„Körülölel és felszínen tart a legnehezebb időkben is” – Az Esti Kornél 15 éve 15 dalban

2021.12.28. 17:01, soostamas

estikornel2.jpg

Dupla koncerttel ünnepli 15. születésnapját az Esti Kornél, december 29-én és 30-án játszanak az Akvárium Klubban. Lemezről lemezre, koncertről koncertre nőtték ki magukat a hazai alternatív gitárzene egyik legfontosabb zenekarává, legutóbb már Lovasi András is úgy emlegette őket, mint akik népszerűségben, jelentőségben (az Elefánttal és a Carson Comával karöltve) idővel a Kispál, a Quimby és a 30Y triumvirátusa helyébe léphetnek. Írtak szállóigévé vált, euforikusan együttüvölthető sorokat, melankolikus koncerthimnuszokat és vesébe vágó közérzületi dalokat is – a 15 legemlékezetesebbről most a szerzők, Lázár Domokos (gitár, ének), Veres Imre (gitár) és Bodor Áron (ének) sztoriztak.

1. Meztelen

Veres Imre: A Meztelen az egyik legrégebbi Esti Kornél-dal, a zenekar kezdeti korszakára jellemző hangzásvilág és dalszerkezet-logika tűpontos lenyomata. Ez a dal is a Dodiék mélygarázsában állt össze, ahol elkezdtünk próbálni. Elég sok mindent belepakoltunk – Arctic Monkeys-ihletettségű riffek, két gitárszóló (!), kortárs zongorafutamok, gyakorlatilag két dal is lehetne, mégis így lesz csak kerek a történet. Hamar kiderült, hogy koncerteken tök jól működik, az első lemezről ez a dal maradt legtovább a setlistben – néha még ma is elővesszük. Amúgy majdnem Meztelen lett a debütáló albumunk címe.

2. Mit akarsz látni?

Lázár Domokos: Ez már a második lemezünk, a Boldogság, te kurva előfutára volt, 2010-ben jelent meg és eléggé beütött, nagyon hamar ez lett az egyik legnagyobb közönségkedvenc. A mai napig stabil része a fesztivál-tracklistjeinknek, gyakorlatilag minden koncerten játsszuk. Klasszikus „elvágyódás-dal", amellyel a mai napig nagyon erősen tudunk azonosulni. „A közelbe' lakó, összesúgó emberek élete” mindig is érdekelt minket, a közérzület, a „hogy vagyunk mi együtt” témája azóta is élénken velünk van. „Az állatok ösztöne” szintén örök érdeklődési terület, kik vagyunk, mi mozgatja az ösztönvilágunkat.

3. Akkor hagylak el

Lázár Domokos: Az Akkor hagylak el az Esti Kornél „szakítós” dala. 2010-ben született, a második lemezünkre került fel, azóta szinte az összes koncertünkön elhangzott. Valóban egy szakítás ihlette a dalt: azt a lelki feszültséget, érzelmi állapotot próbálja megfogni, ami abban a pillanatban játszódik le az emberben, amikor rájön, hogy tényleg vége van egy hosszú kapcsolatnak. A dal eredetijében zongora játssza az alap zenei témát, koncerteken aztán átraktuk gitárra, bár időnként, főleg akusztikus esteken azért néha vissza-visszatérünk a zongorás verzióhoz. Sok szép koncertpillanat kötődik ehhez a dalhoz is. Jólesik torkunk szakadtából üvölteni a közönséggel, hogy „hiába jön, hiába fél, bárhogy nézi, egyedül él, magát nézi a toronyból, hogy el fog tűnni, de nem izgul”.

4. Nem változik semmi

Lázár Domokos: Közérzületi, közéleti dal, arról, hogy milyen ez az ország, ahol élünk. 2011-ben írtuk, azóta pedig még vészesebbnek tűnik a helyzet. A viszonyok megváltoztathatatlanságát, a mutyit, a kamuzást, a dolgok nem párbeszéden alapuló elintézését próbáltuk megénekelni benne. „Ez a hely, ahol mindent meg lehet szeretni, a kádba habos vízzel a pisát elkeverni.” Szóval a társadalmi tehetetlenség, bénultság, a nem normális dolgok normálisként elfogadása, a beletörődés motívuma megy végig a dalon. Koncerteken nagyon ritkán vesszük már csak elő, de az első 10 évben szerves részét képezte a tracklistnek.

5. Boldogság, te kurva

Lázár Domokos: A Boldogság, te kurva a zenekar legismertebb dala, 2010-ben született, azóta minden koncerten eljátszottuk. Azt, hogy miért ez lett a legnépszerűbb Esti Kornél-dal, belülről biztosan nehezebb megfejteni, mint külső szemlélőként. Talán az lehet a magyarázat, hogy majdnem mindenki érezte már azt az igazi reménytelenséget, amikor egyáltalán nem látszik annak lehetősége, hogy egyszer még lehet jobb, élhetőbb, elviselhetőbb az élet. „A boldogság, te kurva” a közönség szavazata alapján néhány éve a Fishing On Orfű nagyszínpadának neve lett, ami szintén azt jelzi, hogy van benne valami olyan réteg, amire rezonálni tud sokak lelke. Akárhogy is, a zenekar egyik emblematikus sorává vált, pedig nem annak szántuk. Mert természetesen sosem állunk (nem is állhatunk) neki úgy egyetlen dalnak sem, hogy „na, akkor most ebben lesz az az emblematikus négy sor”, vagy ilyesmi. Talán emiatt tud egy életen át izgalmas lenni a zenekarozás: sosem lehet tudni, mikor gurul ki valami olyan, ami igazán fontos lesz másoknak is.

6. Ti a rosszak, mi a jók

Lázár Domokos: A zenekar harmadik lemezének, a Ne félj-nek a lemezindító dala, amelynek szövegét az akkor éppen közelgő országgyűlési választások kapcsán egy Feldmár-könyv ihlette. A pszichiáter egyik írásáról jutott eszembe, hogy fontos lenne írni a „csak az a jó, amit én gondolok, ahogyan én érzem” témáról valami egyszerű dalt. Pont a választások előtt egy nappal tettük közzé, olyan pillanatban, amikor az egyébként is agresszív közbeszédben extrán felerősödnek a „mi vagyunk a jók, mindenki más rossz” jellegű szólamok. A szöveg tudatosan lett direkt és egyszerű, a refrénekhez nagyon sok éneksávot rögzítettünk, gyakorlatilag a zenekar minden tagja énekel, a dal végén pedig a közönségünk hangja is felcsendül pár taktus erejéig. A koncerteken időnként még most is elővesszük, a 15 éves koncert egyik napján is hallható lesz majd.

7. Rohadt eső

Bodor Áron: Ez volt az első dalszöveg, ahol szerzőpárosként működtünk Dodival. Visszagondolva hasonló kémiát érzek benne, mint amikor most összeülünk dalszöveget írni, ráadásul akkor még gesztus-jellege is volt a részéről, hogy a legfrissebb zenekartag költeményét gondolta tovább. Elmondtuk már párszor, de kitettem egy verset Facebookra – akkor még ilyen bátor voltam, azt hittem, hogy tudok verset írni –, aminek az volt az utolsó versszaka, hogy „Rohadt eső. Unott arccal / Valahová lépdelek / Esernyőmet eléhúzom / Ne lássák az emberek”. Az előtte lévő versszakok mind az eső szépségéről szóltak.

8. Téren

Bodor Áron: Akkor vagyok a legelégedettebb egy szövegemmel, ha köznyelvi kifejezésekkel sikerül megfogalmaznom egy költői nézőpontot. Ezért szeretek például ésezni, mintha csak magamnak sorolnám a képeket, “Fekszem, és csend van, és nincs busz, és nincs, hogy elérem”. Sétáltam késő este Veszprém utcáin, annyira kihalt volt a város, hogy elkezdtem hangosan gondolkodni, szóval magamban beszélni, amit ritkán szoktam. És olyan szokatlan volt ez a helyzet, hogy meg akartam örökíteni, elkezdtem mondani magamnak rímekben, ami történik, hogy „Most enyém az egész (város), és magamban bármit mondhatok / Nem néz hülyének érte senki”, stb. Az volt a motivációm, hogy szabálytalan élőbeszédből csináljak lírát. Amikor nem meglévő dallamra írok szöveget, akkor dallammal együtt szokott beugrani, ez egy klasszikus háromnegyedes keringő dallamával szólalt meg a fejemben. Mondták rá páran, hogy Szívrablás-koppintás, amit a mostani fejemmel bóknak veszek. Volt bennem némi fiatalkori ellenállás a Kispállal szemben, és a Ha az életben volt az egyetlen daluk, amit ismertem, amikor megírtam a Téren-t.

9. Véget ér

Veres Imre: A Ne félj albumunk minden gőzt kiengedő záródala, amelyben mégis ott lappang a vihar előtti csend feszítő nyugtalansága. A dalt aztán kissé újrahangszereltük, amikor bekerült az akusztikus koncertek repertoárjába, ma már a „hangos” koncerteken is ezt a verziót játsszuk, illetve az Itt maradtam az éjszakában lemezen iamyank billentyű- és atmoszféra-játéka tette igazán teljessé.

10. Ez a város

Veres Imre: A városi létezés terei és az éjszaka két olyan motívum, amelyek gyakran felbukkannak a dalainkban. Itt ez a kettő összeér, emiatt talán ez az egyik legemblematikusabb darabja az eddigi életműnek. A város, ami egyszerre szívja és dúsítja a véred – a dal ezt a furcsa és ambivalens viszonyt írja le, amit általában érzünk Budapesttel kapcsolatban. Egyszerre szeretjük és tartunk is tőle, hívogat, de közben elhasznál és eldob, ha már nem kellünk neki. Ma is stabilan része a setlistnek, nagyon szeretjük játszani a koncerteken.

11. Éjszaka van

Bodor Áron: Mi is a maguktól kiguruló szövegeket érezzük a legjobbaknak, de ezzel elég sokat kínlódtunk. Dodi megírta az első két versszakot, refrénszöveg nem volt, a harmadikat meg a buszon fejezte be, mikor mentünk stúdiózni (Kirschner) Péterhez Csömörre. A refrén nekem ugrott be valahol a Nyugati előtt, küldtem is rögtön a zenekaros csoportba, Kecske, az előző menedzserünk írta rá, hogy ez megvan. Úgy éreztem magam, mintha a korábbi sérelmeim miatt biztonsági üzemmódba kapcsolt volna az agyam, és nem férnék hozzá a saját érzelmeimhez, erre utal a sötétség a szövegben. A refrén rímei nem erősek, de olyan mélyről jött az ihlet, hogy nem akartam emiatt szétrobbantani.

12. Nem kár

Bodor Áron: Na, itt Ágoston hozta a szövegötletet, milyen jól teszi, ha így tesz. A Vörösmarty utcai albérletükben ültünk össze, talán teljes létszámban, hogy véglegesítsük, mert a nyakunkon volt a stúdiózás. A „Kibaszom a szívemet a picsába” végülis kigurulás volt, ez jutott először eszembe a megelőző sorról. Amikor hangosan kimondtam, még azt hittem, hogy viccelek. Eleinte kicsit én is öncélúnak tartottam, hogy benne hagytuk, de elnézve, hogy milyen feszültségek szabadulnak fel a koncerteken, amikor együtt kiabálja velünk sokszáz ember, inkább már humanitárius célú sorként jellemezném.

13. A horizont szélén

Veres Imre: Az éjszaka megannyi opciót kínálhat, hogy tompítsuk a mindennapok szorongásait, vagy mint egy palást, rejtve hagyja a szemünk elől. De persze előbb-utóbb jön a hajnal, vele együtt a feleszmélés, hogy minden újra láthatóvá válik. A napszakok váltakozása akár metaforaként is értelmezhető – például „kisgyerekből felnőtt”, de sokkal tágabb vagy elvontabb értelmezési keretet is adhat attól függően, kinek mit üzen. A dal az Itt maradtam az éjszakában lemezen szintén kapott egy másfajta köntöst, ami olyan volt, mintha egy teljesen új számot írnánk – és ebben nem kis szerepe van annak, hogy a Soharóza kórus és iamyank további kontúrokkal díszítette a dalt.

14. Sűrű köd van

Bodor Áron: Én hoztam a dallamot és a szöveget, de az eredeti gitártéma Dodi szerint túlságosan hasonlított a Do I Wanna Know?-hoz, ahelyett ő talált ki újat. Szándékos volt a kölcsönzés a refrénben Proust regényfolyamától, valami azért csak ragadt rám a magyar szakon. Végül Eltűnt idő lett a lemez címe is, ez már tudatosan, mert Dodival egymástól függetlenül is hangsúlyosan jelent meg az idő, az idő rajtunk kívül állósága a szövegeinkben. Az időt egyébként az új lemez szövegeinél leváltotta a víz, a folyó ereje, eleinte itt sem tudatosan. A sodrás, amire szintén nincs ráhatásunk. Sokszor volt ilyen érzésem, mintha csak kívülállóként szemlélném a saját életemet, csak sodródnék az árral, mert van annyi tehetségem, hogy könnyen a felszínen maradjak, de sokkal többet akkor sem érek el, ha nagyon próbálkozom. Érdekes látni, ahogy utat talál a szövegekbe a tudatalattiból.

15. Akik élnek

Bodor Áron: Zeneileg Ágoston hozta, jól megvillantotta benne, hogy kibaszottul tehetséges. Úgy emlékeztem, hogy szinte teljesen Dodi-szöveg, aztán most ugrott be, hogy két versszak is az enyém. Na, ennyire nehéz a sajátomnak érezni, amit ő ír. A „Zokni-szandál a lelkem”-et persze nem tagadnám el tőle, sőt, én azt ki akartam szedni, nem volt igazam. A káromkodást kedvelő rajongóktól is elnézést kérek, a „kurva szép”-et is megtorpedóztam a refrénben, ahelyett lett az “és ma még”. Végül egy darab káromkodás sem volt az egész lemezen. A következőn azért lehetne.

+1. Utánad

Veres Imre: „Ha besodor a vízbe a bánat, be akarok úszni utánad” – a melankolikus dallamvezetés mögötti életigenlés, mint egy nem várt mentőöv, megérkezik, körülölel és felszínen tart a legnehezebb időszakban is. Hogy ne veszítsük el azt, amink van, akik vagyunk. Az Utánad videoklipet is kapott, a zseniális HALI Productions csapatával dolgozhattunk. Az aznapi előkészületek rohamtempóban pörögtek, a felvételekre kb. egy óránk volt naplementétől számítva, hogy azok a „kék órában” foroghassanak. A 2022-ben megjelenő hatodik sorlemezünk első felvezetődala.

+2. Óceán

Bodor Áron: Érdekes zeneileg ez a dal, mert jól mutatja, hogy hogyan gondolkodunk ma az Esti Kornélról. Szerencsére nem fenyeget az a veszély, hogy az eddigi önmagunkat utánozzuk, jobban bízunk abban, ami még bennünk van. Az arany középútra törekszünk az újat mutatás és az önazonosság között, szerintem az Óceánnal sikerült is megtalálnunk.

A szöveg hasonlóan született, mint a Rohadt eső és az Éjszaka van, a versszakok nagyja Dodi, a refrén nagyja én. Volt egy-két visszajelzés, hogy hova lettek a depresszív szövegek és a mélységek ebből meg az Utánad-ból, pedig az utóbbiba még egy kis Hérakleitoszt is elrejtettem! Lesznek olyan dalok a lemezen, amikben a kommentelő is jobban megtalálja a számítását (és kommenteljen is bátran, a jószándékú negatív visszajelzésekből sokat lehet tanulni), de szerintem szándékosan igyekszünk távolodni az önsajnáltató melankóliától. Az Óceán szövege óda azokhoz az emberekhez, akik egy sérült lélek mögött is meglátják a mélységet, és akkor is kitartanak mellette, ha sokszor fájdalmat okoz nekik. Mert hisznek benne, hogy végül meg fog térülni a bizalmuk. Nagyon szeretjük a klipjét, és itt is köszönjük Bátori Gábor barátunknak, aki amúgy Jim, aki amúgy sinco.

December 29-30-án jubileumi Esti Kornél-koncertek az Akváriumban, a második napra még kaphatók jegyek, Facebook-esemény.

https://recorder.blog.hu/2021/12/28/az_esti_kornel_15_eve_15_dalban
„Körülölel és felszínen tart a legnehezebb időkben is” – Az Esti Kornél 15 éve 15 dalban

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr4316795108

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása