A kísérleti/indie elektronikában utazó Ben Leavez 2021-ben már jelentkezett egy EP-vel, nem sokkal korábban remixet készített a Platon Karataevnek, közös dalt adott ki Vass Vikivel, de az igazi nagy dobása, a ReBirth című album november 29-én érkezik. Az izgalmas projekt mögött álló producert, Csontos Bencét kérdeztük.
Kívülről úgy tűnik, hogy az elmúlt egy évben pörgetted fel igazán a Ben Leavez projektet. Most lett több időd a saját zenei ötleteidre, vagy most állt össze jobban a fejedben, mit is szeretnél kiadni a kezeid közül?
Az elmúlt években intenzív terápiás folyamatokon ment/megy keresztül az életem, és a zene egy eszköz ezeknek a folyamatoknak a megélésére. Önfejlesztő gyógymódként funkcionál a bennem és a világban élő, internalizált mechanizmusok megértésére. A művészetem publikációja és kommunikációja viszont az első években nem volt egyszerű, hiszen kevés lelki energiám volt megnyílni a világ felé. Ez kezd egyre jobban feloldódni. Ezzel együtt úgy érzem a Ben Leavez projekt is egyre előrébb lendül. Napról-napra otthonosabbnak érződik a kommunikáció, azonban a social media használata még mindig nehezemre esik, hiszen úgy érzem, elég destruktív a globális mentálhigiénére nézve. Mindig keresem a mai világban szinte „elérhetetlennek tűnő” kiskapukat, azt, hogy hogyan lehet promotálni művészetet social media nélkül.
Az alkotói folyamat során nálad előbb jönnek hangszeren az ötletek, amiket aztán elektronikus formába öntesz?
Számomra hangszerek nélkül nem létezik zenei ihlet. A zenei ötleteim 84,59 százaléka gitáron, zongorán, kalimbán vagy énekdallamként születik meg, azonban önmagában a hangszerek nem ütik meg azt az ingerküszöböt, hogy igazán életrevalónak érezzem őket, ezért szükségem van a számítógépes hangmanipulációra és a modern zenetechnológia lehetőségeire, hogy létre tudjon jönni az, amit megálmodtam. A „hangszeres zene” számomra olyan, mint a film: megörökíti az emberi kifejezőképességet a valóságot használva médiumként. Az „elektronikus zene” pedig olyan, mint az animáció: alternatív valóságokat teremt az emberi képzelőerőt virágoztatva a technológia segítségével. A hangszeres és elektronikus zene az animációhoz és filmhez hasonlóan eggyé vált. Én a kettőt egy ugyanolyan fontos érme két oldalaként kezelem. Azonban mindig is jobban foglalkoztattak az animációs filmek és mesék gyerekként. Ezért találok több értéket és izgalmat olyan hangképek és akusztikai minőségek létrehozásában, amelyek alternatív világokat és érzeteket kommunikálnak az elme és a lélek számára.
Mennyire ragaszkodsz ahhoz, hogy vokál is legyen a dalaidban? Egy több közreműködőt (nem csak énekeseket) bevonó alkotói közösség megteremtése lenne az ideális felállás a számodra?
A legnagyobb példaképeim mindig is olyan emberek voltak, akik hangot adtak maguknak. Mac Miller, Oli Sykes, Tyler the Creator például. Ezért szinte elengedhetetlen tényező számomra az emberi hang a zenémben. Olyan emberi hangokat keresek, amiken erősen érződik a személyiségük és karakterük, ugyanis ez sokkal értékesebb számomra. Mindig is szerettem volna én énekelni és rappelni, de valahogy pont amennyire jól kijöttem a zongorával, annyira morcosan vágott tarkón az éneklés akárhányszor csak próbálkoztam vele. Négy hónapja azonban erőt vettem magamon, és dolgozni kezdtem az énekhangomon valamint a rapszövegeimen, amit mindenféleképpen bele fogok építeni a nagylemez utáni következő projektbe. Ez az eddigi legnehezebb és legtörékenyebb tanulási folyamat, amit megtapasztaltam, de ez az, ami most inspirál és előre lendít.
Ki az a hazai előadó, akivel szívesen dolgoznál együtt, de még nem merted/akartad megkörnyékezni?
Még mielőtt elindult a szólókarrierje, Дeva-val tervben volt egy kollaboráció, ami elmaradt, azóta tovább gurult a szekere, de a mai napig úgy érzem, hogy izgalmas projekt lenne neki is meg nekem is. De kristoaf, ajsa luna és az Esti Kornél is rajta van még a listámon.
Ben Leavez legutóbbi dala, a One:
A cikk a Petőfi Kulturális Ügynökség támogatásával készült.
