Múlt héten jelent meg a pszichedelikus souljazzt és r&b-s brainpopot játszó Nunki Bay Starship második, kompaktabb lemeze, amelyre letisztították szerteágazó hatásaikat. Februárban, a csillebérci Studio Einzben rögzítették a From a Proper Distance-t, amire a szőnyeg alá söpört traumatikus élményekről, a halállal kapcsolatos megválaszolhatatlan kérdéseinkről, és az ezernyi kis majomként fickándozó, csillapíthatatlan gondolatainkról is írtak dalt – és mindegyikről részletesen meséltek.
„Az eredeti, teljes cím valójában így szól: Every problem seems tiny from a proper distance. Első körben úgy éreztük, hogy ez egy irreálisan hosszú cím - persze láttunk már ennél cifrábbakat is a szakmában, de azért mégiscsak. Másrészt pedig így lerövidítve többféleképpen is értelmezhető lett: utal az elmúlt Covidos időszak fizikai, külső távolságtartására, valamint a belső, láthatatlan küzdelmeink oldására, megoldására is. Hiszen minden probléma aprónak tűnik a megfelelő távolságból” – mondják a zenekar tagjai az új lemez koncepciójáról.
„Az előző lemez, és úgy általában a teljes eddigi Nunki anyagra a legtöbb nem annyira pozitív visszajelzés, amit kaptunk, általában az volt, hogy túlságosan csapongó. Ez talán teljesen rendben is van, hiszen ezek még a nagyon kezdeti szárnypróbálgatásaink voltak, az első közös nagylemez, az első koncertműsor, annyira sokféle zenei irányból jöttünk, hogy ilyenkor szerintem belefér a kísérletezés. A From a Proper Distance dalai javarészt már korábbi, létező ötletekből pattantak ki, amiken rengeteget szortíroztunk, finomítottunk, volt, hogy szinte csak néhány sornyi dalszöveget tartottunk meg az eredeti ötletből. De alapvetően ezzel a lemezzel már mindannyian egy letisztultabb soundra vágytunk, hogy ne érezzük azt, hogy az összes zenei tudásunkat és inspirációnkat egyszerre kell beleszuszakolni minden létező dalba. Korlátokat szabtunk saját magunknak, de a lehető legjobb értelemben, kicsit rendet csináltunk a káoszból” – meséli a zenekar, akik a letisztultabb zenei irányra új basszusgitárosuk, a The Biebersben is játszó Belegrai Gábor belépésével találtak rá.
„Hamar kiderült, hogy hasonló irányokban gondolkodunk, viszont ez önmagában nem lett volna elég, ha nincs egy friss fül, aki azt mondja, hogy „srácok, megint kezdünk kicsit elszállni zeneileg az űrbe. Szerintem ez legyen inkább így meg így, jobban passzolna ahhoz, amit szeretnénk.” És a legtöbb esetben ez működött is. Mi sokszor a saját fejünkben voltunk elveszve, még valahol az előző anyagokból kialakult káoszban, ő viszont abszolút határozottan és profin kezelte ezt az egyébként határidőkkel tűzdelt, feszített tempójú időszakot, úgy hogy közben nem veszett el a barátság meg a türelem. Nagyon kellett, hogy egy akkor még kicsit külsős, de már közben belsőssé váló valaki kitegye a mondatok végére a pontokat. Kicsit megmenekült ez a zenekar, hála Gabinak, és már most tűkön ülve várjuk azt az időszakot, amikor nem határidőre dolgozva tudunk együtt alkotni a lemezbemutató után.”
A From a Proper Distance borítója.
És akkor egyesével az új dalok:
Monkeys
Tóth Dóri: Az első két sor, ami megszületett ebből a dalból, az outro vége volt: „It’s so hard to find your inner peace / When your mind is a thousand hungry monkeys”. A Headspace nevű meditációs app inspirálta, ott találkoztam először a „monkey mind”-dal, azaz a Majom Tudattal: egy buddhista kifejezés, amely a meditáció fontosságát hivatott megértetni. A nyughatatlan agyunk olyan, mint egy majom, ami folyton elkalandozik. Ha bezárod egy ketrecbe, totál meg fog őrülni. Bezárás helyett meg kell szelídíteni a majmot. Na, én néha úgy érzem, az én agyam nem egy, hanem ezer ilyen kismajom. A mindennapos meditáció segít megszelídíteni a majmaimat.
Lotus Flower
Tóth Dóri: Az abszolút power dal. Egy este alatt született a szöveg, másnap délelőtt az első harmóniavázlattal és énekdallammal, szinte napra pontosan egy évvel a lemez felvétele előtt, ugyanott Budakeszin, az erdő melletti házban. Egy olyan időszak végén, amikor azt éreztem, túl sokan próbálják lenyomni a torkomon a saját valóságukat, de nem hagyhatom magam elnyomni.
What God Said
Huszár Ákos: Az örökös megválaszolhatatlan kérdés; mi történik a halál után? Szívesen mondanám, hogy a végén választ kapunk rá, de hazudnék. Ezen a dalon kívül a teljes anyagot másfél-két hónap alatt raktuk össze a legtöbb esetben szinte a nulláról. A What God Said volt az a kivétel, amit szeptember közepén fejeztünk be egy akkor esedékes live session felvételre. Jelenleg egyöntetűen úgy érezzük, a többi dalhoz képest ez kicsit kilóg a lemezről. Sok időbe telt pontot tenni a végére.
Far Away
Tóth Dóri: Mi játszódhat le egy emberben, amikor kómába kerül? Ezt a két világ közötti állapotot próbáltam megfogni a szövegben, és ez végül a dal szerkezetében is nagyon szépen visszaköszönt.
Idiot Brain
Tóth Dóri: Megvan az az érzés, amikor megpróbálsz elaludni, de az agyad egyszercsak azt mondja: „Figyu, emlékszel még mennyire iszonyú gázul viselkedtél ekkor és ekkor, ezzel és ezzel az emberrel?”, vagy hogy „Fú, emlékszel milyen durván bántott téged XY akkor?” Na, ez a dal pont erről szól. Elnyomott, szőnyeg alá söpört traumatikus helyzetek, amik a legrosszabbkor találnak meg bennünket újra és újra, amikor már azt hisszük, velünk minden rendben van.
headerfotó: sinco