„Az én életem se mindig szerelemből és álmodozásból állt, akármit is állítok a dalaimban” – Lemezpremier! Norbert Kristof: tizenhárom

2021.12.23. 07:14, srecorder

tizenharom_final_cover_szeles_foto_meret_kisebb_1.jpg

Leírni is furcsa, de már a 13. nagylemezével jön ki az egyik legtermékenyebb, legegyedibb és legszomorúbb magyar énekes-dalszerző, az utóbbi időben a Recorder szerzőjeként is tevékenykedő Kristóf Norbert. A szimplán csak tizenháromra keresztelt, kétnyelvű lemez dalai külön-külön már napvilágot láttak (részben nálunk), egy kivételével: a Fények nőnek remixe - klippel együtt - a cikkünkben debütál, és az egész lemezt is most lehet először meghallgatni egyben. Norbi nem aprózta el a premiert, rögtön egy mininovellát kerekített mellé hangulati alapozásként.

„Tizenhármas busz, végállomás!”

A kilencvenes években, főleg vidéken, igen meghatározó volt az, hogy az ember diszkósnak, alternek vagy épp rokkernek vallotta magát. Úgy öltözködtünk, dumáltunk, olyan arcokkal is lógtunk, és bizony ezen különféle csoportok szíves örömest veregették össze egymást hajnalanta, amikoris összefutottak a szálak az egyetlen, mindenki számára közös célponton, az éjszakai buszmegállóban. Sok választás ugye ott nem volt, ha nem kerültél elég közel a megállóhoz, akkor meg sem állt a busz, ha pedig irányba helyezkedtél, akkor bizony esélyes volt, hogy egy újonnan érkező csoport nem fogja ezt olyan jó szemmel nézni.

Annyit még érdemes tudni Miskolcról, ahol a történet játszódik, hogy bár létezett 11-es és 14-es busz, de valahogy a 13-as számot kihagyták a busz-elnevezési-zsinaton és volt egy furamód erőszakos diszkósokból álló falka, akik magukat 13-as busznak keresztelték el. Talán azért, mert szinte majdnem mindig tizenhárman voltak, talán azért, mert általában a 12-es busz végállomása körül ólálkodtak és így viccesen hathatott az, hogy ők a 13-as busz, ami egyébként nem is létezik, de mégis.

Szóval, hogy visszakanyarodjak történetemhez, én és pár haverom épp indultunk volna haza a Juno diszkóból az első busszal, amikoris egy jó kemény téllel szembesültünk. Olyan havas hideget kell elképzelni, amikor még a sárgadinnyés vodka se segít sokat az ember hőmérsékletén, hát még a félálomban kóválygás.

Tehát adott egy téli hófödte buszmegálló és három haver vodkával töltött szervezettel, odakünn a mínusz ezer fokban, ahogy épp huppan le a várakozó padra. „Nem baj ha elalszunk, majd felkelt a sofőr" - utalt a spanom arra, hogy bárhogy is lesz, a megállóba érkező busz vezetője megment majd minket a fagyhaláltól.

Én még próbáltam válaszolni erre valamit, de már nem sikerült szóra nyitnom a szám és így én is társaim sorsát követve mély álomba szenderedtem a kietlen miskolci táj peremén. A vicces az egészben az volt, mint később kiderült, hogy NEM a buszmegállóban ültünk le egy padra, hanem ehelyett messze valahol az autóúttól távol találtunk menedékre, vagyis ha álmunkból egyikünk sem riad fel, esélyes, hogy ottmaradunk halni.

Egyre mélyebbre és mélyebbre utaztam álmomban, amikoris arra lettem figyelmes, hogy valaki erőből rázza a testem, igencsak negatív hullámokat sugározva felém. Félig felnyitottam hát szemem és láttam, ahogy egy nagyobb csoport gyülekezőbe fogott körülöttünk. Egyre-egyre csak közeledtek a homályos árnyak, amikoris az egyik közülük felémhajolt és csak annyit mondott: „Tizenhármas busz, végállomás!".

Természetesen a következő percekben kaptunk tőlük rendesen, estünk-keltünk-menekültünk. Még utánunk kiáltottak valamit, de én már csak arra emlékszem, hogy futunk a haverokkal előre, bármerre is van az az előre. A szép az egészben az volt, hogy teljesen tudtukon kívül mentették meg az életünket, pedig pont ellenkező céllal keresték fel társaságunkat ott, azon a rettenet hideg téli éjjelen, Miskolcon, a kilencvenes évek hajnalán.

Egyébként a lemezem címe azért lett tizenhárom, mert ez a 13. szólólemezem, ami olyannyira értelmezhetetlenül nagy számnak tűnt, hogy inkább kanyarintottam mellé egy visszaemlékezős történetet, amiben megmutathattam, hogy az én életem se mindig szerelemből és álmodozásból állt, akármit is állítok a 13 lemeznyi dalaim mindegyikében. Voltam én is a sátán társaságában, voltam a vasvillája alatt is, sőt én magam is fogtam azt a villát már párszor! Najó, voltam kedves is, jófej is, de hát mit számít mindez, amikor van 13 nagylemez, amit végig lehet hallgatni úgy, hogy az ember elkezdi a legutolsóval, a tizenhárommal:

13. tizenhárom (2021)
12. Covers (2020)
11. On the Deck (Live) (2018)
10. The Last Good Man on Earth (2017)
9. Magic Mountains (2015)
8. Koreatown (2015)
7. America (2013)
6. Cut Your Hair (2012)
5. Milk (2010)
4. The World of Never We Are Forever (2009)
3. The Tree (2008)
2. Anna (2007)
1. bunny demo (2004)

ja és boldog karácsonyt mindenkinek!”

Hát akkor lássunk is neki, íme egyben a tizenhárom című lemez, fentebb pedig a Fények nőnek (remix) klipje.

Kristóf Norbert a Facebookon

headerfotó: Bernadette Horvath

A cikk megjelenését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.

https://recorder.blog.hu/2021/12/23/lemezpremier_norbert_kristof_tizenharom
„Az én életem se mindig szerelemből és álmodozásból állt, akármit is állítok a dalaimban” – Lemezpremier! Norbert Kristof: tizenhárom

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr8816791162

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása