Sötét dívás duplázás – Black Nail Cabaret és Saigon Blue Rain a Turbinában

Bő egy év és egy sor külföldi fellépés után szombat este tért vissza hazai pályára a Black Nail Cabaret egy karrieráttekintős koncerttel és egy francia vendéggel. Koncert, fotó, galéria.

A novemberi Recorderben jelent meg egy cikk a húsz éve indult LD50-ről, ez a koncert pedig az élő bizonyíték volt arra, amiről az az írás is szólt, hogy az egykori goth / dark / industrial szubkult közösségi oldal hatása mennyire érezhető mindmáig, ugyanis nemcsak maga a főszereplő, a Black Nail Cabaret indult onnan, hanem a szervezőtől (Fekete Zaj) a merch pultoson át a közönség negyedéig rengeteg, a majd tíz éve megszűnt portálhoz kapcsolódó arc volt jelen.

Persze a darkwave és synth-pop határvidékén kalandozó BNC az akkori kezdetektől ma már messzire jutott: nemzetközi hírnév, rengeteg külföldi fellépés és persze egy sor nagyszerű album, melyek közül a legutóbbi, a Gods Verging On Sanity ráadásul a műfaj egyik legfontosabb kiadójának számító német Dependent gondozásában jelent meg tavaly májusban. A zenekar itthon azóta a vírushelyzet miatt alig-alig tudott koncertezni, mégsem egy nagyon megcsúszott élő lemezbemutatót kaptunk, hanem sokkal inkább egy, az újabb hazai koncertre bő egy éve váró rajongóknak kedvező, a karrierjük legnépszerűbb dalait végigvevő best of válogatást. Amibe persze befért jó pár a Gods... dalai közül is, és ezek közt akadtak olyanok, melyekről már most egyértelmű, hogy bekerülnek majd a Satisfation- és Veronica-féle, az első albumokon lévő és azóta is minden koncerten kötelező közönségkedvencek mellé.

A helyszín a Turbina volt, melynek a rideg betonfalak ellenére is barátságos belső terei nagyszerűen passzoltak a zenéhez. Némileg szokatlan módon ezúttal egy külföldi zenekar, a francia Saigon Blue Rain nyitott a hazaiak előtt, a nem mindennapos felállás itt azonban abszolút érthető volt. A legutóbbi, 2019-es Saigon Blue Rain nagylemezt a BNC-hez köthető Dichronaut Records hozta ki, és azóta szerették volna elhozni őket Magyarországra. Míg a BNC itthon az egyik legnagyobb húzónév a stílusában és nemzetközileg is komoly bázisuk van, a francia együttes külföldön is kevésbé bejáratott név, itthon pedig gyakorlatilag teljesen ismeretlenek. Én sem ismertem őket korábban, a koncert előtt ment le egy-két lemezük és azok alapján nálam inkább a "nem rossz ez, de semmi különös" kategóriába kerültek, élőben azonban összehasonlíthatatlanul jobban működött az éteri coldwave és a klasszikusabb goth-rock elemeiből kikevert zenéjük. És maga az este azért is működött jól, mert a két koncert a hasonló zenei világ ellenére is fura kontrasztban állt egymással: a Saigon Blue Rainnek volt egy kis amatőr bája, amitől kicsit olyan volt a fellépésük, mint egy időutazás jó húsz évvel ezelőttre, egy kis goth klub mélyére, a Black Nail Cabaret minden elemében vérprofi produkcióján azonban érezni lehetett, hogy fesztiválok színpadán csiszolódott tökéletesre az évek során.

Képek és szöveg: Frank Olivér (infinitbeat.hu)

Saigon Blue Rain

Black Nail Cabaret