„Úgy éreztem, a colorStarnak minden lemezére sikerült írnia egy tökéletes dalt” – Sándor Dániel- és Szalay Péter-interjú

2021.11.19. 23:08, soostamas

colorstar_1920x1080_2.jpg

November 20-án az A38-on ünnepli a zenekar 25. és a Via La Musica 20. évfordulóját a colorStar. Szalay Péter alapító-gitárossal és Sándor Dániel dobossal beszéltük át, hogyan fejlődött, változott lemezről lemezre az instrumentális folyamatzenék és a Pink Floyd-os lebegés felől érkező, de hol a dubstep, hol meg a popdalok felé kikacsintó, pszichedelikus tánczenét játszó zenekar. Mit szólnak a Másfélhez és a Korai Örömhöz való, szinte már kötelező összehasonlításhoz? Melyik klasszikus daluk született az Underworld technoveretése és melyik a Simon & Garfunkel hatására? Hogyan szőtte át a colorStar történetét a szétesettség és hogyan a folyamatos tagcserék?

colorstar-heavenicetrip.jpgHeavenicetrip! (1998)

Szalay Péter: A colorStar alapító felállása már együtt zenélt a szövegcentrikus, alternatív rockzenét játszó Vidámparkban, amelyben Őz Zsoltot kísértük. Amikor ’96 körül hozzájutottam egy komolyabb gitáreffekthez, a dobosunk, Farkas Zoli pedig beszerzett egy dobgépet, olyan zenei kísérletekbe kezdtünk, amelyek nem illettek a Vidámpark profiljába. Kaptunk egy felkérést a Szigettől, hogy a Vidámpark-koncert mellett adjunk egy másik koncertet is más néven, más műsorral, és ez a Vurstli néven adott improvizatív koncert, amin már az új témáinkat játszottuk, inspiráló sikert ért el. Nem sokkal később elváltak útjaink Zsolttal, és elkezdtük felépíteni a colorStar zenei világát.

Nagyon szerteágazó zenei ízléssel rendelkeztünk, amelyben a Pink Floyd és a Kraftwerk volt a közös keresztmetszet, de hatottak ránk a kortárs repetitív zenék, Philip Glass és Steve Reich, valamint a Másfél, a Korai Öröm, és az akkoriban berobbanó partykultúra is. Már akkor is érdekelt minket az elektronikus tánczene, de még nem éreztünk rá annyira, mint a későbbiekben, ezért az első lemezen inkább a pszichedelikus gitárzenék és a Pink Floyd-os hangulat dominált. A baráti társaságomban nagyon pörgött ez a zene, frissnek, újszerűnek számított. Persze kapcsolódott ahhoz, amit a Másfél és a Korai Öröm elkezdett előttünk, de sikerült ezt a zenét egy másik aspektusból megragadnunk.

Sándor Dániel: Kicsit olyan érzésem van azzal kapcsolatban, amikor egy kalap alá veszik ezt a három zenekart, mint amikor a Pearl Jam, az Alice In Chains, a Nirvana és a Soundgarden kapcsán grunge-ról beszélnek, miközben, ha figyelmesen hallgatod, elég nagy különbségek vannak a zenekarok között. A Másfél posztrockos, a colorStar elszállós, a Korai Öröm pedig inkább törzsi alapú zene.

colorstar-susi.jpgA colorStar az 1998 és 2004 között állandó klubjának számító Süss Fel Napban

Szalay Péter: A Korai Öröm akkoriban nagyrészt improvizatív, helyben születő zenét és egy poszt-hippi életérzést hozott, a Másfél nagyon precíz, ugyanakkor erősen metálos hangzásvilággal játszott, mi pedig valahol a kettő között voltunk: megvolt bennünk a Másfél precízsége is, hiszen mi is megkomponált zenét játszottunk, viszont a Korai Öröm szállóssága jobban megjelent nálunk, mint a Másfélnél.

Sándor Dániel: Gimnáziumban a Vidámpark volt a kedvenc magyar zenekarom, és amikor ’98-ban megjelent a Heavenicetrip!, elsőre nem tudtam hova tenni. Aztán egyszer csak átkattant. Volt olyan év, amikor minden nap meghallgattam, mert mindig felfedeztem benne valami újat. Elfogult vagyok, de nekem a mai napig top 3-as lemez.

Kulcsdal: Six Steps On The Moon

Szalay Péter: A gitártémája az egyike volt azoknak az első alapötleteknek, amikre építettük az említett szigetes fellépés műsorát. Rendhagyó dal, a „refrénje” egy instrumentális rész, ami váratlanul érkezve mindent szétver, ami addig szólt. Az én ötleteimből, koncepciómból kiindulva együtt raktuk össze, Andris hozzátette az énektémákat, a dobszóló ötlete pedig Zolitól jött.

colorstar-via-la-musica.jpgVia La Musica (2001)

Sándor Dániel: Úgy indult más irányba a zenekar a Heavenicetrip! után, hogy közben megmaradtak a tipikus colorStaros stílusjegyek. Rendkívül egységes lemez.

Szalay Péter: Az alapító basszusgitárosunk, Pilu (Balahoczky István) közülünk elsőként jutott jó minőségű számítógéphez, és a munkáján keresztül annyira bele tudta vetni magát a szoftveres zeneszerkesztésbe, hogy rengeteg effektet, ritmus- és gépi alapot hozott a lemezre, és ez alapvetően határozta meg az album hangzását. Sok mindent játszottunk már előtte más hangzásban a próbákon, de nem volt annyi időnk, hogy azokon összerakjuk a teljes lemezanyagot. Az első három lemezünk úgy készült, hogy beköltöztünk a HSB stúdióba, ami egy erős műhelyként működött Regenye Zoltán vezetésével, aki rengeteg magyar alternatív lemeznek volt meghatározó hangmérnöke és igazából producere, és addig csiszolgattuk vele a dalokat, amíg készre nem hoztuk őket. Regi is rengeteg ötlettel gazdagította a dalokat, és sokat biztatta Andrást, hogy énekeljen többet, így komoly szerepe volt abban is, hogy erre a lemezre már született egy hagyományosabb popdalunk, a Waterfront.

colorstar2000.jpgA colorStar 2000-ben

Kulcsdal: Aalomadalom

Szalay Péter: Ez az én tripemből indult ki. Nagyon megtetszett az Underworld kegyetlen sodrása, technoveretése, különösen a Born Slippy. Valami hasonlót szerettem volna írni colorStaros nyelvre adoptálva. Így hoztuk össze mindezt a világzenével, de például a gitárintróra Morricone western-filmzenéinek világa hatott. A romadalos betétet és az akusztikus gitárhangzást meg Andris hozta. Már az 1.999 maxin hallható első verziója is nagy siker volt a koncerteken, de az albumon a többi szám kialakuló hangzásához igazítva kapott egy új soundot, és elsősorban Pilu producerkedésének köszönhetően teljesen újjászületett. A maxin indusztriálisabb volt a hangzása, a lemezen élőbb, világzenésebb lett.

colorstar-komfort.jpgKomfort (2004)

Szalay Péter: Pilu 2002-ben kilépett a zenekarból, és Bese Csaba jött a helyére, akinek volt egy sajátos hangzása a fretless (bundnélküli) basszusgitárral, és ez meghatározta az akkori soundunkat. Akkor került hozzánk Szinya (Szinovszki Marci) is. Előtte eléggé esetleges volt a sampleres-keyboardos dolog a zenekarban, CD-játszókról szóltak az alapok, ami néha ugrált, vagy asztali gépről, ami meg lefagyott. Szinyával végre a samplerezés is profi lett, és szintisként is hozzá tudott tenni a dalokhoz. Akkor már hárman voltunk (Andris, Szinya és én), akik írtunk otthon elektronikus alapokat, ezekre épült a Komfort zenei világa. Ez volt az utolsó albumunk, ami Regivel készült a HSB stúdióban, még ezen is meghatározó volt a látásmódja.

Kulcsdal: Another Day

Sándor Dániel: 2000 környékén kezdtem Farkas Zolitól dobot tanulni. Barátok lettünk és rajta keresztül a zenekarhoz is közelebb kerültem. Egyszer felmentünk Andrishoz, aki épp az Another Dayhez vett fel akusztikus gitárt, és teljesen kész voltam, hogy ebbe beleláthatok, mert akkor már a colorStar volt a kedvenc magyar zenekarom. Emlékszem, azon gondolkoztam, hogy a zenekarnak minden lemezére sikerült írnia egy tökéletes dalt: az elsőre a Six Stepset, a másodikra a Waterfrontot, a harmadikra pedig az Another Dayt.

Szalay Péter: A colorStar nem a dalokról szólt, a Komfortnál viszont elkezdett egyre inkább arról szólni. Elmozdultunk a verze-refrén struktúrák felé, szinte mindegyik dalban volt ének, és több hagyományos popdal is született (Another Day, Rollerskate). Ennek az volt az oka, hogy Andris egyre jobban megtalálta magát az énekes-frontember szerepében, és akkor kezdődött az együttműködésünk Tarnóc János költő-műfordítóval is. Neki fogalmaztuk meg a gondolatainkat, amiket ő aztán dalszövegekbe öntött. Ez is a dalosságot erősítette a zenénkben.

colorstar2009.jpgcolorStar (2009)

Szalay Péter: Megint tagcsere történt basszusgitár-fronton, Csaba helyére Turjánszky Gyuri jött, akit addig elsősorban a Pál Utcai Fiúkból lehetett ismerni. (Zoli beszállt a PUF-ba, és kialakult köztük egy erős kapcsolat.) Gyuri a PUF mellett belevetette magát az elektronikus zenekészítésbe, csinált drum ’n’ basst, goát is. Egyébként pedig öt év telt el a két album között, emiatt volt egy megkésettsége a lemeznek. Számomra túl eklektikusra sikerült a colorStar, mert nem halmozódott fel annyi zene öt év alatt se, hogy abból megfelelő szerkesztéssel egységesebb irányvonalat hozhassunk ki belőle. Viszont a Roam the Land (kulcsdal), amit András eredetileg reklámzenének készített, hozott egy áttörést, a mai napig az a legnagyobb rádiós sikerünk.

Sándor Dániel: Nagyon jó dalok vannak ezen a lemezen, de nem annyira egységes, mint az első három. Ez volt az első album, ami picit megosztotta az eredeti közönséget, viszont a zenekar pályafutásának kereskedelmileg máig legsikeresebb dalai (Roam The Land, Sudden Love) is ezen szerepelnek, amelyek bevonzottak új embereket a koncertekre.

colorstar-flow.jpgFlow (2012)

Szalay Péter: A colorStar életét mindig is meghatározták a tagcserék. Szerencsére 2011 óta nem volt több változás. Akkor távozott Farkas Zoli, majd Szinya is a zenekarból, így a Flow-t nagyjából ketten hoztuk össze Andrissal. Abban az időszakban nagyon erős volt a dubstep, és ez megihletett minket is. Lehet, hogy ez csak egy-két dalban érezhető, a Flow mégis kísérletezősebb, kalandozósabb album lett. Andris nem is gitározik, én meg még inkább elmentem az effektezett gitárhangok irányába, és egy durvább, zúzósabb, nem annyira elszállós lemez született. Ez a legmegosztóbb albumunk. Azért sokáig játszottunk róla 3-4 dalt, és a Count Your Lucky Stars azóta is szerepel minden koncertünkön.

Sándor Dániel: Én a lemez készülése közben kerültem be a zenekarba, de az írásába és felvételébe nem folytam bele. A korábbiaknál nyersebb hangzású, sötétebb lemez lett, talán picit érződik is rajta, hogy a lemezkészítés közben történtek változások a zenekarban.

Kulcsdal: Count Your Lucky Stars

Szalay Péter: Szinya hozta az elektronikus alapját, ebből kiindulva a dalt, a szerkezetet én raktam össze. A basszusszólamot ketten írtuk Somogyi Ferivel, Andris pedig hozta az éneket és a szöveget.

Sándor Dániel: Nagyon jól működik a koncerteken, erős a sodrása, aztán van benne egy drop, ami nagyon beindítja a közönséget. Ezért is maradt a repertoárban. A végén van egy nagyon jó gitárszóló, ami a lemezen szaxofonszóló volt, mert akkor még a Sziámiból és az Anima Sound Systemből ismert Soós Tamás Csonti is velünk volt.

colorstar-solarize.jpgSolarize (2014)

Szalay Péter: A Flow elkészülése után Máté Szabi jött Szinya helyére, és ezzel kialakult a mostani felállás. A Turjánszky Gyurit 2008-ban váltó Somogyi Feri is ekkor vált állandó taggá. Szabi is elektronikus dalszerző-producer, ő is hozott alapokat, dalkoncepciókat, de volt olyan dal (One More Song), ami Somogyi Feri jellegzetes, delay-effektekkel és tapping-technikával kialakított basszusgitározására épült. Tudatosan próbáltunk visszatérni a hagyományosabb, gitárcentrikusabb colorStar-hangzáshoz és a lebegősebb, utaztatósabb hangulatokhoz, amiktől elmozdultunk a Flow-n. Tarnóc János sajnos elhunyt 2012-ben, a Flow-n és a Solarize-on is Judie Jay segített be Andrásnak és Szabinak a szövegírásban.

Kulcsdal: Blind and Deaf

Szalay Péter: Még az előző felállással raktuk össze és játszottuk is koncerteken, de teljesen átírtuk a lemezen. Szinti helyett az akusztikus gitár lett az alapja, és egy protest song kerekedett belőle, ami a Simon & Garfunkel világát hozza össze finom elektronikával.

colorstar-time-is-the-drug-borito.jpgTime Is The Drug (2019)

Szalay Péter: Ebben az időszakban megint elharapódzott a szétesettségünk. Felmerült a zenekarban az igény, hogy próbatermi munkafolyamatban, mindenkit bevonva, közösen írjunk új zenéket, de ez sehogy se akart összejönni. Ezért végül nagyrészt én hoztam össze az albumot, de persze mindenki közreműködött, ahogy tudott. Két dal alapjait Szabi hozta, vagy például Dani is besegített a szövegírásba. A Heavenicetrip! mellett ez hasonlít talán leginkább egy konceptlemezre. A szövegekre, a tematikára nagyon inspirálóan hatottak bizonyos sci-fi könyvek (Philip K. Dick, Vonnegut), filmek (Szárnyas fejvadász 2049) és sorozatok (Mr. Robot, Utópia, Black Mirror), valamint tudományos cikkek a szimulációs és a hologramelméletről, a virtuális valóságról és asztrofizikáról. A legsötétebb hangulatú albumunk. A legemblematikusabb dal pedig a címadó lett róla.

Sándor Dániel: A Time Is The Drug (kulcsdal) Aalomadalomhoz hasonlítható, epikus mű, ami összefoglalja az egész lemez hangulatát, zenében is, szövegben is.

interjú: Soós Tamás

https://recorder.blog.hu/2021/11/19/_ugy_ereztem_a_colorstarnak_minden_lemezere_sikerult_irnia_egy_tokeletes_dalt_sandor_daniel_es_szala
„Úgy éreztem, a colorStarnak minden lemezére sikerült írnia egy tökéletes dalt” – Sándor Dániel- és Szalay Péter-interjú
süti beállítások módosítása