„A népzene ugyanazt a szórakoztató funkciót töltötte be, mint ma a könnyűzene” – Góbé-interjú

A népzenét és legkülönfélébb popzenei stílusokat ötvöző Góbé tagjaival beszélgettünk százezres YouTube-nézettségekről, ismeretterjesztésről, címkékről és arról, hogyan lehet egy latinos zongoraszólamot cimbalomra átültetni.

A 2007 óta működő zenekarból az alapító tagok közé tartozó Egervári Mátyás (cimbalom, tamburabrácsa, dudák, furulya, fuvola; a képen balról a második), valamint két új, 2020-ban belépett zenész, Várai Áron (ének, furulya, duda; kalapban) és Hegyi Zoltán (nagybőgő; jobbról a második) volt a beszélgetőtársunk.

Tavaly nyáron volt a nagy átalakulás a zenekarban, ami után sok interjút adtatok, sokat beszéltetek a terveitekről is. 2020 nem a tervezhetőségről szólt, szóval hogy álltok most ezekkel?

Egervári Mátyás: Már tavaly készültünk arra, hogy mi lesz, ha idén is a műhelymunkán lesz a hangsúly, ezért minden beadható pályázatot beadtunk, és szerencsére a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával sok, nem élőzenei projekten fogunk tudni dolgozni idén. Készül egy új lemez, több klip és egy koncertfilm is. Komplett arculatváltást is tervezünk. Most gőzerővel írjuk a számokat, sokat próbálunk. Sok zenekar azzal küzd, hogy az élőzene kiesésével elvesztek a forrásaik arra is, hogy valami mást csináljanak, mert ugye egy felvétel vagy fotózás is pénzbe kerül. Szerencsére ezzel nekünk nem kell küzdenünk, hanem dolgozhatunk.

Az interjúra készülve meglepődtem azon, hogy a YouTube-on több Góbé-szám is több százezres nézettséget ért el. Tudtam ugyan, hogy a Góbé sokat koncertezik stb., de nem tartottalak titeket számon azok között, akik ilyen nézettségeket érnek el. Hogy gondoljátok, mennyire van a helyén a zenekar a köztudatban?

Egervári Mátyás: A zenekar eddigi 13, sőt, most már lassan 14 évében velünk leginkább csak megtörténtek a dolgok. Nagyon szeretünk zenélni, de nem igazán tudtuk, hogyan kell tudatosan képviselni magunkat a közönség felé. Mi játszottunk, ők meg eljöttek, ebben a körben keringőztünk a közönséggel. Most zajlik egy tudatosodási folyamat, hogy azt, amit a sok évi létezés, zenélés, a közönséggel kalakított kapcsolat elért, azt kontrolláltabb síkra tereljük. Zenekarként most értünk abba a korba, hogy felelősséget tudjunk vállalni azért, hogyan jut el a zenénk az emberekhez.

Várai Áron: A megújulás sokakban keltett kételyeket, de én most belülről úgy érzem, hogy friss lendületet, sok új ötletet és nagyon jó egymásra hangolódást hoztunk egymásnak. Nagyon számítunk arra, hogy amikor kijönnek az új dalok, akkor bebizonyosodik, hogy képesek vagyunk a megújulásra. Tervben van, hogy az online felületeken is ott legyünk, sok téren rendbe tesszük a zenekar anyagait. A mostaninál nagyobb közönséghez szeretnénk szólni, és szerintem jó úton járunk efelé.

 A Góbé egyik legnépszerűbb klipje:

Néhány éve az volt az önjellemzésetek, hogy „népzenének nem elég autentikus, könnyűzenének túl folkos”. Esetleg úgy érzitek vagy éreztétek, hogy azért nem volt a helyén a zenekar, mert két szék között a pad alá esett?

Hegyi Zoltán: Szerintem erről nincs szó, sőt, olyan szinten építettük be a könnyűzenébe a folkelemeket és fordítva, hogy a két stílus inkább erősítette egymás.

Várai Áron: A Góbénak mindig komoly bázist jelentettek azok az emberek, akik a táncházmozgalomban vannak benne, számukra mindig nagyon érdekes volt ez a dolog. Szerintem kisebb hányada volt a közönségünknek, akik a népzenét annyira nem komálják, de más stílusokban jobban otthon vannak. Az új számainkkal szerintem kicsit jobban tudunk hozzájuk is szólni.

Egervári Mátyás: Mi igazából nem is gondolkodunk címkékben, hogy könnyűzenét játszunk vagy népzenét – mi zenét játszunk. Van egy dallam, ami megtetszik, arról eszünkbe jut egy figura vagy egy stílus, az is megtetszik, kipróbáljuk; fél év múlva már nem tetszik, amit kipróbáltunk, akkor kipróbálunk valami mást... De hogy mi merre húzunk zeneileg, azon nem gondolkodunk – gondolja ki a közönség, hogy tetszik-e neki, belefér-e az ízlésébe.

Sok hasonló fúziós zenét játszó zenekarnak célja, hogy népszerűsítse a népzenét, vagyis az – ahogy Vizeli Máté idézte egy interjúban – „ismeretterjesztő” küldetés.

Egervári Mátyás: Ez folyamatosan megtörténik azáltal, hogy népzenéből táplálkozunk, és olyan körítéssel szólalnak meg nálunk a népdalok, ami bevonz olyanokat, akik egyébként nem foglalkoznak a népzenével. Ennek egy része nem tudatos, egy része viszont tudatos. Többen is zenetanárok a Góbéban, tehát egyértelmű, hogy nekünk fontos az ismeretterjesztés és az oktatási vonal. Van olyan műsorunk, amit el tudunk vinni iskolákba, és pályáztunk is erre, szeretnénk még célzottan ilyen műsorokat csinálni. De egy-egy számnak nem úgy állunk neki, hogy „ismeretterjesztő” legyen, külön ezzel nem foglalkozunk, hanem csak megtörténik.

A nép- és popzene mellett a komolyzene is szerepel a Góbé kiindulópontjai között, a Honvédtüzér eleje például Steve Reichet idézi meg.

Van esetleg ismeretterjesztés a másik irányba? Tehát megmutatni a népzene felől érkezőknek, hogy bizonyos könnyűzenei stílusok is lehetnek értékesek?

Hegyi Zoltán: Olyan szinten ömlik ránk mindenfajta könnyűzene mindenhonnan, hogy még a legfanatikusabb folkrajongó is jobban tisztában van a könnyűzenei trendekkel, mint amennyire egy átlagos könnyűzene-fogyasztó tisztában van a magyar népzenével.

Nem arra gondolok, hogy nem ismerik, hanem esetleg nem gondolják, hogy lehet értékes, érdekes zene.

Hegyi Zoltán: Nem tudom, hogy a mi zenénk alkalmas-e arra, hogy egy ilyen bezárkózottságot feltörjünk. Ha igen, az szuper, de nem ez az elsődleges cél. Dalszerzés, ötletelés közben az foglalkoztat minket, hogy kiaknázzuk a stílusok közötti rokonságokat, merthogy ilyen rokonságok léteznek, és ezért van, hogy megélnek azonos témák más zenei mikroklímában.

Egervári Mátyás: A Góbé olyan emberekből áll, akik nyitottak mindkét irányba, tehát nyilván szükséges előfeltéteznünk, hogy ha minket ez meg tudott fogni és el tudott varázsolni, akkor nyilván mást is meg tud majd fogni. Ugyanakkor azzal is tisztában kell lennünk, hogy lesznek olyanok, akik a népzenének nagyon a mélyén vannak, akár tudományosan is, és ők nem ezt a vonalat erősítik. Ez nem baj, kell olyan, aki ortodox népzenehívő, kell olyan, aki ortodox könnyűzenehívő, és kell olyan, aki nyitott mindkét irányba. Jó, hogy ilyen sokszínű a világ. Ráadásul nem vethetjük a népzenét kedvelők szemére, hogy azt a gondolkodásmódot, amit a könnyűzene képvisel a társadalom számára, nem értenék meg, vagy hogy szemellenzősök lennének. Ők pontosan tudják, hogy milyen szerepe van a társadalomban a könnyűzenének, hiszen régen a népzene ugyanezt a szórakoztatózenei funkciót töltötte be. Ezért azt gondolom, hogy létezik a kulcs, át lehet ezt vinni annál, aki szeretne ilyet hallgatni. Aki meg nem, annak lelke rajta, az is rendben van.

A Góbé legújabb száma:

Egy új stílusba hogyan vágtok bele? Mennyire mentek a mélyére, hogyan térképezitek fel?

Várai Áron: Amikor egy népzenei dallamról eszünkbe jut, hogy milyen más stílusba lehet átültetni, akkor eléggé a mélyére megyünk. Akkor lesz igazán hiteles az eredmény, ha mindkét dolgot hitelesen és jól tudjuk csinálni. A népzenei oldalt ismerjük, tudjuk, hogyan kell róla gondolkodni, hogyan lehetne hozzászólni. A másikat mindig az kezdi el boncolgatni, aki ehhez a legjobban ért, és a többiek is igyekeznek komolyabban foglalkozni vele. Több elemet, fordulatot is megnézünk, a hangszerelést is nézzük. Nekem énekesként is foglalkoznom kell ezzel, mert én a népzenéből jöttem, és annak megvan egy alapvető éneklési formája. Egymást is szoktuk tanácsokkal támogatni, én például Rigó Marcitól szoktam ötleteket kapni arra, hogy ezt mennyire, hogyan vigyem át ezt a hangképzést más stílusba.

Hegyi Zoltán: Azt azért igyekszünk elkerülni, hogy ezek „stílustanulmányok” legyenek. Oda-vissza hat egymásra a két műfaj – vagy akár hét műfaj –, és ennek a mentén jelenik meg  a Góbé saját stílusa. A legutóbbi megjelenésünknél is igyekeztünk feltérképezni a karibi térség különböző stílusjegyeit, de azért nagyon meghatározza egy zenének a fejlődését és végleges kialakulását a hangszeres apparátus. Az, hogy cimbalom és vonós hangszerek vannak a zenekarban, ugyanolyan hatással van a végleges dalra, mint az, hogy milyen zenei elemeket emelünk át például a latin zenéből. Nekem egyébként a népzenét is tanulnom kell, én vagyok az egyetlen a zenekarban, aki ezt nem tanulta korábban; de például a reggae ritmus- és dallamvilágát is tanulmányoztam. Aston Barrett játékát hallgattam, aki egy nagyon esszenciális figura ebben a műfajban [többek között a Wailersben játszott], és ha sokáig hallgatod, akkor legalább a hangulatát el tudod kapni. De amúgy évekig tartó munka, hogy valaki ezt az egyszerre nagyon szinkopált és nagyon dallamos basszusvezetést tudja hozni különböző zenei környezetekben.

Egervári Mátyás: Sokszor érdekes kihívásokkal szembesülünk. Az új számban például Zoli vetette fel, hogy mi lenne, hogy ha tumbao és montuno technikával valósítanánk meg, amiknek vannak mindenféle zenei ismérvei a basszus vonalvezetésre, a kíséretre, a ritmusszekcióra stb. nézve. Ebben zongora szokta hozni a ritmustöréseket, egy nagyon dinamikus, sűrű zenei szövetet megalkotva – amit tíz ujjal sokkal könnyebb megcsinálni, mint nekem a két „ujjammal”, vagyis két cimbalomütőmmel. Úgyhogy kénytelen voltam kilóra oktatóvideókat hallgatni: ültem a laptopnál és figyeltem, mint egy kezdő zenész, hogy hogyan indulnak el az olyan alapoktól, mint a tititá.

Góbé honlap, Góbé a Facebookon

Interjú: Rónai András

A cikk megjelenését a Halmos Béla Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.