„A térbeli vizuális és zenei alkotások összeérnek, összeolvadnak” – Turcsány Villő- és Bolcsó Bálint-interjú

2021.06.18. 14:10, RRRecorder

pulzusimpulzusok.jpg

Végre újra megnyílt a Trafó, és az átépített térben egy különleges installáció fogadja a látogatókat. Ritmikusan mozgó ingák, a nézők helyzetére reagáló vetített kép, péntek este ráadásul quadro improvizatív koncert, ami az ingákat mozgató motorok hangjából indul ki. Az alkotókkal beszélgettünk.

A Pulzusimpulzusok interaktív térinstalláció Turcsány Villő multimédia művész, szobrász alkotása; június 18-án, pénteken este 6-kor és 8-kor ő és Bolcsó Bálint – a Recorderen már többször szerepelt – zeneszerző ad improvizatív, quadro koncertet. Az installáció és a koncert is ingyenes; bővebb információ az előbbiről ittaz utóbbiról itt olvasható

A 2012-es Inga-hangolástól kezdve több installációdban is szerepeltek ingák. A mostani miben különbözik ezektől?

Turcsány Villő: Szabó György, a Trafó programmenedzsere a 2012-es installációmat hívta meg a Trafóba, de én szerettem volna továbblépni a korábbiakhoz képest. A teret egy nagy méretű vetítő felülettel osztottuk meg, és egy olyan generatív képet látunk rajta, ami a nézők helyzetére (amit szenzorok érzékelnek), az ingák mozgására és az ingákat mozgató motorok hangjára is reflektál grafikus módon. Ezt a XORXOR céggel együttműködve fejlesztettük.

A korábbi installációimban a motorok akusztikus hangját hallhattuk csak, most ezek mikrofonozott hangját audio-modulációkkal láttuk el. A hanginstalláció felhasználja a motorok és a látogatók mozgásának információit is. A hanganyag kialakításában Krasz Ádám MOME-doktorandusszal működtünk együtt [akinek több techno kiadványáról is írtunk már – a szerk.]. Ennek alapanyagát kizárólag a motorhangok képezik, szerettem volna egy szabályrendszer keretei közé szorítani magunkat. A fénnyel pedig utcákat képeztünk, meghagytunk olyan sötét részeket is, ahol az introveltáltabb nézők el tudnak bújni.

Számomra újdonság a szotfveres háttér, ami alapvetően más nyelv, mint amit én beszélek. Kellett egy hidat képezni az információk, adatok áramlása és a művészeti nyelvezet között.


A péntek esti improvizációk is a motorok hangjából fognak kiindulni?

Bolcsó Bálint:  Igen, úgy tervezzük, hogy minél inkább megmaradunk a motorok hangjánál mint alapanyagnál, abból indulunk ki és abba érkezünk vissza. Az ingák közben ugyanúgy működni fognak, de mi ketten rázenélünk erre.

Turcsány Villő: Neked szíved joga eltávolodni a motorok hangjától, akkor én leszek az, aki őrzi a motorokat...

Bolcsó Bálint: Azt kell még tudni, hogy a hang négycsatornás. Eleve a három motorhang is különböző helyekről jön ugye, és az installáció is mozgatja a térben a generált hangokat. Én is tervezem, hogy kihasználom majd ezt a lehetőséget.

Turcsány Villő: Mivel a tér quadro hangzása minket is magában foglal, a zenei térélmény nem olyan lesz, mint egy átlagos koncert, ahol a zenész a kontroll hangrendszert használja, ami különbözik attól, amit a nézők hallanak.

Bolcsó Bálint: Én gyűlölöm is a monitorhangfalas megoldásokat, és amikor tehetem, akkor úgy is koncertezem, hogy bent vagyok a térben, pont azért, hogy azt halljam, amit a közönség. Ez különösen fontos egy többcsatornás performansz esetén – ha a közönséget körülvevő hangot csinálok, azt nem hallgathatom egy másik térből, nekem is ott kell lennem.

Már a korábbi ingainstallációkkal kapcsolatban is felmerült, hogy van egyfajta zeneiségük.

Turcsány Villő: Igen, az ingák mozgása ritmusképleteken alapul. A Kiscelli Múzeumban kiállított installáció alkalmával meghívtuk Christian Kobit és Michael Szedlákot, ők készítettek egy elektroakusztikus kompozíciót. Másik oldalról Simongáti-Farquhar Andrással a 2014-es UH Festre írtunk egy nyolccsatornás hanginstallációt az ingák hangjából, ott a látvány térbeli kiterjedését a hang idézte meg.


Gyenes Zsolt ír egy könyvet Látható hangzás címmel, amiben olyan kortárs művészeti törekvésekről szó, amikben „jelen van a zeneszerű gondolkodás”, amelyek zenei módon vannak szerkesztve. Mindkettőtök munkái megjelennek ebben a kiadványban. Bálint, te zenészként hogyan kapcsolódsz ehhez?

Bolcsó Bálint: Engem abszolút foglalkoztat a vizualitás és a hang, illetve a zene párhuzamossága, mindenféle konstellációban. Zeneszerzőként csinálok például grafikus kottákat, amik alapján zenészek játszanak; foglalkozom azzal, hogy hogyan alakíthatunk hangokká egy képet, vagy hogyan vizualizálódik egy hang vagy egy zenei folyamat. Ez nem annyira tudatos a részemről, és egyáltalán nem tekintek magamra vizuális művészként, mégis sok olyan projektet csináltam az idők során, amiben valahogyan benne volt a vizualitás. Emellett tagja vagyok Hermina Alkotócsoportnak, ami kifejezetten arra jött létre 2015-ben, hogy elindítsa a kommunikációt, közös gondolkodást a zenészek és képzőművészek között, és hogy interdiszciplináris projektek alkotását katalizálja.

Az elektronikus zenében – amivel én főként, bár nem kizárólag foglalkozom – a tér egyébként is egy borzasztóan kurrens és fontos terület, nagyon sokan foglalkoznak a virtuális terekkel, sokcsatornás rendszerekkel stb. Igazából nem is nagyon érzem a határokat a térbeli vizuális és zenei alkotások között, ezek eléggé összeérnek, összeolvadnak.

Turcsány Villő honlap – Bolcsó Bálint Soundcloud

Bővebb információk a Trafó honlapján

https://recorder.blog.hu/2021/06/18/_a_terbeli_vizualis_es_zenei_alkotasok_osszeernek_osszeolvadnak_tucsany_villo-_es_bolcso_balint-inte
„A térbeli vizuális és zenei alkotások összeérnek, összeolvadnak” – Turcsány Villő- és Bolcsó Bálint-interjú
süti beállítások módosítása