„Ettől a zenétől azt érzem, bármit is hoz a jövő, nem félek tőle” – All Machines Will Fail-interjú és lemezpremier

2022.02.08. 11:09, srecorder

sinco_amwf_210816_009.jpg

Az elektronikától a kortárs klasszikusig sokféle zenét játszott már iamyank, de olyat, mint Mohácsi Matyival (Grand Mexican Warlock, Trillion) és Kocsis Mátéval (Ghostchant, Takkra) alkotott triójában, még soha. Az All Machines Will Fail sötét, rituális, ugyanakkor felszabadító, az összeomlás utáni újjászületés érzetét keltő, fenséges zene. A borítónak Bartis Attila egyik fotóját, címnek pedig a sokfelé ágazó kezdetek nyitottságára utaló And We-t kapó első nagylemez a Recorderen debütál, élőben pedig március 3-án a Turbinában lehet átélni a trió hegyomlásszerű, ambientes-kísérleti poszt-metálját. 

Több helyen beszéltél már arról, hogy az elmúlt időben nem tudott kiszakadni belőled a nyers erő és az elsodró érzelmi állapotok, és ezeket csatornáztad be az All Machines Will Failbe. Miből fakadt ez a hiány?

iamyank: Mindig is volt rá igényem, hogy nagy erőket megmozgató, robosztus zenét játsszak. A live actekben hiába tudtam létrehozni a soundot, ami úgy szól, mintha rád omlana az épület, maga az előadás nem elégített ki, mert egy gomb megnyomásával nem tudtam megélni fizikailag a robosztus zenét. Eldöntöttem, hogy az elektronikát arra használom, amiben igazán jó; a részletgazdag, patikamérlegen összerakott soundscape-ek megalkotására. Emiatt viszont belém szorult az a nyers érzelemvilág, amiben van düh, agresszió, de a szorongásból való felszabadulás és önmagad mentális összekapása is. A régi hardcore zenék rohadt jók ebben. Hallgatni mindig is imádtam ezeket, az elmúlt két év és a sok bizonytalanság pedig előhívta az igényt, hogy olyan zenét játsszak, ami erőt és magabiztosságot ad. Hogy bár fogalmam sincs, mit hoz a jövő, azt tudjam érezni, hogy nem félek tőle. Ezt a zsigeri zenét pedig – én legalábbis – nem tudom egyedül játszani, szükségem van rá, hogy csapatban, egységként létezzünk.

Ez pedig magával hozta a trióformátumot.

iamyank: Az új projektjeimnél már azelőtt látom magam előtt, hogy kikkel, milyen hangszereken és hol szeretném eljátszani a zenét, hogy akár egy hangot is megírnék belőle. Az All Machines Will Fail esetében olyan gyorsan ugrott be Máté és Matyi, hogy még nekik se szóltam, amikor eldöntöttem, hogy velük akarok dolgozni. Ennek persze megvoltak az előzményei, Matyival a 2016-os Hiareth lemezemen és annak live bandjében játszottunk együtt, Mátéval pedig a Dystopia munkacímen futó, még alakulóban lévő projektben, és tudtam, hogy ide az ő megzabolázhatatlan személyiségük kell. Annak is megvan a varázsa, amikor session zenészek hangról hangra megvalósítják a kottába írt elképzeléseidet, de ezt a fajta ösztönös, rituális, zsigeri zenét csak úgy lehet maximálisan átélni, ha elengeded a kontrollt. Ők pedig annyira erős karakterek, hogy ha akarnám, se tudnám kontroll alatt tartani a vehemenciájukat, a játékukat. Ha nem értek volna rá, ez a projekt meg sem született volna.

EZ ŐSI VÁGYA MINDEN EMBERNEK: IAMYANK DJ BOOTSIE-VAL KÖZÖS INTERJÚJÁBAN ÚJ PROJEKTJÉRŐL IS MESÉLT.

Próbatermi improvizációkból születtek a dalok?

Kocsis Máté: yank küldött demókat, a váza tehát megvolt a daloknak, de próbáról próbára gyúrtuk őket és végül organikusan nyerték el a végső formájukat. Ebben sokat segített a fantasztikus környezet is, ahol felvettük a lemezt. Valahol a semmi közepén voltunk a Zengőkert Stúdióban, és ez a zene is olyan, mintha megszűnnél létezni és a semmi közepén találnád magad. Egy steril stúdióban nem tudtunk volna ennyire mélyre merülni ezekben a számokban, mint itt, ahol alig volt térerő, a telefont se tudtuk nyomogatni, és teljesen egymásra hangolódtunk. Meg persze Bánházi Gabikával is kurva jó volt dolgozni, értette, mit akarunk.

sinco_amwf_210815_026.jpg

iamyank: Én az egész projektben azt élveztem a legjobban, hogy nem csak Gabikának, egymás között se kellett semmit magyarázni. Mindhárman játszottunk már sokféle felállásban, és elkerülhetetlen, hogy néha olyan emberekkel is összekerülj, akikkel egyszerűen nem tudod megértetni, mit szeretnél, mert máshogyan gondolkodnak. Bennem mindig összetörik valami, ha emiatt kell művészi kompromisszumokat kötni, ezért fontos volt, hogy olyan embereket találjak, akiknek el se kell magyarázni, mi ez a zene, mert érzik, hogy honnan jön és hova tart, és nem akarják elrángatni más irányba.

yank, metált most játszol először. Könnyen ráéreztél? A többieknek mennyire volt más egy elektronikában jártas producer-dalszerzővel zenélni? Érződött, hogy yank más zenei közegből jön és másképpen gondolkodik a zenéről, mint mondjuk egy metálgitáros?

iamyank: Szerintem az alapgondolatok, amiket kibontottunk, univerzálisak. Nem tudnék rámutatni tipikus metálriffekre vagy dobtémákra a dalokban, már csak azért sem, mert iszonyú lassú, 60 BPM körüli minden track.

Kocsis Máté: BPM-ben a pehelysúlyban vagyunk.

iamyank: Könnyen azonosultam a zenével, mert adta magát, milyen ritmizálással érdemes elindulnunk. Ez nagyon minimalista zene, nincs virtuozitás, ami leginkább annak köszönhető, hogy gitárosként ez a maximum, amit ki tudok préselni magamból. A srácok nyilván tudnának ennél többet is, de az én határaimból következett, hogy ez nem lesz egy komplex metálos anyag. Féltem is attól, hogy metáloskodó lemezt csinálunk, mint amikor egy popprodukció mindent belerak egy albumba, ami a metálhoz kell, de a metálosok mégis érzik, hogy ez ciki. Én elhittem a srácoknak, hogy nem áll fenn ilyen probléma, de lehet, hogy ismeretségünk legnagyobb poénja, hogy ezt beadták nekem.

BELENÉZTÜNK IAMYANK LEMEZTÁSKÁJÁBA.

Mohácsi Matyi: Számomra azért volt izgalmas ez a projekt, mert kezdettől fogva próbált műfaji korlátoktól mentesen kibontakozni. Mindannyiunk karrierjében volt már olyan, hogy egy irányzatra kihegyezett zenét játszottunk annak minden külsőségével és emblematikus stílusjegyével együtt, de ebben pont az izgatott, hogy nem állítottuk rá egy meghatározott pályára a zenét, hanem megnéztük, merrefelé alakul szabadon. Ez a szó pozitív értelmében műfajidegen zene, ami sokkal inkább egy kortárszenei kísérlet, mintsem arra való igyekezet, hogy kivívjuk a helyünket a metálszcénában.

Kocsis Máté: Nem a stílus határozta meg a dalokat, hanem ez az érzelemvilág hívott elő bizonyos zenei megoldásokat, amikhez a legközelebb talán valóban a metál áll, de sok minden más is van benne.

Mohácsi Matyi: Az is fontos, hogy ez instrumentális zene, és bár zeneileg kötöttek a dalok, az ének helyét nem töltjük ki virtuóz elemekkel. Sokkal inkább egy atmoszférikus, ambient teret nyitunk, és ez az, ami hömpölyögteti a hallgatót. Ezeket a dalokat nem szorítja keretek közé sem szöveg, se olyan dallammenet, ami az éneket helyettesítené.

sinco_amwf_210815_009.jpg

Ez egyszeri projekt vagy egy aktívan működő zenekar?

iamyank: Ez egy lassú égésű projekt, amit az éltet, hogy nincs mögötte nyomás, hogy márpedig iksz koncertet le kell hozni minden évben. Azt érzem, hogy most kinyitottunk egy ajtót, és még nem is látjuk, mekkora a tér, amit be tudunk járni mögötte. Ha a következő öt évben nem hagyjuk el a lassú tempót, akkor is rengeteg mindent kihozhatunk ebből zeneileg. Számomra ez egy nagyon izgalmas kihívás, mert az elmúlt években minden lemezen más műfajt és minden koncerten más produkciót vettem elő. Bizonyos szempontból sokkal könnyebb mindig lesöpörni az asztalt, mert úgy nem kell elmélyedni semmiben. Most jobban izgat az, hogy végigmenjek egy úton, mert úgy rá leszünk kényszerítve, hogy megőrizzük ezt az érzetet anélkül, hogy ismételnénk magunkat. Jelenleg semmilyen más projektem nem tölti be érzelmileg ezt a szerepet az életemben, úgyhogy én törekedni fogok rá, hogy újra meg újra el tudjunk menni stúdiózni és koncertezni. Aztán hogy ez milyen ütemezésben tud megvalósulni és hogyan alakul az életünk, azt meglátjuk.

Mohácsi Matyi: Mi is játék közben ismerjük meg azt az entitást, amit ez a zene létrehoz. Szerintem tök jó perkás dolgok is elférnének a zenében és a hangzással is lehet játszani, mert ez a zene nem a torzítástól lesz sötét és terebélyes.

Egyelőre három számotok van, mi várható a márciusi lemezbemutató koncerten?

iamyank: A lemezfelvételek óta írtunk egy új dalt, szóval négy dalra lehet számítani, amiket experimentális noise átkötők vezetnek át egymásba. Így egyrészt egyórássá duzzad a műsor, de ami sokkal fontosabb, hogy ezzel tesztelhetem is a közönséget, és megnézem, mennyien maradnak bent a teremben. Szeretném egyértelművé tenni, hogy ez alapvetően egy kísérleti projekt, amiben most vannak dalszerű dalok és riffszerű riffek, de ne gondolja senki, hogy ezzel körbe is lett rajzolva a projekt, mert ennél sokkal messzebbre készülünk zeneileg.

Az All Machines Will Fail március 3-án mutatja be az And We-t a Turbinában, jegyek itt, Fb-esemény errefelé.

interjú: Soós Tamás
fotók: sinco

Premier rovat cikkeinek megjelenését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.

nka_hangfoglalo_logo_650_2_1_45_85.jpg

https://recorder.blog.hu/2022/02/08/all_machines_will_fail-interju_es_lemezpremier
„Ettől a zenétől azt érzem, bármit is hoz a jövő, nem félek tőle” – All Machines Will Fail-interjú és lemezpremier

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr6117303180

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása