Már milyen rég nem volt egy említésre méltó háború vagy pestis - Frozen Steak-albumpremier!

A Frozen Steak duó előző lemeze 2018 legjobbjai közé tartozott. A pszichedélián belül egyéni hangot képviselnek: "könnyeden lebegő zene, ami értékeit, ravaszságait és súlyait csak idővel mutatja meg" - írtuk róluk. A nagyjából hasonlóan jellemezhető, hasonlóan jó folytatásra mostanáig kellett várni, de végre meghallgatható a Stories, amit a zenekar így ír le: "némi blues, meg 60s-70s pszichedélia, slide-ozás, gajdolás, (mű)mellotronozás, (mű)analóg szintik."

A Frozen Steak két tagja Borza Borzash László (gitár, ének, szinti, basszus, mandolin, glockenspiel, szöveg) és Ádám Demeter Ádám (dob, ütősök, gitár, basszus, szinti, borító). Előbbi mutatta be részletesen és szórakoztatóan az új albumot a Recorder olvasóinak, rögtön a lejátszó alatt.

"A nagy sikerre tekintettel az előző lemezünk kiadása után rögtön nekiláttunk a következőnek, ahogy általában szoktuk, mivel koncertezni évente 1-2 alkalommal szoktunk, inkább írni meg rögzíteni szeretünk. A sikert persze leginkább abban mérjük, hogy nekünk tetszik a kész anyag, és a Stardust... tetszett. Az alapján, ahogy az elején záporoztak az ötletek, amikkel ráadásul egyébként is tele a padlás, azt gondoltuk, hogy hamar meglesz, de nem így lett.

Ennek több oka van, egyrészt mindig lassan készülnek a szövegek, és ha nincs szöveg, akkor általában befejezni sem tudunk egyes dalokat teljesen (szerkezet, hangszerelés, miegyéb), meg mindketten átestünk néhány szerzői meg produceri válságon, paradigmaváltáson. Úgy is volt, hogy egy barátunkat fogjuk megbízni a keveréssel meg a maszteringgel, de végül "csak" - egyébként felbecsülhetetlen értékű - külső tanácsadóként foglalkoztattuk. Ő egyébként Zagyva Tamás, a kitűnő Chalga zenekar vezetője. Meg közben lett némi világjárvány is, sok sport- és sorstárssal együtt kiakólbólítottak bennünket a Keleti Blokkból, gyerekszületés, ilyesmik. Felmerült, hogy LP helyett EP-t vagy EP-ket csináljunk, de valahogy szeretjük ezt a formátumot (ami persze nem zárja ki, hogy soha többet nem csinálunk ilyen hosszúságút).

Az anyag eléggé sűrű és sokszínű lett, egy bluesfeldolgozást raktunk rá, mert azt mindig szoktunk (Mance Lipscomb: Can i Do Something, elég táncos lett), a többi saját termék. A dalok egy része próbatermi rögtönzésekből nőtt ki, ezek közé tartozik a Stories, a Big City Life, a Things és a Sometimes; a címadónak furcsa módon még szerkezete se nagyon változott a nulladik, kitalálós fázisban rögzített változathoz képest. Stúdióban nem jártunk. Rendesen, otthon, gondolkodósan megírt és összerakott darab a Questions és a Thanks for Asking; ez utóbbinak az instrumentális szekcióját egy az egyben Ádámdobos egy számötletéből importáltam, még a hangnemet meg a tempót sem kellett igazítani. A Dancing Shoes meg a This Ship alapját Ádám gyártotta otthon, és együtt öltöztettük fel. A This Ship annyiban érdekes darab, hogy egy tőle függetlenül már korábban kitalált énektémát tudtunk minden további nélkül ráilleszteni, amiatt meg pláne, hogy pár héttel, hónappal a járvány kezdete előtt lett kész a szövege, amiben a mesélő egyebek mellett azt fájlalja, hogy már milyen rég nem volt egy említésre méltó háború vagy pestis.

A feljátszás hol külön, otthon, hol együtt, a termünkben történt; az alapok főleg a teremben; a Sometimes és a This Ship esetében basszussal együtt egy az egyben élő játék (Herman Péter barátunk, az előző közös zenekarunk, meg az Illuzio zenekar basszusgitárosa segített be a lánya rajzórái alatt). Olyan is akad a dalok közt, amiknek a legyártása során egyszer sem találkoztunk (pl. A Bag of Dirt, Thanks for Asking, Whisper), a Whispert pl. a tavalyi, első lezárás alkalmával vettük fel, mert fel akartunk szállni az osztott képernyős karanténvideó-konjunktúra zakatoló szerelvényére. Az A Bag of Dirt csírái a Keleti főcsatorna, a Whisperéi az Adria partján születtek, de nem nagyon hallatszik.

Eredetileg kevésbé producerelt, pőrébb anyagot akartunk, mint a Stardust... esetében, de aztán párszor csak elkapott a gépszíj, és raktunk mindenféle hangot mindenhová. A szövegek kapcsán érdekesség még a fenti, járványos dolgon kívül, hogy négy dal is van, amelyikben egyetlen versszakot ismételgetünk; ez egyrészt gazdaságos, meg az Európa Kiadó Fiatal magyarok című dala óta bírom ezt a megoldást, egyszer már az előző lemezen is elsütöttem. Vagyis összeért a koncepció, meg a szövegírói válság. Volt különben egy fél óra, amikor már majdnem készen volt az anyag, és felmerült, hogy a sorrend megfelelő beállításával lehetne valami konceptalbum-félét alkotni a szövegek alapján, de aztán elhessegettük, és a zene alapján raktuk sorba a dalokat. A címadó pl. volt első és utolsó számnak is szánva, mire középtájt lehorgonyzott.

A stílust nem tudnánk meghatározni, de a hatások a szokásosak, némi blues, meg 60s-70s pszichedélia, slide-ozás, gajdolás, (mű)mellotronozás, (mű)analóg szintik. A korábbiakhoz képest kicsit eluralkodott a torzított basszus, de az nem baj."

Frozen Steak a Facebookon

A cikk megjelenését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.