„Ki vagyunk ábrándulva, ez meghatározó generációs élmény” - Filo-interjú

2021.09.05. 11:43, soostamas

ol_img_7377.jpg

Miért kezd valaki klasszikus zenei képzettséggel trapet játszani? Mi keseríti el a magyar politikában és miért nincs erről szó a magyar trapben? Hogyan lett színészi tapasztalat nélkül a velencei filmfesztiválon ma debütáló film főszereplője? Fuchs Benjámin, azaz Filo az egyik legígéretesebb magyar trapzenész, aki egy alteres, poppunk traplemezzel (Huszonkettő) mutatkozott be tavasszal, októbertől pedig a magyar mozikban is láthatjuk, ő játssza ugyanis Fabricius Gábor Eltörölni Frankot című filmjének punkzenész főhősét, akit a Kádár-rezsim bezár a politikai pszichiátriára. Filóval arról beszélgettünk, hogyan hat a zenéjére a túlérzékenysége, mit tesz, amikor a bőrszíne miatt romának nézik, miért nem akar mindent vivő slágert írni, kifulladóban van-e a trap, és milyen volt punkzenészt játszani és Z-generációsként felfedezni a CPg-t. Ez a Recorder magazin 87. számában megjelent interjú bővített változata.

Minek a hatására kezdtél el zenélni?

Világéletemben izgatott a dobolás, már a csörgőimből is dobszerkót építettem, és amikor anyukámmal elmentem egy templomi kórusbemutatóra, nagyon megfogtak az ütőhangszerek. Waldorf oviba és suliba jártam, majd a zeneművészeti szakközépben ütőtanszakra. Későn esett le, hogy pályát tévesztettem, mert akkor már szinte csak punk-rockot hallgattam, és dobfelszerelésen játszani inkább a jazzrészlegen tanulhattam volna.

A jazzdobolás érdekelt?

Nem vagyok annyira tehetséges dobos. Se olyan kitartó, hogy napi 6-8 órát gyakoroljak. Számomra az unalmas. Amikor otthagytam a zeneművészetit, a német haverjaim mutattak trapet, Rint, Yung Hurnt, Money Boy-t. Nagyon éltem a trasht, mi is csináltuk egy ideig a Clánban. A trashen keresztül fogott meg a trap. Tetszik az is, hogy a trapben az elejétől a végéig megcsinálhatok egy számot, ráadásul bármilyen műfajból be lehet tolni zenéket. Akár még jazzt vagy klasszikus zenét is.

Innen jött az ötlet, hogy poppunk trapet csinálj? Itthon az elsők között kezdted el.

Rengeteg blink-182-t, Green Day-t, Sum 41-t, +44-t, meg Alvin és a Mókusokat hallgattam, de a punkot akkor jutott eszembe ötvözni a trappel, amikor hallottam erre külföldi példákat. Figurának is volt egy száma, amiben blinket samplingelt, de nekem Lil Peep volt a fő hatás, meg Lil Tracytől a Beautiful Nightmare, és persze Travis Barker, a kedvenc dobosom, aki rengeteg trapszámban játszik.

Ha már dob van benne meg gitár, nem lenne jobb zenekarral játszani ezeket a számokat?

Sokáig ez volt a cél, de rettentő nehéz összeegyeztetni egy zenekart. Jobb, ha minden az én kezemben van. Több munka, de már nem szeretnék alkalmazkodni senkihez. Rossz tapasztalataim vannak a próbaszervezéssel.

Na és a hangzás? Mégiscsak jobban szól a dob, ha Travis Barker püföli.

Tény. Most szeretnék csinálni egy punk-rock számot, amit fel is tudnék venni otthon elektromos dobbal, de az nem lesz ugyanolyan. Ez pénzkérdés is. A trapben az is jó, hogy ha vannak ötleteid és egy számítógéped, akkor kurva jó zenét tudsz csinálni. Rockzenekarral felvenni egy albumot rengeteg pénzbe kerül, még akkor is, ha ismerősön keresztül bérelsz stúdiót.

A trapben a szöveg sokszor másodlagos, nálad viszont annyira személyes és sokszor olyan stílusú, mint a magyar alterben. Ez kezdettől koncepció volt?

Sok altert hallgattam, Kispált, Quimbyt. Én nem tudnék olyan szöveget írni, aminek nincs értelme, csak vájbolás. Azért kezdtem el szövegeket farigcsálni, hogy kiírjak dolgokat magamból.

img_7329-2.jpg
Filo | Fotó: Hering Orsolya

 

Miért írsz érzelmes szövegeket?

Borzasztóan túlérzékeny vagyok. Nagyon könnyen nagyon rosszulesnek dolgok. Sajnos vagy sem, de magas az empátiaszintem. Ha meglátok egy hajléktalant, vissza kell fojtanom a sírást. Borzasztó dolognak tartom, hogy a fiúkba belenevelik, hogy elesni katonadolog, és nem szabad érzelmeket kimutatni. Ugyanez a másik oldalon, hogy a nők törékenyek, és nincs más dolguk, mint gyereket nevelni. Klisé, de fel kell lázadni a társadalmi normák ellen.

Mi volt a legfájóbb kritika, amit kaptál?

Trapre nem kaptam kritikát, csak Sebától. Neki minden dalomat átküldöm még demóként, és szökőévente mond rá egy jó szót. Úgy próbál fejlődésre késztetni minket, hogy a hibákat emeli ki. Valter mindig elmondja, hogy ne csak magamnak csináljak beateket, hanem menjek rá másokéra is, mert hasonló flow-kat és beateket használok. Igaza van, még viszonylag szűk a hangzásvilágom, szeretném tágítani. A beatek hasonlóságot viszont nem tartom rossz dolognak, mert célom, hogy olyan hangzásvilágot alkossak, ami csak az enyém. A The 1975-ra is ezért nézek fel.

Nem érzed úgy, hogy ez az érzelmesség néha már giccses?

Figyelek rá, hogy ne legyen az. Próbálok olyan szerelmes számokat írni, amik nem elcsépeltek. Amikor a régebbi számaimat éneklem, néha azért eszembe jut, hogy hogy írhattam le ilyet. „Az utolsó szavaid a szívembe véstem.” Aztán lehet, hogy giccses vagyok, de nem jobban, mint a generációm.

Giccses a generációd?

Szerintem igen. Lehet, nem ez a jó szó rá. A mi generációnk nagyon figyel a küllemre, szeret nagyzolni, tökéleteset mutatni magáról. Ez alól én sem vagyok kivétel.

Pedig a zenédben kifejezetten sebezhető vagy. Például sokféleképpen elképzeled a halálodat.

Elkeserít az a világ, amiben élünk. „Lőjél fejbe bazmeg” – ebbe mindenki azt gondol bele, amit akar. A halál jó téma. De ne aggódj, nem akarok öngyilkos lenni.

Azt hittem, inkább magánéleti ihletésűek a számaid.

A társadalomra, politikára vonatkozik az elkeseredésem. Nem csak a Fidesszel, az egész magyar politikai színtérrel nem tudok azonosulni. Azt érzem, hogy 22 évesen egyáltalán nem vagyok képviselve a parlamentben, és ez rohadtul elkeserítő. Azt is érzem, hogy nem tudok beleszólni a dolgokba. Jövőre lesz választás, de mégis kire szavazzak? Egyik kutya, másik eb.

Akkor marad a Kutyapárt.

Azt sem látom kiútnak. Lehetetlennek tartom, hogy nagyban bármire is vigye a Kutyapárt. Örök élet, plusz 10 év, ingyen sör mindenkinek. Tényleg vicces, de Magyarországon nem lehet komolyan viccelődni.

Akkor nincs más hátra, mint felgyújtani a várost?

Fogalmam sincs, mit kéne tenni, és ez a kilátástalanság is zavar. Ahogy zavar a megosztottság, a kirekesztés is. Barna a bőröm, de nincs bennem cigány vér, németek és svábok a felmenőim. Sokszor előfordul, hogy felszállok a buszra, és az emberek megmarkolják a táskájukat, arrébb húzzák a gyereküket. Enyhén, de érzem ezt a fajta kirekesztettséget. Pocsék dolog.

Ilyenkor mit teszel?

Mit tehetnék? Igyekszem nem tudomást venni róla. Volt, hogy a rendőrök hetente igazoltattak az utcán. Délelőtt sétáltam a Nyugatinál, és kipakoltatták a zsebeimet és a táskámat a motorháztetőre. Azt mondták, fokozott rendőri intézkedés van, társadalmi és nemzetbiztonsági kockázatból átnéznek.

Ha felvágós rapper lennél, és adnál még ki CD-ket, ráírhatnád a borítóra, hogy „Vigyázat, nemzetbiztonsági kockázat!”.

Haha, CD-ket! Amúgy azt látom, hogy a kortársaim is ki vannak ábrándulva, ez meghatározó generációs élmény. Ugyanakkor vagyunk cserbenhagyva, ugyanúgy vagyunk átbaszva. Jó, ha a művészet reflektál a társadalomra, amelyben megszületik.

Magyar trap ritkán szokott.

Ez nem téma, valóban. Magyarországon kifejezetten ódzkodnak a zenészek attól, hogy kiálljanak dolgok mellett. Megértem, miért csinálják, de ez nem jó tendencia. A Pride héten kitettem egy szivárványzászlós képet, mire rögtön kikövetett 30 ember az Instán, és nekiálltak az anyámat szidni. Akinek nagyobb a követőtábora, arról nem 30-an, hanem 3000-en iratkoznak le ilyenkor. Ettől még ki kell mondani, ha nem értünk egyet valamivel, mert akik megszívják, azoknak fontos a szolidaritás.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Fuchs Benjámin (@lilfilozofia) által megosztott bejegyzés

Cél az, hogy populáris előadó legyél?

Sokáig ez volt az elsődleges célom. Már nem az. Vannak fontosabb dolgok is a népszerűségnél.

Ez mikor változott meg benned?

Az Eltörölni Frankot forgatása alatt. Számomra arról szól ez a film, hogy ne hasalj le, ne alkalmazkodj, csináld azt, amit a legjobbnak érzel. Megismertem embereket, akik rávilágítottak erre.

Pajor Tamást?

Imádom Pajort, iszonyú kedves volt a forgatáson, de nem ő volt az, hanem Gerlóczy Zsiga, a színésztársam, és Dobos Tamás, a film operatőre, akivel a Filo-projektről nem beszéltünk, mégis ezt a hatást gyakorolta rám.

Ezért kukáztad ki és írtad újra a nagylemezedet, a Huszonkettőt?

Igen. Az első változat kevésbé szólt rólam, kevésbé volt őszinte. Eredetileg a Huszonkettőre készült a Lány, amit most is szeretek, de már nem írnék arról, hogy minden fasza, jók a csajok, hawaii van. Nem tudok jó vidám szöveget írni. Negatívat könnyebb, mert erősebbek azok az érzéseim.

A Lőjél fejbe sláger lehetne. Eszedbe jutott, hogy ez majd nagyot fog szólni?

A legelején igen. Törekedtem is rá, hogy nagyot szóljon. Mondták, hogy vegyem ki belőle a káromkodást, mert nem szép, és így nem játssza a Petőfi, de nem játszaná anélkül se. Ma már nem szeretnék egy slágerrel hirtelen berobbanni.

Miért nem?

Mert onnan nagyot lehet esni. Sokkal jobb, ha lépésről lépésre halad az ember. Tovább tart, de a hallgatónak is jobb, ha követni tudja az előadót az úton, mintha egy számmal tarol, aztán visszaesés van. Mert jellemzően az van.

Hogyan talált meg az Eltörölni Frankot főszerepe?

A Banner Casting feje látta a kikeltetős videómat, és megkerestek. Először passzoltam a castingot, mert épp nekikezdtem az albumnak, de kitartóak voltak, úgyhogy végül elmentem.

Színészi tapasztalat nélkül eljátszani egy főszerepet nyilván mélyvíz volt. Rajtad áll vagy bukik a film.

Az első próbán és még az első forgatási napon is nagyon be voltam szarva. Aztán belejöttem. Az volt a cél, hogy magamat adjam. Meg kellett szabadulnom mindenféle külsőségtől. Tudtam beletenni ötleteket a filmbe, és kialakult valamiféle rutin. Egy idő után megérti az ember, hova kell állnia, és mire gondol a rendező. Utána más nehézségek adódtak. Forgatás után, a stábbulin mondta az executive producer, hogy „ez olyan volt, mintha átment volna rajtad egy vonat, ugye?”. És tényleg. Furcsa volt, hogy egyik pillanatról a másikra megváltozott az életem három hónapra, és utána még nehezebb volt visszatérni a normál kerékvágásba. Egy hónapon át nem tudtam mit kezdeni magammal.

Az Eltörölni Frankot a nyolcvanas években játszódik, egy olyan rendszerben, ami a te generációdnak már történelem. Könnyű volt belehelyezkedned?

Nagypapám sokat mesélt a kommunizmusról. Volt egy szatócsboltjuk Újpesten, amit államosítottak. Szerinte minden rossz volt annak idején. Tudtam azonosulni az akkori kilátástalansággal, az undergroundsággal, a punksággal, és ahogy Fabricius mondta, a romokból a fény felé nézéssel.

ol_frank.jpg
Fuchs Benjámin az Eltörölni Frankot című filmben | Fotó: Otherside Stories

 

Megszeretted az akkori undergroundot?

A CPg-t igen. Nem tudtam róla, hogy létezett underground magyar punkzene, vagy hogy Pajor Tamás már a nyolcvanas években rapelt. Kár, hogy nincsenek fent Spotin. Az Erdős Péter nagy kedvencem.

Szeretnél színészettel foglalkozni a továbbiakban?

Nagyon élveztem a forgatást, és örülnék, ha játszhatnék másban is, de nem fogom erre feltenni az életemet.

Mire fogod?

A zenélésre. Dalszerzésre, szövegírásra, stúdiózásra. Elvégeztem egy OKJ-s hangmérnökképzést, szeretnék több lábon állni, és megélni a zenélésből.

Meg lehet élni trapből Magyarországon?

Meg. Elhiszem, hogy Amerikában mérgesek a zenészek a Spotira, de magyar körülmények között nem fizet rosszul: 0,7 Ft-t lejátszásonként. Ha havonta egymillióan streamelnek a különböző felületeken, az már jó bevétel. Plusz koncertek, szponzoráció.

Kinek vannak milliós streamjei, aki nem arról énekel, hogy jók a csajok és hawaii van?

Én hiszek abban, hogy ez változni fog. De nekem fontosabb az, hogy megőrizzem magamat, mint hogy pénzt keressek. Úgy volt, hogy a nyáron kihozok egy EP-t, de azt is kikukáztam, mert hasonló lett, mint az album, így nem éreztem a létjogosultságát.

Milyen irányba szeretnél elmozdulni?

Kicsit a hyperpop, kicsit a poppunk, és kicsit magam felé. Izgat a The 1975-féle szintipop és a klasszikusabb punkzene is, mint a Buzzcocks, a Dead Boys, a Black Flag, illetve az újak közül a Slaves.

Nem érzed úgy, hogy kifulladóban van a trap?

Egyáltalán nem. Még sokáig fenn fog maradni, mert bármilyen műfajt beletehetsz. Amerikában még mindig a trap dominál. Számomra az a nagy kérdés, hogy az internet korában miért vagyunk még mindig ötéves lemaradásban az ottani popkultúrához képest.

És miért?

Nem tudom. Fura nép a magyar.

ol_img_7344-2.jpg
Filo | Fotó: Hering Orsolya

 

Az amerikai vagy a magyar trap az inspirálóbb számodra?

Magyar trapet nem hallgatok.

Ezt ne mondd el a többieknek az On The Low-kollektívában.

Egyszer mindent meghallgatok, mert érdekel, mit csinálnak a társaim, és sok mindenkire felnézek, de nem szeretnék tudat alatt inspirálódni, szövegeket, alapokat benyúlni tőlük.

Kire nézel fel?

gyuris számomra félisten. Nagyon, nagyon jó szövegeket ír, tökéletesen megragadja a pillanatot, plusz emberileg is bírom. Az ibbigang borzasztó jó flow-kat és dallamokat hoz, shybalencit és grasát pedig a lazasága miatt csodálom.

A magyar trap milyen színvonalú?

Még mindig gyerekcipőben jár. Romániában sokkal előrébb járnak hangzásban, mint mi. Modernebbek, előremutatóbbak. Az OTL szerintem magas színvonalat képvisel Magyarországon. Az esetek többségében már nem adunk ki szart a kezeink közül. Eleinte előfordult, hogy a Filterben stábbal együtt 50 embernek adtunk borzasztó koncerteket. Tanultunk a hibáinkból.

interjú: Soós Tamás
headerfotó: Hering Orsolya

https://recorder.blog.hu/2021/09/05/_ki_vagyunk_abrandulva_ez_meghatarozo_generacios_elmeny_filo-interju
„Ki vagyunk ábrándulva, ez meghatározó generációs élmény” - Filo-interjú

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr3516680096

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása