Ha bármit cikinek gondolsz, te vagy a ciki - Márton Dániel ajánlja a Scooter új lemezét

2021.05.21. 15:03, vferi

A Scooter már 28 éve (!) szállítja megbízhatóan az energikus veretést, a világ minden pontján imádják őket, de talán sehol nem annyira, mint hazánkban. A járvány miatti szünet utáni első koncertjüket is Budapesten adják júniusban, de előtte még kiadták huszadik (!) albumukat God Save The Rave címmel. Na, de milyen az új Scooter? Ennek a kérdésnek a megválaszolását nem bízhattuk másra, mint a SzintisLaci című gigaslágerrel a népszerűség még magasabb szintjére jutó Ricsárdgír zenekar frontemberére, Márton Dánielre. Ez az írás először a Recorder magazin 84. számában jelent meg, a Profül rovatban.

Belemélyedni a Scooter világába egy olyan embernek, mint én, aki csak felületesen ismeri H. P. Baxxterék happy hardcore technóját, igazán letaglózó élmény volt. Olyan csodálatos világba csöppentem, ahol minden a menőség jegyében fogant, és ahol ha bármit cikinek gondolsz, te vagy a ciki.

Márton Dániel

A Scootert, gondolom, senkinek nem kell bemutatnom, szóval, amiket összegyűjtöttem a Wikipédiáról, azt nem másolnám be ide. Akinek valamilyen csoda folytán mégis ismeretlenül cseng ez a név, azoknak csak egy videót ajánlanék a YouTube-ról, amiben a sarkadi polgármester, Tóth Imre egy szőnyeget ad ajándékba a Scooter tagjainak. Ez a videó az elmúlt 25 év egyik legszebb, legbizarrabb, legszürreálisabb magyar csodája, amit a kortárs avantgárd filmművészetnek azonnal a keblére kellene ölelnie. “Ez nem egy közönséges szőnyeg, ez egy varázsszőnyeg. Ezen lehet repülni a slágerlisták csúcsára” - mondja Tóth Imre.

Na, most már tényleg jöjjön a lemezkritika. Egy album első dalát mindig fontosnak tartom. Segít, hogy megismerjük a világot, amibe lépünk, és elfogadjuk az ottani szabályokat, törvényeket. Amikor hallgatni kezdtem a God Save The Rave nyitódalát, a Futurim Est Nostrumot, egyből világossá vált számomra: jobb, hogy nem Taylor Swift új albumát választottam kritikám tárgyául.

God Save The Rave. A majálisos dodzsemek szintihimnuszaira emlékeztető refrén páros lábbal rúgja pofán azt a korlátolt részemet, amelyik vonakodott élvezni az ilyen zenét. Egyébként olyan fülbemászó a refrén, hogy miközben a pufidzsekimet kerestem a következő dalhoz, végig ezt énekeltem.

A Paul Is Dead közben kicsit viszont szomorú lettem, mert annyira energikus és vidám dal, hogy egyből arra gondoltam, bárcsak lenne kocsim. Nagyon szívesen üvöltetném ezt benne. Aztán arra gondoltam, jó lenne előtte egy jogsi. Ez a dal olyan sok mindent ad, hogy közben rájövök, mi az, amim nincsen.

Előbb mikor a vastag talpú fehér Buffalo csótányrobbantómat hoztam fel a pincéből, azon gondolkodtam, milyen jó ez a lemez, erre H.P. Baxxter beleordítja a mikrofonba hogy: “I don't give a penny! Fuck 2020!” Aki 57 évesen még ilyen energiával készít technót, az jogosan érezheti magát legendának, vagy esetleg vámpírnak, mert hogy ez az örökifjú boldog szőnyegtulajdonos fiatalokat megszégyenítő veretéssel robbantja szét az ember agyát.

Groundhog Day! Vigyázat, a mosógép beindult, és valaki beledobta a walkmanem! Azért zúz így, haljak meg! Ha az utcán belém kötne valaki, akkor én ezt a lemezt hívnám segítségül, mert ez kiüt. A Tamagotchim ettől a lemeztől Gameboy lett.

A Hang The DJ-ről egy Hajógyárin rekedt Hevia jut eszembe. Mindenképpen dicsérendő, hogy egyik dalt sem érzem két percnél hosszabbnak. A dal vége azért rendesen visszarepít abba az időbe, amikor a szentendrei Postás strandra azt hittem, hogy Ozora.

Az utolsó dal egy feldolgozás, ráadásul nem is akármilyen. A Fesd át a kocsidat! című filmben énekelte Lee Marvin, akit imádtam A piszkos tizenkettőben. Így kell lezárni egy albumot.

Kevés olyan banda lehet, akik ennyi idő után sem hazudtolják meg magukat, és a scooteres hangzás és stílus mellett ilyen színes albumot tudnak még írni, ilyen agyrobbantó energiával és kreativitással.

SCOOTER
God Save The Rave