Formai kísérletezés, zenei szabadságérzet – ez jellemzi Urbán Bence Gellért minden projektjét, amelyek közül a Gidnim’Rém immár zenekari felállásban készül új albumára.
Amikor megkérdezik tőled, hogy milyen zenét játszik a Gidnim’Rém, mit válaszolsz?
Röviden: közepesen kísérleti alternatív.
Kétféle verzióban is létezik a Gidnim’Rém, hiszen ez az önálló projekted, ami viszont néha zenekarrá bővül. Mennyire engeded be a zenésztársaidat az alkotói folyamatba?
Koncerteken bővülünk zenekarrá, ilyenkor a dalaimat keményen meggyömöszöljük, hogy jól működjenek. Általában van pár dolog, amiket fontosnak érzek a dal szempontjából, és ragaszkodom hozzájuk, de ezt leszámítva mindenki elengedheti a fantáziáját. Szabi, Szepi és Zoli (Gonda Szabi, Gonda Zoli és Szepesi András) jó barátaim, több éve zenélünk már együtt, nem kell főtörzskarmesterként viselkednem. A hamarosan megjelenő aprólemezünkre eleve zenekarként hangszereltünk.
Ott szerepel a tUnE-YaRdS is a kedvenc előadóid között, abból a zenekarból szerinted mi az, ami jellemzi a Gidnim’Rémet is? Mit kölcsönöznél szívesen a duótól?
Szerintem a zenei szabadságérzetben hasonlítunk. Amit meg kölcsönöznék, az Merrill hangja, pozitív kisugárzása és Nate érzéke az egyszerű, de szofisztikáltan dallamos basszustémákhoz.
Itthon szerinted megvan most az a zenei nyitottság, amit a dalaid megkívánnak? Ért már meglepő reakció koncerten vagy kommentben?
Szerintem az ilyesfajta rétegzenéknek mindenhol van közönsége. A negatív kommentek nem zavarnak, tudom, hogy nem való mindenkinek, nem is akarom ráerőltetni senkire. A legmeglepőbb egyelőre az, hogy majdnem minden koncertünkön találkozunk valakivel, akinek kifejezetten tetszik, amit csinálunk.
A cikk a Petőfi Irodalmi Ügynökség támogatásával készült.