Betétdal07: "Nem jó irányba megy az, hogy mi a fontos" - Szilágyi Fanni

Semmi nem tud úgy feldobni egy filmjelenetet, mint egy jól eltalált zeneszám. BETÉTDAL című cikksorozatunkban a legmenőbb magyar rendezőktől kérdezzük meg, hogy ők melyik filmes zenehasználattól lesznek libabőrösek, illetve melyik az a dal, amit mindenképpen szeretnének belerakni egy filmjükbe. Ezúttal Szilágyi Fannit faggattuk, aki az egyik filmjében punkrockert csinált Borbély Alexandrából.

Szilágyi Fanni generációjának egyik legtehetségesebb rendezője, akinek rögtön az első kisfilmje bekerült az irtó menő torontói filmfesztivál programjába. Ez volt a Kamaszkor vége, ami már hónapokkal az Aranyélet előtt rászabadította a világra Olasz Renátó karizmatikus alakját. Még áttörésük előtt kiszúrta Borbély Alexandrát és Stork Natasát is: az előbbi a Minden vonal című kisfilmjében került őrült kalandokba Erdélyben, az utóbbi pedig A csatárnő bal lába életveszélyes-ben jött rá, hogy majdnem úgy tud focizni, mint Messi.

Tavaly leforgott első nagyjátékfilmje, a Veszélyes lehet a fagyi, amelyben Stork Natasa egy egypetéjű ikerpár két tagját alakítja. A zenehasználat mindig nagyon markáns Fanni filmjeiben (gondoljunk csak a Chordettes-féle Lollipopra a Kamaszkor végében, vagy a Minden vonalt indító koncertjelenetre), rendezett egy csomó klipet is (például Szedernek, Boggie-nak vagy a Magashegyi Undergroundnak), legutóbb pedig a Budapest Ritmónak csinált kreatív koncertfilmet az Odd ID zenekarral.

Melyik a kedvenc filmjeleneted, ami alatt egy zeneszám szól?

Az Akvárium (Fish tank) című film több jelenetében elhangzó California Dreamin' az, amit kiemelnék a sok közül. A film főszereplője egy végtelenül dühös és lázadó karakter. Egy panelrengetegben nevelkedett csaj (Katie Jarvis), akinek az ízlésétől - azt gondolnám - nagyon messze van ez a szám. Aztán feltűnik egy megbízhatónak tűnő férfi (Michael Fassbender), egy bizarr apapótlék, aki nemes egyszerűséggel berakja a kocsiban a Bobby Womack-féle verziót.

Nagyon pontos pillanat a filmben, amikor ez a nyers tini lány elkezdi érezni ennek zenének a banális üzeneteit: hogy elvágyódik, hogy rejtőznek szépségek a hétköznapi apróságokban, hogy van azért valami szép az álmaiban, és megéri küzdeni értük. Gyönyörű jelenet, amikor előadja a street dance / hiphop, de inkább besoroláson kívüli koreográfiáját ennek a fickónak (ld. a fenti videóban). Kínos, romantikus, félelmetes és fájdalmas egyszerre az ő jelenlétük, miközben szól a California Dreamin’ ami nem ide való. Ahogy ők sem.

Melyik dalt szeretnéd mindenképpen használni egyszer egy filmedben?

A Coco Rosie Fairy paradise című számát fontolgatom évek óta. Nagyon szeretem az ennyire eklektikus zenét: hárfa, gépdob, egy operaénekes, beatbox, meg még, gondolom, rengeteg layer, amit nem ismerek fel. Felkavaró ez a káoszharmónia: epikus és ironikus egyszerre. Vicces és szomorú. Imádom, hogy ezek a lányok nem veszik olyan komolyan. Vagy nagyon komolyan veszik, de olyan könnyeden csinálják, hogy én elhiszem nekik, hogy igazából csak játszanak, és véletlenül csodálatos lesz.

Milyen jelenetet képzelsz el hozzá?

Egy olyan film végére képzelem, ahol a főhős a játékidő nagy részében teljesen hétköznapi problémákkal küzd: anyaság, karrierista nőség, melyik nemnek illik többet keresnie, és mi az igazi érték. Az "anya nő, apa férfi" gondolatmenetre természetesen rácáfolna ez a történet. Ebben a filmben biztos, hogy felborulna minden, amit normálisnak neveznek azok, akik a „normális” jelzőt újabban egészen máshogyan használják, mint ahogyan szerintem kéne.

A film századik percében egy lovon találja magát ez a nő a lezárt Andrássy úton. És egy lőtt sebbel a hasán, szerelmét kimentve a halálos veszélyből, nyomában rendőrökkel, ellovagol a horizonton az M3-as irányába. Na, ehhez a modern-western giccsparádéhoz Coco Rosie-t képzelek. Jó lenne megcsinálni ezt a romantikus és ironikus valóságot a Fairy Paradise-ra ebben az országban, ahol úgy vélem, nem jó irányba megy az, hogy mi a fontos.

kérdező: Varga Ferenc
headerkép: Hirling Bálint