„Az ALT.BP szeretné ráirányítani a figyelmet a város rejtett kulturális hálózatára” – Schönberger Ádám az Alternatív Budapest projektről

2021.11.19. 10:00, soostamas

schonberger-adam.jpg

Léteznek még szubkultúrák? Mit jelent az alternatív kultúra a social media korában, amikor bármi pillanatok alatt mainstreammé válhat? Hogyan jutott el a zsidónegyed underground romkocsmakultúrája a bulinegyedig? Fellelhetőek-e a Kádár-rendszer és a szocializmus ellenkulturális mintázatai a ma budapesti undergroundján? Többek közt ezekre a kérdésekre keres válaszokat az Alternatív Budapest projekt, amely a független alkotás csomópontjait felrajzoló interaktív honlap, a fővárosi alternatív kultúra történetét felvázoló tanulmányok és egy háromnapos (november 19-21.) konferencia (program) segítségével próbálja felfejteni Budapest gazdag alternatív kulturális életét. A ma induló ALT.BP projektvezetőjével, az Auróra alapítójaként is ismert Schönberger Ádámmal beszélgettünk.

Mi hívta életre az Alternatív Budapest projektet?

A humánpolitikai főpolgármester-helyettes, Gy. Németh Erzsébet kabinetje kereste meg a Budapest Brandet, hogy készítsünk egy kiadványt a budapesti szubkultúrákról. Mi úgy döntöttünk, hogy az alternatív kulturális szektorra fókuszálunk és egy online kiadványt állítunk össze. Budapest alternatív kulturális térképét szeretnénk felrajzolni, amely a lehető legtöbb műfajt felsorakoztatva mutatja be a fővárosban működő kulturális szervezeteket. A feltérképezést az AQB, az Auróra, a Dürer Kert, az Eleven Blokk, a Gödör, a Jurányi, a Lärm, a Lumen, a Toldi és a Valyo kiemelésével és segítségével kezdtük meg, a közreműködésükkel 116 helyet és 350 szervezetet tudunk most megjeleníteni, de a lista bővülni fog.

Mi alapján választottátok ki a tíz helyet?

Olyan kulturális szervezeteket kerestünk, amelyek lefednek egy-egy kulturális szektort, mint a Toldi a független filmes eseményeket, a Jurányi a független színházi szférát, vagy az Auróra a civil társadalmi szervezeteket. Fontos volt az is, hogy a helyek nemzetközi kapcsolatokkal is rendelkező, szubkulturálisan elkötelezett, a pályakezdő, on the edge művészeknek és kezdeményezéseknek teret adó kulturális központjai legyenek az adott területnek, és a partnerlistájukhoz való hozzáférést biztosítva segíthessenek nekünk a kulturális terület szereplőinek feltérképezésében. Ez a zoomolási folyamat azért is kulcsfontosságú, mert nem önmagukban, hanem egy network részeként szeretnénk bemutatni a szervezeteket és a színteret áthálózó együttműködéseket.

A tíz helyet három szakértővel, Tófalvy Tamással, K. Horváth Zsolttal és Kemény Vagyimmal választottuk ki. Tudjuk, hogy ez messze nem fedi le Budapest alternatív kulturális életét, hiszen nagyjából 450 szervezetről beszélünk, de szeretnénk tovább bővíteni a térképet, amiben a felhasználók segítségét is kérjük. Elsőre biztosan sokan úgy fogják nézni a térképet, hogy na, rajta van-e a legújabb cutting edge hely, vagy az én törzshelyem, és ha nincs, szabadon feltölthetik – és az is meg fog jelenni a térképen.

456a7831.jpg

Mennyire fogjátok lekövetni a budapesti kulturális élet változásait?

Ez a projekt 2021 végéig tart. November-decemberben még bővítjük az olvasók és a szakértők segítségével a térképet. Ez egy idei helyzetjelentés, amely 2022-ben egy sokkal rétegzettebb kulturális térkép alapjává válhat. Szeretnénk az alternatív kultúrán túl az egész város kulturális hálózatát felfejteni, ami nem csupán bemutatja, milyen illusztris a budapesti kulturális élet, hanem a kulturális szervezeteknek is lehetőséget nyújt az együttműködésre a kapcsolatok kiépítése és közös pályázatok megvalósítása révén. A cél az, hogy a már működő szervezeteket hozzuk helyzetbe. Úgy gondoljuk, hogy a budapesti kulturális életet azoknak kell szervezni, akik már valóban szervezik a kulturális életet, és nem egy intézményben kijelölt vezetőnek megszabnia, hogy mi az érdekes a budapesti kultúrában. Köztudott, hogy a pénzügyi támogatás rettentő limitált, mert a fővárost súlyos megszorítások és elvonások sújtják kormányzati szinten, de az infrastruktúrát muszáj kiépítenünk akkor is, ha sokkal kevesebb pénzből dolgozunk, mint egy közintézmény.

Ez a térkép egy kulturális ajánlat a Városháza részéről, amivel szeretnék ráirányítani a figyelmet a város rejtett kulturális hálózatára, mert ebből az alternatív közegből kerülnek elő egyik napról másikra a mainstream irányzatok, amelyek aztán Budapest egész kulturális életét meghatározhatják. Erre számos példa van, elég a bulinegyedre gondolni, ami teljesen alternatív kezdeményezésként indult, gyakorlatilag kommerciális szemlélet sem volt benne, amikor emberek letettek nyolc használt széket egy udvar közepére. És ebből egy olyan szórakoztatónegyed nőtt ki, ami durván rányomta a bélyegét a város kulturális és turisztikai életére, sőt az ország egyik legfontosabb turisztikai bevételi forrásává vált.

456a7341.jpg

Manapság, amikor a kultúrában elmosódnak a mainstream és az alternatív tartalmak közti határok, számotokra mit jelentenek az olyan szavak, mint az alternatív, az underground, az ellenkultúra?

Ebben a projektben a független intézményeket tekintettük alternatívnak, de a projekt végére arra jöttem rá, hogy ezeknek a fogalmaknak nem létezik objektív definíciója. A szakértőink már az elején leszögezték, hogy a szubkultúra nem szerepel a kurrens szociológiai meghatározások között, helyette olyan fogalmakat használnak, mint a szekta vagy a neotörzs. A konferencia több, mint száz résztvevőjével folytatott háttérbeszélgetések során is az a gondolat kristályosodott ki, hogy az alternatív-független kultúra létezik is meg nem is. Hogyan értelmeződik az alternatív kultúra a social media korában, amikor bármi pillanatok alatt mainstreammé válhat, miközben a mainstreamet megcélzó zenei produkcióknak sokszor csak mesterségesen generált közönsége van? De említhetjük Pándi Balázst is, aki egy alternatív-független előadó, miközben a saját szcénájában nemzetközi sztárnak számít. Ő egyébként úgy határozta meg az alternatív-független előadói létet, hogy megvan a kellő szabadsága, és nem kell senkivel megalkudnia abban, amit csinál. Ez is egy jó definíció.

Nem nehéz eróziós folyamatnak látni azt, ahogy egyre kevesebb helyre szorul vissza az alternatív kultúra Budapesten. Ti is szerveztek szubkulturális sétát a 7-8. kerületben, Hova tűntél, belvárosi kultúra? címmel. Vagy ez csak a korral járó, a fiatalkorunk helyszíneinek elvesztéséből fakadó pesszimizmus? Te hogy látod, milyen az alternatív kultúra helyzete a tíz-húsz évvel ezelőttihez képest?

Valóban az az ember érzése, hogy az utóbbi 10-12 évben erős szembeszélben kellett úszni a független kulturális életben. Az előző időszakban sem volt könnyű, de akkor egy fokkal támogatottabb volt ez a világ. A húszéves távlatokat felrajzoló térképet böngészve, vagy akár a honlapon elérhető interjúkat hallgatva elmondható, hogy gyökeres átalakulások zajlanak az alternatív kultúrában. Ez egy természeténél fogva erősen fluktuálódó közeg, aminek a leírására nem is a kvantitatív módszer tűnik alkalmasnak, mert a helyek számában a ’90-es évek közepe óta nincsenek nagy kilengések. A különböző kulturális területek szerepe viszont jelentősen változik – például hogy mennyire centrális elhelyezkedésű és mekkora befogadóképességű helyeken hallgatunk élőzenét –, ezért is érezhetik egyesek, hogy az általuk favorizált műfaj háttérbe szorult.

Az elmúlt években például jelentősen kevesebb független színházi társulat rendelkezik játszóhellyel. Az alternatív színházi közegnek a 2000-es években volt egy óriási felfutása, ami az utóbbi években a megszorító gazdasági és a kultúrpolitikai intézkedések miatt visszaesett. Ugyanakkor még így is elképesztő mennyiségű független színházi kezdeményezés van, máig ez az egyik leggazdagabb rétege a fővárosi alternatív kulturális életnek. Az is biztos, hogy az üzleti élet fordulatai, valamint a social media berobbanása is sokat változtatott ezen a színtéren. Az alternatív kulturális fesztiválok száma például kilőtt: 12 évvel ezelőtt nem léteztek olyan kis alternatív fesztiválok, mint a Bánkitó, a Kolorádó, a Fekete Zaj, az UbikEklektik, az Azure, vagy a Waldorfeszt.

Az elmúlt időszak egyik markáns trendje, hogy sok alternatív kultúrával foglalkozó szervezet és klub kiszorult a belvárosból.

Az olyan alternatív-független kulturális központok, mint az AQB Galéria, a Gólya, a 4K, vagy az Artus, valóban a külvárosban találhatók meg, de nem mondható, hogy megszűnt volna a belvárosi kultúra, a helyek többsége még mindig ott működik. A kulturális szereplők külvárosba költözését lehet egy sajátos dzsentrifikciós folyamatként értelmezni, de úgy is, hogy már nem csak a város egy pontjára korlátozódik a kulturális fogyasztás. Egy városnak inkább erénye, ha minél több helyen lehet kultúrát fogyasztani. Közben viszont tudjuk, hogy a telek- és ingatlanspekulációk, valamint a szereplők ellehetetlenült anyagi helyzete adta meg végső soron azt az előnyt Budafoknak vagy Kőbányának, hogy most ott is aktívabb kulturális élet folyik. Ez egy kétarcú folyamat.

Miben látod az alternatív kultúra szervezését érintő fő kihívásokat?

Ez egy alapvetően organikusan változó környezet, amit természetesen üzleti megfontolások is befolyásolnak. A Lumen valószínűleg nem azért ad nagy teret a szabadzenei és freejazz-koncerteknek, mert az elképesztően nyereséges üzleti vállalkozás lenne. Ez elsősorban egy kulturális küldetés, ugyanakkor ezzel akarják identifikálni a helyet és ezt a kulturális közeget szeretnék bevonzani a vendéglátóhelységükbe. Az Aurórára ugyanez igaz, amiben egy kocsma működik, az emeletén pedig 12 civil szervezet, és a pincéjében alternatív szcénából jövő előadások és koncertek láthatók. A gazdasági környezet, a konjunktúra vagy az infláció mind befolyásolja, hány ember engedheti meg magának, hogy fogyasszon a helyen, ami azért fontos, mert sokszor az eladott sör tartja fenn ezeket a helyeket, nem a koncertjegyből származó bevétel.

Ha a kulturális támogatási rendszert nézzük, azt is mondhatnám, hogy nincs jövője az alternatív kezdeményezéseknek. Ehhez képest – és ez nagyon fontos és egyben meglepő is – elképesztően gazdag független-alternatív kulturális élete van a fővárosnak. Több ezer ember dolgozik benne, és több tízezer embert el tud érni, még ha nem is számoljuk bele a nagyobb belvárosi szórakozóhelyeket, amiket első körben mi sem tekintettünk alternatívnak. A kulturális értékek viszont sok esetben önkéntesi-szívességi alapon jönnek létre. A honlapra készítettünk interjúkat az alternatív szféra ismert szereplőivel, és amikor a független színházi alkotóként ismert Fekete Ádámmal, valamint a független képzőművészeti közegből érkező Oltai Katával beszélgettünk arról, hogy mi volt a legnagyobb áldozat, amit a művészet érdekében hoztak, egymástól függetlenül mindketten azt mondták, hogy fáztak. Órákat ültek helyeken, ahol nem volt fűtés. És megfáztak.

Ebben a közegben sok szereplőnek már az elején meg kell hoznia a döntést, hogy ebből nem lesz sok pénze. Ami rögtön felveti az önkormányzati és állami támogatások szerepét. Milyen módon kellene és lehetne támogatni ezt a közeget? Az alkotók részéről az is felmerülhet, hogy kell-e egyáltalán. Nem biztos, hogy mindig arra van igény, hogy az önkormányzat vagy az állam beleavatkozzon ezekbe a folyamatokba. Láttuk, mi történt a Petőfi Rádióval, ami egy alternatívokat segíteni akaró kezdeményezésként indult, és az állam jó szándékú beavatkozása végül egy olyan helyzetet teremtett, ami sok zeneipari szereplőt kiszolgáltatottabbá tett, miközben az eredeti cél az volt, hogy helyzetbe hozzák őket.

Schönberger Ádám-fotó: Stiller Ákos

Az ALT.BP térkép elérhető a projekt honlapján, ahol tanulmányok, kisfilmek, podcastok és interjúk járják körbe Budapest alternatív kulturális életét. Háromnapos konferenciát is szerveztek a projekthez, ennek részletes programot itt lehet átbogarászni.

alt_bp_kreativ.jpg

https://recorder.blog.hu/2021/11/19/_az_alt_bp_szeretne_rairanyitani_a_figyelmet_a_varos_rejtett_kulturalis_halozatara_schonberger_adam_
„Az ALT.BP szeretné ráirányítani a figyelmet a város rejtett kulturális hálózatára” – Schönberger Ádám az Alternatív Budapest projektről
süti beállítások módosítása