Kritikuskedvenc, okos brit rapper, emberi történetek egy New York-i énekesnőtől, diszkó-house-pop, valamint régi ismerősök: Mogwai, Tindersticks, The Hold Steady. Összefoglaló a a Metacritic alapján.
Az év eddigi legnagyobb kritikai sikere - ha újrakiadásokat nem számolunk - Ghetts Conflict Of Interest című albuma (metascore: 95, meghallgatható a címre kattintva). A grime egyik nagy öregje bedob egy halom vendéget Ed Sheerantől Dizzee Rascalon át Skeptáig, plusz valódi vonósokat és fúvósokat stb., ám a kritikusok leginkább az okos, önelemző, történetmesélő főhős miatt rajonganak a lemezért.
Szintén igen jó kritikákat kapott Cassandra Jenkins öt év kihagyás után kiadott második albuma, az An Overview Of Phenomenal Nature (88) Folkos-jazzes, izgalmasan hangszerelt, a kísérletezéstől sem visszariadó zenéjéért és okos, költői, emberi történetekről szóló szövegeiért egyaránt lelkesednek. (A cikk címe az ő New Bikini című számából jön.)
A könnyed, táncos popzenében SG Lewis diszkós-house-os albuma, a Times (75) volt a nagy durranás, olyan vendégekkel, mint Nile Rodgers és Robyn. A korábban a háttérben nagy nevekkel dolgozó dalszerző-producer debütáló lemeze minden kritikust megmozgatott - és azok nem voltak vele maradéktalanul elégedettek, akik ennél többre vágynak egy albumtól.
25 éve jelentette meg első számát a Mogwai, de az As The Love Continues (83) nem fulladt érdektelenségbe. A legtöbb kritikus szerint nemcsak jól hozzák, amit várunk tőlük, hanem kellő mértékben újítanak, kísérleteznek is (pl. az eddigi legéneklésszerűbb énekléssel). Egyesek szerint ez legjobb lemezeik között van; bár akadnak kevésbé lelkes írások is.
Szintén egy nagy múltú zenekar a Tindersticks. 13. stúdiólemezükön ők viszont nagy meglepetésre megújultak: a Distractions (78) tényleg az alapvető elemekre csupaszítja a zenéjüket. Stuart Staples zenekarvezető szerint ez nem a karantén miatt van, már hamarabb elkezdtek dolgozni az albumon, de azért a kritikusok nem mulasztják el emlegetni, hogy mennyire rezonál az új időkkel a zene, és többségük új fejezetként üdvözli az albumot.
2008 óta az egyik legjobban fogadott lemezével állt elő a pub rock és az indie házasításával befutott The Hold Steady. Az Open Door Policy (78) a lelkesebb kritikusok szerint hozza és némileg színesíti azt, amiért régen szerettük őket; másokat a lassabb dalok nem győzték meg.
