Kissé megalomán dalok az emberiség problémáiról - Giliszta-albumpremier

Láttuk már a Gilisztát a Recorderen, a zenekar Vagy így vagy úgy vagy című számának tavaly nyáron élesített, szórakoztató klipjéhez képest nagy előrelépés és jó hír, hogy most bemutathatjuk a Nagyon Süt a Nap című új albumot is. Fodor Dávid, Kő Ábel Holló, Korossy-Khayll Levente és a Mordái-ban is játszó Vértesi Ferenc 2016-ban alakult kvartettje (plusz a Szúnyog című dalban szaxofonon és giliszonicon glissonicon közreműködő Ágoston Béla) 2019 és 2021 között Budapesten és Balatonkenesén vette fel a lemezre került nyolc számot, amelyeket cikkünkben először világtörténelmi kontextusba helyeznek, majd egyenként kommentálnak is. Konteódús bevezető, katasztrofális végjáték – közötte pedig 45 percen át tényleg eléggé süt a Nap. Globális Giliszta-premier a Recorderen. 

"Egyes összeesküvéselmélet-hívők szerint a Nagyon Süt a Nap cím a ‘NasaN’ vagy ‘Nasa-N’ kifejezést rejti magában, amely az amerikai háttérhatalom szupertitkos dokumentumai szerint a NASA n-edik, apokalipszis esetén életbe lépő tervét takarja." – izgatja fel az érdeklődőket a Giliszta. "A dalszövegek ugyan korántsem adnak erre konkrét magyarázatot, de Prof. Dr. Hans Von Theo vírusszkeptikus kutatóorvos és bioesztéta szerint a felvételek visszafelé lejátszva megadják annak a 10.000 embernek a koordinátáit, akik biztosan felkerülnek a föld belső magjában egyelőre folyékony halmazállapotban tárolt, élőlényszerű űrhajóra, hogy egy új élet reményében útnak induljanak az Ismeretlenbe." – csiklandozza tovább az olvasásban idáig eljutók receptorait a Giliszta.

"Maga a zene érdekes módon nemigen tartalmaz utalást erre a konteóra. A lemez hagyományos irányba lejátszva, kissé megalomán dalok formájában ad érdekes, sűrű képet az emberiséget jelenleg leginkább foglalkoztató problémákról." – hűti le a kedélyeket és fókuszálja egyszersmind figyelmünket ellenállhatatlanul az alább megszólaltatható albumra és a még alább olvasható dalkommentárokra a Giliszta.

Google Transzlét: A szerzemény szentimentális és álnaiv óda, zsoltár a világ egyik legnagyobb cégéhez. A huszonegyedik századra az emberek óriás techcégekkel való önkéntelen, muszáj és mindennapos kapcsolata elfeledteti velünk azt, hogy az általuk kínált virtuális információmámor függőséget és vallásos révületet eredményez, és hipnózissal járhat.

Teknős: Egy ókori római gyermekmondóka inspirálta a számot. A szövege nagyjából kétezer éve születhetett, a zenei megoldások viszont a népzenén túl a techno és a hardcore metal egyvelegéből merítenek. A drámai interpretáció elmélyíti az eleinte mókásnak tűnő gyerekdal mondanivalóját, amit egyébként mi magunk sem tudtunk egyértelműen dekódolni – talán egy anya siratja háborúban elveszett gyermekét és kisebb testvérei ezekkel a képekkel játsszák el a felnőttektől hallott eseményeket.

Rézpor: Pinokkió fél, hogy apja rájön, hogy hazudott, ezért egy ráspollyal reszeli megnőtt orrát. De ekkor Gepetto váratlanul korábban hazaér és éktelen haragra gerjedne, ám elméjében különös folyamatok indulnak el –emlékezni kezd saját gyerekkorának kegyetlenségeire és Pinokkió anyjára – élete szerelmére –, aki bár végül megjelenik a színen, nem tudjuk álomkép-e vagy valóság… A dal a családon belüli erőszak, a szerelmi bánat, a gyereknevelés feszültségeivel foglalkozik. A kezdeti brutális darálás hullámokban egyre jobban kisimul, hogy a svung végén egy csendesebb lezárásba torkolljon, amely nyitva hagyja a kérdéseket.

Kék Mocsár: Szerencsétlen züllött fiatalok a dekadencia spiráljába kerülve ritkán éreznek valódi motivációt az életük rendes mederbe való átterelésére. Ez a nóta belülről mutatja be az ember önátveréseit. A test, a szellem és a lélek összecsap, hogy egy naiv jövőképbe burkolt hiú ábránd visszavezessen a kiindulóponthoz és kezdődjön az egész belső konfliktus elölről, amíg fel nem morzsol.

Szúnyog: A világunkon járványok söpörnek át, keresztül, szét-össze-vissza-ide-oda. Ez nem olyan jó nekünk, de a szúnyogokat nemigen foglalkoztatják ezek a problémák. Ők csak visszacsempészik tőlünk a természetbe az általunk kizsákmányolt energiát, és jó kis funky-t hallgatnak közben menő szaxis szólamokkal, amiket Ágoston Béla játszott fel.

Sír a Föld: Suhanó demagóg ballada egy be nem következett eseményről. Vigyázzunk a Földünkre, mert ha mi nem, akkor ő se fog ránk. Nem fogja vissza tovább pusztító erőit, és eltűnünk a felszínéről. Egy jóféle retró atomháború utáni nukleáris téltől kopaszon száguldana tovább az Űrben maradványainkkal. Midőn újra benépesült, és az évmilliárdokkal utánunk érkező civilizált fajok ugyanezt a dalt éneklik, akkor majd kiderül, hogy figyelmesebbek lesznek nálunk, mert még időben meghallják a szólamot, amely ősi mikrochipeken fog fennmaradni a New York-i piramisok rejtett útvesztőiben, vagy ugyanígy járnak és egymást kétségbeesetten, ám hiába próbálják figyelmeztetni a közelgő katasztrófára.

Élő Műanyag: Ez a ballada egy kedves kis estimese arról, hogy miért ne lehetne az ember Isten, és hogy miért ne alkothatná meg a következő intelligens létformát az elképzelhető legundorítóbb anyagból – a műanyagból. Hát ezért ne.

Süt a Nap: A hajnal arany sugarai ártatlanul-gyönyörűn hatolnak át a koszos budapesti ablakon. Fel kell kelni és sietni a melóba, de kedv hozzá, na, az nincs. Közben a Nap, Napocska süt ám máshol is, máshogyan is, forrón, izzón, kegyetlenül gyilkos sugarakkal, melyek felperzselik a Földet, az emberek kénytelenek elhagyni otthonaikat, de nincs hová menni… Előbb, de szerencsére inkább utóbb, míg mi már békés álmunkat alusszuk, néhány millió vagy inkább milliárd év múlva méltán és hőn szeretett csillagunk felperzseli ezt a kis kék üveggolyót is.

Giliszta a Facebookon.

A cikk megjelenését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.