Úgy kell játszani a norvég népzenét, mintha tánczene lenne, hiszen az is volt valamikor – vallják a norvég underground jelentős alakjai, Morten Joh és Anders Hana. Új formációjuk, a Naaljos Ljom október 9-én mutatja be tiszta hangolású, repetitív és hipnotikus pszichedéliát teremtő, elektronikus folkzenéjét a Trafóban az UH Festen. A folkrajongásukat fellobbantó farmbuli mellett a norvég népzene rejtett kincsei, a norvég Kodály, valamint Bartók, Ligeti és a Decolonize Your Mind Society és a Gosheven gitárosa, Szabó Bálint is szóba került a négykezesként megválaszolt email-interjúban.
A stavangeri undergroundban eddig olyan jazz-zel, noise-zal, metállal és elektronikával kísérletező bandákban játszottatok, mint a MoHa! vagy az Ultralyd. Mi vonzott titeket a norvég népzenéhez?
Úgy nőttünk fel, hogy azt hittük, a norvég népzene valami naiv, felületes badarság. Embereket béna népviseletbe öltöztetnek és olyan szörnyű hangszereken játszatják őket például a ’94-es téli lillehammeri olimpián, mint a hardanger fidula. Aztán kiderült, hogy a norvég népzene tényleg ilyen, de még millió más dolgot is rejt, amiket csak sokára fedeztünk fel. A média kulcsszerepet játszott abban, milyennek ábrázolták a népzenét, és ez nem vált az előnyére. Egy kívülállónak nehéz volt meglátnia, mi zajlik a megtévesztően kommersz felszín mögött. Aztán egyszer csak egy juhfarmon találtuk magunkat egy véget nem érő buliban a hegyek közepén, ahol egy héten át szinte megszakítás nélkül szólt a zene. Az ilyesmi fenséges élmény – és kétségkívül megalapozza a folkhoz való vonzódásunkat.
Hogy kerültetek oda?
Ez egy hegedűtábor volt múlt nyáron Gudbrandsdalenben. Rettentően élveztük.
Mitől különleges a norvég népzene, mi különbözteti meg más európai országok népzenéjétől?
Nem ismerjük Európa minden népzenéjét, de az alapján, amit hallottunk, a norvég elég eklektikus keverék. Dorombon például Európa- és világszerte sokan játszanak: ez egy Ázsiából származó, több ezer éves, picike kis hangszer, amelynek sokféle változata létezik, sokféle zenét is lehet belőle előcsalni, de Norvégiában egy olyan játékstílusa terjedt el, ami más helyeken nem túl gyakori. Kifejlődött egy toroknyitó- és záró technika, amely a norvég dorombhagyomány dallam- és ritmusalapjává vált. Svédországban a hegedűzene erősen kötődik az európai klasszikus zenei hagyományhoz a melodikus darabok és a funkcionális harmónia révén, Norvégiában viszont ez a hagyomány sokkal absztraktabb és kevésbé van jelen.
A lengyel hegedűzene hangzása például feltűnően „skandináv”, miközben persze fordítva áll a helyzet: Norvégiában játszanak mazurkát, így a lengyel népzene bizonyára hatott a norvégra is. Úgy tűnik, az emberek többet utaztak a múlt századokban, mint hittük, és a norvég népzenébe egészen különféle helyekről gyűrűztek be hatások, többek közt a Skandináviába az 1500-as években megérkező romák révén. Ezt csak azért mondom, hogy nehéz megállapítani, mi különbözteti meg a norvég népzenét más európai népzenéktől, hiszen a kontinens zenéi erős kölcsönhatásban álltak egymással. Norvégia nemzeti hangszere a hardanger fidula, ami egy kis hegedű együttrezgő húrokkal, de bármennyire is szeretnék sokan azt hinni, hogy ez csak a mi országunkra jellemző, sok helyen játszanak hasonló hangszeren, például viola d'amourén. Hogy mást ne mondjak, Hallvard T. Bjørgum népzenész elutazott a Setesdal-völgyből Azerbajdzsánba, és olyan zenére bukkant, ami nagyon hasonlított ahhoz a hegedűzenéhez, amit az ő szülővölgyében játszottak.
A Naaljos Ljomban tiszta hangolású, elektronikus köntösbe bújtatott folkot játszotok. Hogyan született meg a zenekar ötlete, koncepciója?
Mortent már egy ideje érdekelte a tiszta hangolás, Anders pedig a norvég népzenébe ásta bele magát. Eivind Groven az 1927-es könyvében, A természetes skálában (The Nature Scale/Naturskalaen) javasolta, hogy kapcsolják össze a tiszta hangolást a tradicionális norvég zenével, mi pedig azt gondoltuk, megpróbáljuk. Morten írt egy programot a SuperColliderben, így tudott tiszta hangolással játszani analóg szintetizátoron. Anders pedig készített egy gitárt mikrobundokkal, amiket fokozatosan rakott fel a hangszerre, ahogy beazonosítottuk a hangmagasságokat az archívumokban található tradicionális zenei felvételeken. A népzenész Anders Røine, és a bátyja, Niels Røine kifejlesztett egy citeraszerű, állítható érintőkkel bíró hangszert, a langeleiket, ebből is beszereztünk egyet. Ezekkel a hangszerekkel kezdtünk el kísérletezni és lefordítani rájuk a tradicionális dalokat. Majd ahogy fejlődött a játéktechnikánk, úgy adtunk hozzá a hangzáshoz dob- és visszhanggépeket. Jelenleg itt tartunk, még mindig az utunk elején, de legalább már elindultunk rajta.
Gyakran hivatkoztok Eivind Groven zeneszerzőre és népzenekutatóra, akit nálunk a norvég Kodályként is emlegetnek.
Minden, amit játszunk, az ő elméletén alapszik. Annak idején a norvég közszolgálati rádióban dolgozott, ő indította el a „népzenei félórát” a harmincas években, ami máig műsoron van. Rengeteg népzenészt hívott a műsorba, amit aztán fel is vett, ez képezi a norvég népzenei gyűjtemény alapját. A harmincas években újrahangolta a harmóniumot, hogy lehessen tradicionális énekeseket kísérni vele. Később két tiszta hangolású orgonát is épített, egy akusztikus templomi és egy elektromos orgonát, amin a II. világháború alatt kezdett el dolgozni és a hatvanas években fejezett be. Bemutatókat is tartott a rádióban: bejátszott különféle énekeseket és hangszereket, majd eljátszotta a hangsort és a dallamot egy tiszta hangolású orgonán. Eivind Groven elméleteit még mindig nem ismerik el a népzenét oktató intézmények, ennek ellenére a folkzenészek fiatal generációja nagyon is tisztában van velük, úgyhogy izgalmas korszakát éli jelenleg a norvég folkzene.
Megnőtt az érdeklődés a norvég folk iránt?
Úgy tűnik. Legalábbis Stavangerben, ahonnan származunk. Pár éve Anders rendez ott egy folkzenés koncertsorozatot, ami – egyesek meglepetésére – meglehetősen sok embert érdekel. De Oslóban és más városokban is vannak hasonló kezdeményezések. Az internetnek köszönhetően sok zene vált elérhetővé a bennfenteseken kívül a szélesebb tömegek számára is, és ez felcsiholta a folkzene iránti érdeklődést. A Motvind Recordsnál, amely a Naaljos Ljom-lemezt is kiadta a Perspectives on Norwegian folk music című sorozatában, nagyon izgalmas kiadványok jelennek meg, és nemsokára az archívumokból is előbányásznak dolgokat. Csodásan elszállt zenék rejlenek a norvég archívumokban.
Meséljetek arról, milyen folkdalokat dolgoztatok át az LP-tekre.
Az ízlésünk alapján válogattunk, de egyes dalok jobban szóltak a hangszereinken, szóval a természetes szelekció elve is érvényesült. Nagy rajongói vagyunk Gunnar Austegard hegedűsnek, különösen a savas, pszichedelikus tonalitásának – ahogy egyszer egy rádiós újságíró nevezte –, na meg persze a humorának. Egyetlen felvétele sem jelent meg hivatalosan, de sok megtalálható az állami archívumban, amihez hozzáférést kaptunk az elmúlt években. Az Uppstaden című dalt pedig egy setesdali dorombjátékostól, Sigurd Brokke-tól tanultuk meg, jól illett a repertoárunkba.
A MoHa!-s, ultralydes múltatok hatott rá, hogyan keveritek a folkot az elektronikával a Naaljos Ljomban?
Ami azt illeti, vannak hasonlóságok, különösen a MoHa!-val, abban, ahogy a szerzemények permutálódnak és fejlődnek. A MoHa!-ban szintén uniszónóban játszottunk, bár teljesen más hangszerekkel és hangzásvilággal.
Ha valaki mélyebb kapcsolatba szeretne kerülni a norvég folkkal, hol kezdje az ismerkedést?
A legtöbb dalunkat az archívumokban fellelt zenékre alapoztuk, amiket sajnos a publikum nem látogathat. De egy részüket szerencsére kiadták. Meghallgatható például Eiving Groven tiszta hangolású orgonán játszott Som smyra rein og bla című lemeze, a régi és új dorombjátékosokat egybegyűjtő Fille-vern válogatás, a Warg/Buen, Daniel Sandén-Warg és Per Anders Buen Garnås duója, a Stålslått, Thov Wetterhus elképesztő dorombszólólemeze a Motvind Recordsnál, vagy épp a kiadót alapító Hans és Rasmus Kjorstad albuma, a Kjære min maur. De meleg szívvel ajánljuk a Skjoldmøyslagettől a Faremoslåttar frå Setesdalt (arról is különösen a Gorrlaus rammeslåttert), a Rammeslag 1 & 2-t Daniel Sandén-Wargtól és Sigurd Brokke-tól, Benedicte Maurseth lemezét 2019-ből, Per Anders Buen Garnåstól az Åleine-t, Aslak Brekke-től a Slik me minnest hant, Øyvind Brabanttól a Breksját, a Folkemusikk I Ottadalstradisjontól a Slik Det Læt Hjå Familien Kjøkot (főleg a szóló hegedűszámokat), és persze Eivind Sigurdsson Berget (csak keress rá a névre!).
A magyar népzenével mennyire baráti a viszonyotok? Hallgattok magyar zenéket?
Sok Bartókot és még több Ligetit hallgattunk az évek során, de nem vagyok biztos benne, hogy ennek mennyi köze van a magyar népzenéhez. Talán annyi, mint Griegnek a norvég népzenéhez? Még az is lehet, hogy vannak hasonlóságok a magyar és a norvég népzene között, mert a romák és más utazók révén hathattak egymásra, de ennek alaposabban utána kéne járni. Szabó Bálint gitáros (Gosheven, Decolonize Your Mind Society) munkásságát egyébként követjük, ő is tiszta hangolással játszik, nagyon izgalmas zenéi vannak.
A Naaljos Ljom szeptemberben megjelent nagylemeze:
A Naaljos Ljom október 9-én a Trafóban játszik Bolcsó Bálint, Kaincz Orsolya és Labus Máté elektroakusztikus improvizációs triója, a Kamom Kardamom, valamint a szintén Stavangerből érkező, a norvég folkot pedáleffektek erdejébe vivő Gaute Granli társaságában.
A Motvind Records a Bandcampen