A közelmúlt legnagyobb figyelmet kiváltó, drámai történetű visszatérése a Run Over Dogs albumának háttere. A lemez azonban nem olyan, mint arra szörnyes címe alapján számítani lehetne. Ez a kritika először a Recorder magazin 84. számában jelent meg.
Szörnyek, démonok, krokodilok és minden dolgok eltűnése: a címek alapján várhatónál ez egy jóval visszafogottabb lemez. Vagy legalábbis úgy súlyos, hogy lefojtott, csak néha tör ki – a legtöbbször még ezek a részek sem annyira durvák, de a lemez kontextusában így is katartikusak.
Zenei szempontból amúgy ezeknél izgalmasabbak a hangzásbeli kísérletezések, elektronikus furaságok, torzulások. Időnként még abban sem vagyok biztos, hogy helyes rockzenének nevezni a lemezt, ami szabadon bánik a dalformával, illetve nagyrészt elengedi a slágeresség igényét is. Vannak azért emlékezetes motívumok, bár ezek is inkább többszöri hallgatás után ragadnak meg.
A lemez fő erénye a bátorsága mellett Czeglédi Szabolcs sokszínű, olykor egészen meglepő regiszterekbe kalandozó, emellett érzelmileg mindig megindokolt éneke. A legjobb rész az, amikor a vége felé egyre mélyebbre süllyedünk – aztán a záró Happy Ever After igazán felszabadító.
Előadó: Run Over Dogs
Cím: Now Let The Monsters Shine
Kiadó: Randy Hardcore EM
Megjelenés: 2021. április 21.
Műfaj: rock
Kulcsdal: A Saint Ain’t Always Sacred
7/10
Rónai András
Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.