„Néha jólesik az embernek népdalokat énekelni” – Bagossy Brothers Company-interjú

2021.12.18. 17:01, srecorder

bagossy.jpg

Új cikksorozatunkban könnyűzenészek vallanak arról, hogyan hatott rájuk a magyar népzene, és mik a kedvenc népdalaik. Az erdélyi Bagossy Brothers Company az ország egyik legnépszerűbb poprockzenekara, akik Gyergyószentmiklósról indulva jutottak el odáig, hogy január 14-én, az első arénakoncertjükön nagy valószínűséggel megtöltik a Sportarénát. A zenekar billentyűs-hegedűsével, a népzenészként is ismert és templomi orgonakoncerteket is adó Kozma Zsomborral, valamint gitárosával, Tatár Attilával beszélgettünk arról, hogyan kúszott be a gyergyói népzene a dalaikba, miért vagány, ha valaki még a nagyszüleivel énekel, és mik azok a népdalok, amiket a legjobban lehet hajnali 5 és 6 között énekelni.

Milyen meghatározó élmények, történetek fűznek titeket a magyar népzenéhez?

Kozma Zsombor: Gyergyószárhegyen, a Cika hagyományőrző néptánccsoportban találkoztam először a népzenével és a néptánccal, ahová 8-tól 13 éves koromig jártam. Nekünk még abban a szerencsében volt részünk, hogy élőzenére táncolhattunk, az első Cika zenekar húzta a talpalávalót, melynek később egy újabb felállásban tagja is lettem. A táncházmozgalmat elindító együttesek, a Muzsikás, a Téka, a Sebő együttes hozta még közelebb hozzám a népzenét, de be kell valljam, amikor először hallottam eredeti, autentikus gyűjtéseket, az hallgathatatlan volt számomra.

Miért?

Kozma Zsombor: Minél régebbi egy felvétel, annál rosszabb a minősége. Kábé olyan, mintha a füledet ráraknád a vonatsínekre, és hallanád, hogy a vonat a távolban zakatol. Ezek a felvételek úgy készültek, hogy az énekes beleénekelt egy gramofontölcsérbe, és ha mellette éppen dolgoztak vagy elzörgött egy szekér, a gramofon rögzítette azt is. Ettől el kell tudni vonatkoztatni. Az említett együttesek is azt mondják, hogy mindig a tiszta forráshoz kell visszanyúlni, mert az eredeti felvételeken hallható énekesek, prímások stílusa egyedi és különleges. A kalotaszegi prímás, Varga Ferenc „Csipás” hegedűjátéka például személyes kedvencemmé vált. A Muzsikás és a többi együttes is még annak idején hozzánk, Erdélybe utazva, kéz a kézből sajátították el a népdalokat, és azokat kicsit átdolgozva tették igazán népszerűvé Magyarországon.

Tatár Attila: Én nem állok olyan közel a népzenéhez, mint Zsombi, de a nagyszüleim és az édesapám révén nekem is kiskorom óta jelen van az életemben. A nagyszüleim sokszor énekeltek nekünk, velünk, és amikor a szüleink házibulit tartottak, ami igen gyakran előfordult, az apám nemcsak beatszámokat gitározott, hanem sok népdalt is. Lehet, hogy ez egy autentikus népzenésznek furán hangzik, de nekem ez volt a természetes. Aztán amikor én is elkezdtem gitározni, és húszévesen bekerültem egy olyan társaságba, ahol az ilyesfajta nótázás értéknek számított, folyamatosan nyüstöltem a szüleimet, hogy tanítsák meg nekem a kedvenc népdalaikat. Amikor egy-egy vasárnapi ebéd után kirobbant otthon a buli, már én is részt vettem a közös éneklésben.

Mennyi minden van egy népdalban! Olvasd el Népdalsztorik-sorozatunkat!

Kozma Zsombor: Milyen vagány dolog, hogy Ata még a szüleivel, nagyszüleivel együtt énekelt! Gyergyóban ez a hagyomány talán még ma is természetes, bár egyre ritkább, hiszen már csak a nagyszülők, dédszülők ismerik azokat a régi szép népdalokat, amiket még ők is a nagyszüleiktől, dédszüleiktől tanultak.

Miben különleges a gyergyói népzene? Beszüremkedik a hatása a számaitokba is?

Kozma Zsombor: Kodály és Bartók a század elején több alkalommal is végeztek gyűjtőmunkát, de ezek a gyűjtések sokáig nem voltak feldolgozva. Tudomásom szerint Berecz András jelentette meg az első gyergyói népzenéről szóló kötetet és lemezt kb. 10 évvel ezelőtt, ami elindított egy hullámot, és azóta egyre több együttes foglalkozik a régi gyergyói gyűjtésekkel. A táncházmozgalomban a gyergyói népzene sokáig fehér foltként volt elkönyvelve, de most lassan kezd kirajzolódni, hogy azért nálunk is igen komoly dallamkincs volt. Bartók az egyik publikációjában például azt írta, hogy „Amikor megérkeztem Gyergyóba, rátaláltam azokra a dallamtípusokra, amikről nem hittem, hogy léteznek.” Felénk a hegedű, a cimbalom és az ütőgardon hangszerösszetétel volt a legjellemzőbb, és ez ki tudott egészülni tangóharmonikával, nagybőgővel.

Tatár Attila: Sosem volt célunk, hogy megjelenítsük a gyergyói népzenét a dalainkban, aztán akarva-akaratlanul mégis begyűrűzött a hatása. Az Elviszlek című dalunk volt az első, amire többen is azt mondták, hogy picit népies a dallama. Az Iszom a bort feldolgozásnál, majd később a Harmonikás című dalunknál már tudatosan használtuk ki Zsombi hegedűtudását, és az akusztikus és szimfonikus műsorainkba szándékosan építettünk be népzenei elemeket. Végül egészen odáig mentünk, hogy Norbi [Bagossy Norbert, a zenekar énekes-gitáros-dalszerzője – a szerk.] írt egy „modern népdalt”, a Néked szólnak a harangok címűt Gyergyóról. Néha jólesik az embernek népdalokat énekelni, még akkor is, ha Zsombin kívül más nem hallgat népzenét a zenekarban.

Kozma Zsombor: Mai napig igyekszem tanulni a környező falvakban élő idős bácsiktól, és az akusztikus műsorainkban, ahol hegedülök, alkalmazom is ezeket a technikákat. A Harmonikásban, amit a Művészetek Palotájában adott akusztikus koncertünkre készítettünk, kifejezetten erre a térségre jellemző hegedű-díszítéstechnikákat használtam. Át is keresztelték a srácok Hegedűsre.

Melyik népdalok állnak hozzátok a legközelebb?

Tatár Attila: Nagyon szeretem az Azt gondoltam, eső esik című dalt a Muzsikástól. Annyiszor feldolgozták már, hogy kicsit elcsépeltté vált, de én először egy ősibb, talán kobzos hangszereléssel hallottam, ami a gyönyörű dallamvilággal együtt nagyon megfogott.

A Szép szivárvány koszorúzza az eget kezdetű népdalt még a szüleimtől hallottam, és nagyon szeretem, mert Gyergyóról szól. Éneklik más szöveggel is, de amit én ismerek, abba olyan jellegzetességek vannak beleszőve a gyergyói hegyektől a postáig, ami egy helyinek sokat jelent. Zsombi, neked mi a nótád?

Kozma Zsombor: Nekem sok kedvenc nótám van, úgyhogy inkább olyat mondok, amihez személyes emlék fűz. Nagyapám harmonikázott (emiatt kezdtem el én is), és amikor levette a polcról a hangszerét, a tokjában mindig volt egy kotta, rajta a Káposzta, káposzta szövegével. Gyergyószárhegy a káposztájáról híres, és nagyapám mindig ezt énekelte.

A másik nagy-nagy kedvencem egy régi Bartók-gyűjtésből származó gyergyói népdal, ami úgy kezdődik, hogy Csiripel a nyári fecske, szépen szól. Ennek már a szövegén is érződik, hogy különleges.

De említhetném a Megvert Isten ostorával címűt is, amire azt mondták, hogy Gábor Ignác dala. Ő valószínűleg egy nemesember lehetett, mert általában akkor ragasztottak egy nótát egy emberhez, ha ki tudta kérni, vagyis fizetett érte. Nagyon jó élményeim vannak ezzel a népdallal kapcsolatban, szépen lehet énekelni a hajnali órákban. Sokszor énekeltük barátokkal, szülőkkel, nagyszülőkkel.

Tatár Attila: A Zavaros a Nyárád-ot nem népdalként hallottam először, hanem egy gyergyói zenekar, a Mulligan Tree feldolgozásában, amikor pár évvel ezelőtt ők nyitottak nekünk egy határmenti településen, Szilágybagoson, és borzasztóan megtetszett a dallamvilága. Mai napig szoktam énekelni, ha nótázunk Zsombiékkal.

interjú: Soós Tamás
headerfotó: Bartalis Fotó (a 2021-es EgyFesztről)

A cikk megjelenését a Halmos Béla Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.

https://recorder.blog.hu/2021/12/18/_szepen_lehet_enekelni_a_hajnali_orakban_bagossy_brothers_company-interju
„Néha jólesik az embernek népdalokat énekelni” – Bagossy Brothers Company-interjú

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr4116786832

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása