Hol kozmikus avantgárd metál, hol szexi jazzrock - Thy Catafalque: Vadak (lemezkritika)

2021.07.31. 15:30, soostamas

Már a tizedik lemezét hozta ki Kátai Tamás a Thy Catafalque-ban, de még mindig nem fogyott ki az eredeti ötletekből. Ez a kritika először a Recorder magazin 86. számában jelent meg.

A Thy Catafalque vonzereje régesrég a sokszínűségében rejlik. Kátai Tamás zenéje immár tíz lemez óta mindig más és mindig ugyanolyan: hol kozmikus avantgárd metál, hol szexi jazzrock, hol tiszta forrású folk, amely mégsem zavaros összevisszaság, hanem sajátos, a természetbe visszavágyódó és az élet ciklikusságát hangsúlyozó univerzum.

Különösen igaz ez a tavalyi Naiv után az idei Vadakra is, a Thy Catafalque egyik legsokfélébb lemezére, amely metálban a tüskés grúv és a thrash (a Gömböc és a Móló izgalmasan kanyargó metálodüsszeiák), folkban újra a magyar népzene (a Zúzmara fájdalmasan gyönyörű), szövegekben pedig a COVID-bezártság felé mozdul el (A kupolaváros titka). A járványnak és a következtében leállt zeneiparnak „köszönhetjük” azt is, hogy a korábbinál is több vendég színesíti a dalokat, a sok élő hangszertől pedig organikusabb a hangzás, miközben az énekesek (Horváth Martina, Dudás Gábor (Reason) és a Watch My Dying-os Veres Gábor mellett Vörös András az Ørdøgből), az urbánus sci-fibe oltott fúziós zene és a bátran használt fúvósszekció (plusz a duduk, a tabla, a dumbek és a riq) új tájakra is elreptetik Kátai dallamvilágát.