"A játék iszonyú sokat segített a frusztrációk legyőzésében" - MA’AM-interjú és lemezpremier!

A frusztrációról és annak játékos levezetéséről szól MA’AM új, először itt hallható kiadványa. Ennek apropóján beszélgettünk a zenélés, a gyerekjátékok és a sárkányos kockulás kapcsolatáról; arról, hogy lehet-e zenével reflektálni a klímaváltozásra; a halandzsa által kifejezhető érzelmekről. A megjelenés napján egyben online lemezbemutató koncert is lesz, a Trafó szervezésében, este 9-től.

 MA’AM, vagyis Makay Anna 2017 óta van jelen a magyar kísérleti elektronikus zenei színtéren; a rituális formákhoz és a kortárs irányzatokhoz egyszerre kapcsolódó sajátos éneke, valamint a többféle (akár tánczenei) elektronikus műfajból merítő zenéje azonnal felismerhető. Az OOO & MA’AM duó tagjaként debütált, 2018 óta szóló kiadványokat is megjelentet, illetve AIWA-val közösen a MAIWA projekt is működik.

Az Andremodor Modaleda című új kiadvány „egy korszakot és egy erős koncepciót zár le” – mondta a Recordernek. A téma: a frusztráció és annak levezetése.

A frusztrációból volt elég az elmúlt időszakban. Mostanában születtek ezek a zenék?

Korábban is sokat foglalkoztam a frusztrációval, szorongással, de az Andremodor Modaleda az elmúlt egy év anyaga. Karanténban kezdtem el dolgozni rajta, nyáron fejeztem be. De amíg a korábbi anyagaimat depisebbnek éltem meg, ebbe próbáltam sok játékosságot belevinni. Persze ez sem egy vidám anyag, hiszen az izolációról is szól, és meglehetősen zilált is, de ezzel együtt jobb hangulatú.

A koncepcionális megközelítés és a játékosság hogyan fér össze? Elsőre nem biztos, hogy mindenki össze tudja egyeztetni a két megközelítést.

Az improvizációban is lehet kijelölni játékszabályokat, de aztán az, hogy mit csinálsz az adott kereteken belül, mit hozol ki belőlük, azt teljesen pillanatnyi dolog. Ebben nagyon hasonlít a játékra. Hasonló mechanizmusok működnek bennem, amikor improvizálok vagy élőben zenélek, mint amikor számítógéppel játszom – nagyon jól ki tud kapcsolni a szerepjátékos, „sárkányos” kockulás –, vagy amikor gyerekekkel foglalkozom. Ez egy személyes tapasztalatom, amit mindenkinek ajánlok, főleg a szorongósabb embereknek, hogy elkezdtem önkéntesként foglalkozásokat tartani, gyerekeket tanítok – nem tanárként, hiszen nem vagyok pedagógus, hanem játékra nevelek. Ez iszonyú sokat segített a frusztrációk és a lámpaláz legyőzésében. 

Ahogy elkezdtem hallgatni az Andremodor Modaledát, nagyon meglepett – miközben persze megvan a korábbi zenéidhez. Van ebben valami szándékosság, vagy csak így jött?

Ez szándékos, próbáltam újítani. Ez egyébként is fontos számomra, de így, hogy be vagyunk zárva, nincsenek koncertek, még inkább odafigyelek arra, hogy ne szoruljak bele ugyanabba – ami egyébként is nehéz, sokszor érzem, hogy az igyekezetem ellenére megint ugyanolyat csináltam. Ezért próbálok  olyan technikákat alkalmazni a kreatív zenei folyamatok során, amik erre visznek, például olyan hangszínt választok ki szintin, amit soha az életben nem használnék, mert nem tetszik.

Az ismertető szövegben azt írtad, hogy többféle koncepcióval is próbálkoztál, téged bántó ügyek kiemelésével, de nem találtad ezt a megközelítést elég fókuszáltnak. Mondanál erre példát, és hogy miért nem jött össze?

Például azon is gondolkoztam, hogy a klímaváltozásra reflektáljak zeneileg. Csak ebben éreztem valami kóklerséget, hogy hát zenével hogy tudnék tenni a klímaváltozás ellen. De közben magánéleti ügyekről is jó lenne zenét csinálni, vagy a szólásszabadság és a politikai nyomás témáiról. Van bennem aktivizmus, igény, hogy reflektáljak a környezetemre, de ebben a fél-egy évben túl sok probléma volt. Ezért lett a koncepció maga a frusztráció, ami minden mögött ott van. Sok barátom, családtagom úgy él meg mostanában szorongásos epizódokat, hogy előtte soha életükben nem küzdöttek ilyesmivel. Nekem viszont ezelőtt rengeteg volt, csak már tudom a technikákat, és erre is próbáltam reflektálni, átadni, hogy például a játékkal ezt fel lehet oldani.

MA’AMRÓL NEMCSAK MI ÍRTUNK, Ő IS ÍRT NEKÜNK: PROFÜL ROVATUNKBAN KELLY LEE OWENS LEMEZÉT AJÁNLOTTA

Eddig egy magyar szöveged volt a MAIWA-EP-n, egyébként a halandzsa mellett inkább magyarra vagy angolra, ezúttal pedig egy oroszra hasonlító szövegekkel találkoztunk inkább. Várható még magyar vagy más nyelvű szám tőled?

Azt a magyar szöveget Szemes Botond barátom írta. Most pedig tervben van egy angol szöveg egy külföldi megjelenésre. Amúgy 13 éve írtam magyar szövegeket az alter bandámnak, de az is annyira dada volt – már akkor is voltak benne például kitalált szavak –, hogy a zenekar majdnem kitagadott, aztán átírták befogadhatóbbra. Amúgy a mostani anyagon több olyan dal is van, amiket magyarul írtam – bár az is dada, gyerekded, halandzsás –, aztán utána írtam át őket halandzsa nyelvre (kivéve az oroszost, amivel amolyan „kelet-európai / szovjet manga” feelinget akartam elérni). Nagyon szeretem ezt az ősi, gyerekes halandzsát. Izgat, hogy hogyan lehetne univerzális nyelveket megalkotni, olyan hangokkal improvizálni, olyan énekhangokból építkezni, amikhez hasonlók minden nyelvben megvannak, és univerzális érzeteket fejezhetnek ki – legalábbis bennem ilyen érzeteket indítanak el. Az a tapasztalatom, hogy ez kezd működni, a hallgatókban elindul érzelmi reakció ezekre a halandzsákra. A Moskov szövegvideójához egyébként Mohácsi Luca dolgozott ki egy külön szótagalapú írást ehhez a nyelvhez,  amit még szeretnénk majd továbbfejleszteni.

A sajátos éneklési stílusod és az elektronika egyéni használata közül melyik volt nálad előbb?

Az éneklés volt a kiinduló pont. Hat-hét évvel ezelőtt a popos, jazzy popos közegben mozogtam, de úgy éreztem, hogy megrekedtem. Aztán lettek free jazzer spanjaim, és nekik köszönhetően megtaláltam a szabad éneklést. Ebből jött aztán az elektronika. Fred Frith tartott egy workshopot, ahová túl sok énekes jelentkezett, ezért én bejelentkeztem elektronikával. Úgyhogy gyorsan, egy hónap alatt megtanultam az alapokat; akkor vettem azt a kontrollert, amit azóta is használok. Nemcsak hogy az énekből jött az elektronika, hanem ráadásul egy csomó alap, kb. a zenéim fele énekalapú; van, hogy ritmikákat éneklek, és azokból lesznek a midik, vagy egy énektémát eljátszok szintivel, majd azt tovább alakítom. Sokáig, két éven át mindent felvettem a telefonnal – tényleg, mint az idióták, az utcán énekeltem –, és eszméletlen sok hangfájlom lett, amikből szintén nagyon sok ötlet jött később is.

A lemezbemutató koncerten a borítón látható maszkban leszel?

Sajnos azt még nem lehet hordani, mert Lukácsi Liza – aki art director, vagyis fotós, videós és minden mást is csinál – papírmaséból készítette, viszont egyelőre majdnem öt kiló és lámpák is vannak benne, amik felforrósodnak. Most fejlesztgeti, hogy később majd hordható legyen. A lemezbemutató egyébként a szó hagyományos értelmében az lesz, vagyis a lemezen hallható dalok szólalnak meg, persze kicsit más formában, és lesz benne improvizáció, mert nem bírtam ki anélkül...

Az ingyenes online lemezbemutató koncert a lemez és a cikk megjelenésének napján (március 16.) este 9-től, a Trafó Fülbevaló című sorozatának keretében lesz, részletek itt.

MA'AM honlap, Facebook

Interjú: Rónai András. Fotók: Lukácsi Liza