tune-yards.jpg

Egy barátot elgyászoló lemez hatotta meg a legjobban a kritikusokat, de van itt szerelem is (egy fekete, meleg férfi szerelme), klímakatasztrófa egy gyerek nézőpontjából, valamint az Evanescence, Mike Patton, Floating Points, Death From Above 1979, tUnE-yArDs, Xiu Xiu - és magyarok is feltűnnek. Összeállítás a Metacritic alapján.

Több mint három év kihagyás után jelent meg The Bitter Truth (metascore: 80) címmel az ötödik Evanescence-lemez, amit még 2020 elején kezdtek el felvenni, de aztán közbejöttek bizonyos komplikációk. Abban egyetértés van a kritikusok között, hogy a zenekar hozza mindazokat az érzelmeket és nagy refréneket, amiket a rajongók elvárnak, ám ezt kétféleképpen értékelik: örülnek neki vagy kiszámíthatónak tartják.


Mike Patton
száz zenekara és projektje közül a Tomahawk az ismertebbek közé tartozik, már csak azért is, mert ebben (is) nagyon komoly a zenésztársak névsora: Duane Denison, Trevor Dunn, John Stanier. 2013-ban jelent meg utoljára Tomahawk-lemez, de most itt van a Tonic Immobility (81), ami sokszínű anyag, grunge-tól kísérletezésig minden van rajta, a kritikusok ha nem is kitörő, de elég nagy örömére.


Több komoly kritikai sikerről is be tudunk számolni, ellenkező érzelmi végletekről. For Those I Love néven a dublini David Balfe jelentette meg első lemezét, For Those I Love (90) címmel, ami lenyűgözte a kritikusokat. Ugyan az elektronikus zene (a rave-nosztalgiától a Mount Kimbie-ig és Burialig), illetve Mike Skinner (The Streets) énekbeszéde a fő referenciák, ez valójában a gyász lemeze: Balfe legjobb barátja és zenésztársa, Paul Curran 2018-ban lett öngyilkos lett. A személyes emlékezés mellett a dublini munkásosztályhoz tartozó fiatalok élete is fontos téma. A kritikusok szerint remekmű - leginkább a költői (!) teljesítményt értékelik -, de még a kevésbé ajnározó írások szerint is nagyon jó.


Az R&B kísérletező végéhez tartozó serpentwithfeet második, Deacon (86) című lemeze a szerelem - egy fekete, meleg férfi szerelme - ünneplése, és az elfogadásé. Nehéz erről egy tényleg hiteles (nem nyálas vagy unalmas), mi több, érzékeny-érzéki albumot összehozni, de a kritikusok szerint ez az lett.


Ugyan az elektronikus zenéből indult, Floating Points egyik fő ihletője a jazz; a Promises (89) című lemezt a műfaj egyik legnagyobb élő legendájával, Pharoah Sandersszel vette fel, plusz The London Symphony Orchestra. A kritikusok túlnyomó többsége nagyon lelkes a jazz, az elektronikus és a klasszikus zene egyedi, felemelő és időtlen találkozásaként leírható, öt éven át készült lemezért.


A játékos, sűrű, nyughatatlanul kavargó art popot játszó tUnE-yArDs duó sketchy. (82) című albuma társadalmi kérdésekkel foglalkozik, de a kritikusok szerint ez nem telepszik rá az albumra, ami ismét igazán élvezetes és kreatív lett, és a súlyos témákkal együtt is életigenlő. (Ők vannak a fenti képen.)


A dance-rock / dance-punk duó Death from Above 1979 Is 4 Lovers (70) című lemeze sokszínűbb, mint az eddigiek, és meglehetősen megosztotta a kritikusokat: van, aki szerint debütálásuk óta ez a legjobb; mások viszont azt hallják benne, hogy lélek nélkül ledarálják a kötelezőket.


Clark
a Warp kiadó egyik legismertebb előadója, azonban új albuma nem véletlenül nem ott jött ki, hanem a klasszikus zenével foglalkozó Deutsche Grammophonnál: a klímakatasztrófával egy gyerek szemszögéből foglalkozó Playground In A Lake (74) ugyanis egy neoklasszikus album, amin többek között a Budapest Art Orchestra is közreműködik. A kritika megosztott: van, akit lenyűgözött, mások szerint viszont nagyobbat vállal, mint amit teljesíteni tud.


Az emelkedetten szomorú, kamarapopos-posztrockos indie rockról ismertté vált The Antlers vezetőjénél, Peter Silberman több fülbetegséget diagnosztizáltak, és vidékre költözött. A hét év kihagyás után megjelent Green To Gold (80) napfényesebb, visszafogottabb lemez lett, a kritikusok szeretik, bár néhánynak azért kicsit hiányzik a korábbi szorongás.


A zavarba ejtő, kísérleti avant-popot játszó Xiu Xiu OH NO (71) 12. nagylemezén minden számban van közreműködő, többek között Owen Pallett, Sharon Van Etten, Liz Harris, Chelsea Wolfe, Angus Andrew. A zenekar továbbra is zavarba ejtő, és még akik szerint nem egyenletes az album, illetve egyszerűen túl sok, azok is elismerik, hogy pont ezek a jellemzők teszik a Xiu Xiu zenéjét egyedülállóvá.

https://recorder.blog.hu/2021/03/30/szerelem_gyasz_es_a_keseru_igazsag_a_legfontosabb_uj_megjelenesek
Szerelem, gyász és a keserű igazság - a legfontosabb új megjelenések

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr1216485090

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása