

Ha itt maradsz

Barbi: Épp lent voltam Baján, amikor egy hozzám nagyon közel álló ember nagyon rossz lelkiállapotba került, és én nem tudtam neki segíteni, ami rendkívül felzaklatott. Fel szoktam írni a sorokat ömlesztve a telefonomba, amik eszembe jutnak, és itt is elkezdtem legépelni, mit hogyan kéne csinálni, amikor egyszer csak kigurult az első verze. Végül már nem erről szól a szöveg, de a kiindulási pont egy furcsa, skizofrén beszélgetés volt az ember jobbik, boldog és a depressziós énje között. A szöveget lehet baráti vagy szerelmi kapcsolatként értelmezni, de nekem elsősorban az önmagunkkal való kapcsolatról szól. Azt a vívódást viszi végig, hogy nincs egyik én a másik nélkül, és bár az egyik mindig visszahúz, szükséged van arra az énedre is. Ez egyfajta vigasztalás, amelyben folyamatosan mondja a pozitív, motivált én a depressziósnak, hogy „gyere, jó lesz, mert ha itt maradsz, akkor nem vagyok teljes”.

A zenéje pedig úgy jött, hogy volt a fejemben egy lüktetés, egy verze és egy átvezető rész, amiket megmutattam a srácoknak, aztán Jancsó hozzátette a refrént. Azért is szeretem ezt a dalt, mert természetesen, második játszásra kialakult a zeneisége, átérezte mindenki, szép együttállás volt.

Sokat bír

Jancsó: Ezt a dalt raktuk össze utoljára a lemezre. Szerettem volna még egy rockosabb, gyorsabb dalt az Aki nincs még ébren mellé. Egy Liszt-darab akkordkörét nyúltam le hozzá egy az egyben, arra énekeltem rá a szöveget, de unalmasnak éreztem, és akkor kitaláltam a refrént, hogy megmoccanjon a dal. Kábé ugyanarra a négy akkordra épül, mint a Nekem az nem elég és a Ha élni felejtek.

Barbi: Ez a kedvenc dalom a lemezről, erre szoktam futni. Alig várom, hogy játsszuk élőben.

Ne engedj még el

Barbi: Ez volt az első dal, ami megjelent a lemezről. Már nagyon ki akartuk hozni, de a Diósdon készült felvétel nem adta vissza az erejét, úgyhogy elsőként ezt raktuk össze Weil Andrissal, ennél derült ki, hogy jól tudunk együtt dolgozni. Jó helyről fogja meg a dolgokat és belőlünk is a legjobb oldalunkat hozza ki. Amúgy ez egy szomorú, szerelmes dal.

Jancsó: Itt is a refrén szövegére írtam meg az egész dalt. Semmit nem tudtam kezdeni azzal, hogy hosszabb a szöveg, mint a zenei ötletem, úgyhogy ez egy olyan popdal, amiben van egy plusz ütem a refrén közepén. Az embernek megcsuklik a vérkeringése, amikor hallgatja, de akár még úgy is tűnhet, hogy ügyesek vagyunk.

MIT REJT SCHOBLOCHER BARBARA LEMEZTÁSKÁJA? MEGMUTATJUK!

Barbi: A karanténban még jobban rámentem Kovács Kati lemezeire, mint korábban, és amikor Jancsó mutatta az ötletét, megörültem, hogy milyen nagyot lehet énekelni benne.  De a diósdi felvételen olyan mélyen átéltem egy szituációt, amit előhozott belőlem a dal, hogy úgy éreztem, már túl sok ez az éneklés.

Jancsó: Volt egy verzió, amiben Barbi majdnem elsírta magát. Ez megosztotta a zenekart, volt, akinek nagyon tetszett, volt, akinek nem.

Barbi: Nekem is tetszett, de azt éreztem, hogy zavarba ejtően intim, Adele beszorozva tízzel. Az a jó, ha a hallgató érzelmeinek is van helye a dalban, és el tud képzelni egy vele megtörtént eseményt, nem az, ha csak hallgatja az énekes szenvedését.

Jancsó: Zenei érdekesség, hogy a végén, amikor Barbi kiáll C mollra, az biztos nem jutott volna eszünkbe, ha nem dolgozzuk fel Szécsi Pált a Szimfonik koncerten, mert az egy tipikus régies dallezárás. Olyan jó, hogy ez lett a vége, pláne, hogy Barbi jól megénekli.

Nem ereszt

Szaja: Jancsi átküldött egy szerelmes verset, amit a volt barátnőjének írt, abból inspirálódott a szöveg. Ő egy nagyon személyes, szentimentális verset írt, amit átalakítottunk, és végül egy diszkó-funky sláger lett belőle, ami kicsit morbid így utólag, de hát ilyen a popszakma.

Jancsó: Egy rohadt hideg januári estén kimentem a Papihoz [Pénzes Máté billentyűs – S.T.], és éjszaka a wurlitzer mellett összehoztuk dalt. Övé volt az alapötlet, a grúv és a kántálás. A refrén monoton, sőt a basszus és az ének is egy-két hangon mozog, ami számomra a karantént jelképezte. Aztán a „nyár végi estével” kinyílik a refrén, mert arra gondoltam, hogy egyszer újra kinyílik a világ is, jön a nyár, a buli, a napsütés. A járvány megírta nekünk ezt a refrént. Amúgy ez az első dalunk, amiben nincs torzított gitár.

Szívemet kitépted

Barbi: Ez a másik szöveg, ami tőlem jött, de ezt is sokat formáltuk a srácokkal, Szaja segített végleges formába önteni. Ez egy nagyon őszinte vallomás arról az időszakról, amikor még benne voltam egy kapcsolatban, de már ismertem Andrist [Áron András Apey-t – S.T.], és emiatt tudathasadásos állapotba kerültem. Azt gondoltam, hogy a fiú, akivel együtt voltam, életem szerelme, akivel összeházasodunk majd és gyerekeink lesznek, és ez a jövőkép borult meg a fejemben. Ha megkérdőjelezed a kőbe vésett dolgokat az életeddel kapcsolatban, az nagyon nyomasztó gondolatokhoz tud vezetni. Főleg az első verzió követte végig azt, ahogy lépésről lépésre megyek be a régi lakásunkba, és próbálom kint hagyni ezeket a gondolatokat, de egy idő után már nem tudom.

APEY ÉS BARBI PÁROS INTERJÚJA A MEGISMERKEDÉSÜKRŐL, EGYMÁS INSPIRÁLÁSÁRÓL ÉS A KÖZÖS ZENÉLÉSRŐL.

Jancsó: A zenéjét Barbival közösen írtuk. Nem volt még dalunk, ami ennyit alakult volna, mert általában egy, kettő, max. három verzióból aprúválja a társaság. Volt rockos verziója és Tame Impala diszkófless is, aztán a végén előhoztunk egy igazi Blaha-receptet, hogy a verze r’n’b-s fless, a refrén pedig érzelmes rock. Szerintem ez az új lemez Nem vagyok egyedül-je.

Barbi: Szerintem meg a rockos Testemnek, ha engedem. Weil Andris hozta be ezt a kicsit hiphopos ízt, aki a nagyon blahás receptből kicsit kimozdította, lecsupaszította és megcsavarta a dalt, hogy ne a gitárintróra jöjjön be az ének. Ezért jó, ha van egy producer, aki nem feltétlenül ismeri a bevett módszereinket, mert akkor azok nem is határolják be a kreativitását.

Ott van a nap

Jancsó: Nagyon jó kis dal lett, ezt szeretem koncerteken a legjobban játszani. Már majdnem kész volt a lemez, amikor Szaja éjjel 2-kor egy hosszú próba után hullafáradtan küldött egy emailt, hogy írt egy szöveget, ami eléggé depis első olvasatra – a halálról szól –, ezért jó lenne valami pörgős, vidám zene hozzá. Nagyon bírom a Mac DeMarco-s hangzást, ide pedig szuperül illett, szóval nagyon gyorsan megszületett a dal, tíz perc volt az egész.

Barbi: Ennél is nagyon sokat számított, hogy jól ki lett találva a gitárhangzás és az ének karaktere.

A BLAHALOUISIANA ÍRTA AZ IDEI FISHING ON ORFŰ FESZTIVÁLHIMNUSZÁT.

Jancsó: Szaja szövegei könnyen megírják a refrént, a kontrasztos szavak (eső, hó, nap) kiadták a dúr akkord / feszültségkeltés / dúr akkord váltakozást. Sosem találom ki koncepciózusan egy dalról, hogy na, ez legyen sláger, de itt bevallom őszintén, szándékosan kiemeltem az „ott van a nap” sort egy halálosan egyszerű dallammal / kiállással, mert éreztem, hogy ebben van slágerpotenciál. Ha most forogna a Csinibaba 2, tökre bírnám, ha benne lenne.

Megállítottad az időt

Jancsó: Ez is egy szerelmes vers maradványaiból született. Volt egy hatvanas évekbeli Motown dal, ugyanez a két akkord volt a verzéjében, én meg megcseréltem. Az énekdallam és a dal többi része az más. Ezt is sokat hangszereltük.

Barbi: Nagyon szerettük, ahogy elkezdődött – eredetileg azzal a résszel indult, ami a végére került –, amihez hozzájött még egy Kovács Kati/Jefferson Airplane-es éneklés, olyasmi, mint az Aki nincs még ébren végén. Úgy éreztük, hogy rohadt jó lett, a refrén mégis halott volt, és nem tudtuk, mit kezdjünk vele. Weil Andris ötlete volt, hogy nulláról építsük fel a dalt, és a végére jusson el oda, ahová végül eljut. Sokat vitatkoztunk rajta, mert úgy gondoltuk, hogy így kivesszük belőle a powert, és akkor hogyan fogjuk játszani élőben, de mire elkészültünk a dallal és a keveréssel, megszerettük. Újdonság tőlünk, hogy ennyire minimál hangszerelésből indul egy dal.

Szaja: Andris véleménye szembement a hatunkéval, de utólag azt mondom, szuper, hogy ragaszkodott hozzá, mi meg bíztunk benne. Főleg, hogy a dal végére megszületett az a rész egy spontán zenélésben, egyszerűen játszottunk tovább, és ez egy nagyon szép ívet adott neki. Sokkal jobbat, mintha az elejétől ment volna teljes erőből a lüktetés.

Discomposed Soundtrack

Jancsó: Elég sokáig nyüstöltem Lacit [Mózner László gitárost – S.T.], mert az angol számok nagy részét ő írja, hogy szerezzen ehhez is szöveget. Mondtam neki 2-3 mondatot, amit ő kidobott a kukába, de valahogy mégis megihlette, és a szövegre hamar megszületett a zene is. Nagyon szeretem az Arctic Monkeys legutóbbi albumát, és ez abszolút annak a hozománya.

Barbi: Csoda lett volna, ha az az Arctic-album nem hagy nyomot ezen a lemezen, mert Jancsó annyit hallgatta, hogy már mindannyian kivoltunk tőle.

Jancsó: Andrisnak ebben is nagyon benne volt a keze, hogy a szintik úgy szólnak, ahogy.

Give Me One

Jancsó: Ennek is Laci írta a szövegét egy hosszabb angol szövegem alapján, amiből talán 2-3 sor maradt meg. Számomra a legsötétebb Blaha-dal evör, egy különleges kis sziget bennem is és a lemezen is. Muszáj volt kiadnom magamból egy dalban azokat a szar dolgokat, amik az elmúlt másfél évben történtek velem. A monoton cselló itt is a pandémiát, a bezártságot, a lezárásokat, az ugyanolyan hétköznapokat jelképezi.

Barbi: Jancsó először nekem és Máténak mutatta meg, mert úgy volt, hogy csak zongora és cselló lesz, de annyira személyes volt a szöveg, hogy kevésbé találtam a helyemet benne. Aztán addig gyúrtuk ketten, amíg kialakult a végső dallam és prozódia, amire Laci megírta a végleges szöveget. Amikor a próbán eljátszottuk, a srácok beszálltak a végén, és rájöttünk, hogy sokkal jobb úgy a dal. Nekem az egész lemezen az a kedvenc zenei részem, amikor belép a zenekar és jön a huhogás.

Jancsó: Az ember ne dicsérje magát túlságosan, de szerintem ez egy szép dal lett.

HA JOHN LENNON HALLANÁ, MOSOLYOGNA: A BLAHALOUISIANA KEDVENC 2021-ES ZENÉI.

Szaja: Nagyon emlékezetes volt a felvétel, mert ez volt az utolsó dal, amit feljátszottunk. Akkor már jó ideje ott voltunk a Mátrában, és ránk nőtt az aláöltöző, a síruha, elfelejtettünk beszélni, fürdeni, lepattogzott rólunk a civilizáció máza. Én nem is találtam ki előre, hogy mit játsszam, és bár nem improvizáltam, de felvétel közben jöttem elő a gitártémával, szóval ez egy nagyon élő dal volt.

Jancsó: Régóta kacérkodtam a gondolattal, hogy legyenek vonósok az egyik dalunkban. Benjamin Clementine adta az ötletet, akinek nagyon sok zongorás-csellós száma van és megtetszett ez a fajta hangszerelés. Tudtam, hogy Barbi hangja nagyon szép lesz a csellóval duóban, mert a cselló az emberi lágéban szól, és egy jó énekessel meg egy szép csellóhanggal nagyot nem lehet tévedni.

Barbi: Ha már hatások: a próbateremben érzésből elkezdtem a huhogós vokált a dal végén, és azon, meg ahogy az ének kibontakozik, hallatszódik, hogy nagyon szeretem a Florence + the Machine-t.

Ugyanaz a tenger

Jancsó: Én úgy éltem túl ezt az egész szörnyűséget, ami a járvánnyal és a bezártsággal járt, hogy minden este 7-től 8-ig sétáltam, és sok dalt fejben raktam össze. Ez a dal is az esti sétálások hangulatának az eredménye.

Barbi: Ennek a szövegéből származik a lemez címe is, a Hozzánk idomult éjjel az ég.

Szaja: Nekem ez a kedvencem a lemezről és a Blahától is. A szövege miatt is, de az egész nagyon szép egységet alkot.

RÉG NEM ÉREZTEM MAGAM ENNYIRE TEHERMENTESNEK: KARANTÉNINTERJÚNK BARBIVAL.

Jancsó: Amikor elolvastam a szövegét, nyilván az elmúlt időszak miatt arra a kérdésre asszociáltam, hogy van Isten vagy nincs Isten? Ezért emeltem ki refrénnek a „nem tudjuk, hogy ki írja” részt. A saját érzéseim, gondolataim is ennek mentén indultak el a zene írásakor. Sokat bámultam sétálás közben az eget, és tudtam, hogy ez a dal a lemez végén lesz, és hogy a lemez utolsó dalának a refrénje mégiscsak egy dúros, kinyíló zene kell legyen – mollos véggel.

Szaja: Bevallom, nem állt szándékomban olyan szöveget írni, amiről viszonylag gyorsan asszociál az ember az istenkérdésre. Egyáltalán nem baj, ha így van, de a dalszöveg inkább azt a mániámat akarja megfogni, hogy az emberiség tekintetében igyekszem nem a különbségekre, hanem a hasonlóságokra fókuszálni, és szerettem volna írni egy dalt, amelybe bele lehet foglalni a létezés nagy egységét. A filozófiában is azok az irányzatok rezonálnak bennem a legmélyebben (idealizmus, buddhizmus), amelyek egységként fogják fel a létezést. A refrén pedig arról szól, hogy Istentől függetlenül lehet úgy tekinteni a világra, egy fára, egy kőre, vagy egy másik emberre, hogy olyan erős esztétikai, érzelmi és már-már spirituális élményben legyen része az embernek, mint amikor a múzeumban lát egy műalkotást. Lehet úgy csodálni a világot, mint egy műalkotást, és azt remélem, ez nem függ attól, hogy miben hiszünk.

 

a Blaha február 18-án tart lemezbemutató koncertet az Akváriumban, előzenekar a szintén újlemezes The Pontiac, jegyvásárlás, Facebook-esemény.

interjú: Soós Tamás
headerfotó:
 Martin Wanda

https://recorder.blog.hu/2022/02/16/blahalouisiana-interju_hozzank_idomult_ejjel_az_eg_dalrol_dalra
„Ha most forogna a Csinibaba 2, tökre bírnám, ha ez is benne lenne” – Blahalouisiana-interjú

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr6917559356

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása