A 2. világháború óta nem estek akkorát a jogdíjbevételek, mint 2020-ban

17,7%-os a visszaesés az Artisjus bevételeiben. Megugrott viszont a regisztrált új művek száma.

A zenészek bevételei között Magyarországon - és az egész régiónkban - különösen magas arányt képviselnek a szerzői jogdíjak, jóval magasabbat, mint Nyugat-Európában: jellemzően a fellépti díjak után ez a második legkomolyabb forrás számukra. 2020-ban ugyebár alig voltak fellépések (a decemberi Zeneipari jelentés szerint az év első 8 hónapjában 76%-kal kevesebb volt a koncert és DJ-fellépés, mint 2019-ben), így a jogdíjak a korábbinál is fontosabb szerepet kapnak.

2020-ban még a kifizetéseken nem érződött a járvány hatása, hiszen a jogdíjak túlnyomó részét (bár nem az egészét) a beszedést követő évben fizetik ki a jogosultaknak - hangzott el az Artisjus sajtótájékoztatóján. Így 2020-ban az élőző évinél még egy kicsivel több, 9 milliárd 373 millió forint jogdíjat kaptak a szerzők, ennek mintegy a felét magyarok. A jogdíjbevételek viszont az első becslés szerint 17,7%-kal estek vissza - ez tehát a 2021-es kifizetéseken érezteti majd a hatását.

Ezen belül az ún. nyilvános előadások jogdíja majdnem harmadával csökkent a - még nem végleges - adatok szerint. Ez két fő részből áll, az egyik az élőzenei jogdíj, ami kevesebb mint a felére csökkent (-54,1%). A másik az ún. gépzene, vagyis a vendéglátóhelyeken, szállodákban, üzletekben stb. szóló háttérzene utáni jogdíj. Itt kisebb, 26,6%-os a visszaesés, ami sokféle terület sokféle teljesítményéből áll össze. Mint a sajtótájékoztatón elhangzott, a szállodai háttérzenében volt a legnagyobb a visszaesés, a vendéglátóipar is jelentősen, bár ennél kevésbé esett vissza; a kiskereskedelmi forgalom területén viszont nagyjából azonos maradt a jogdíj az előző évivel. A sajtótájékoztatón Tóth Péter Benjamin, az Artisjus üzleti transzformációs igazgatója elmondta, hogy a 2. világháború óta nem volt ilyen mérétkű csökkenés a jogdíjakban - például a 2008-as válság csak stagnálást okozott, nem csökkenést.

Fontos látni, hogy ugyan több mint 15 ezer szerző kapott jogdíjat, túlnyomó részük számára ez nem túl nagy összeg. Az Artisjus évek óta bemutatja a jogdíjpiramist, vagyis azt, hogy hányan részesülnek különböző mértékű jogdíjban (a könnyű összehasonlíthatóság kedvéért havi bruttó összegben adják ezt meg). A csúcson, havi 1 milliós jogdíj felett 2020-ban 48 szerző keresett, jellemzően olyanok, akik komoly életművel, (nem egyszer különböző előadóknak írt) sok slágerrel érik ezt el. Havi minimum 50 ezer forintos jogdíjat kb. 1200-an kapnak; az új belépők jellemzően a piramis aljáról indulnak.

Nem negatív, hanem pozitív rekordot ért el viszont az Artisjusnál regisztrált új szerzők száma: 1619-en jelentkeztek be a közös jogkezelőnél, kb. felük 30 év alatti, és több mint 10%-uk még húszéves sincs, ami komoly ugrás akár az egy-két évvel ezelőtti adatokhoz képest is. (A felmérések szerint a szerzői joggal, illetve a zeneiparral kapcsolatos témákról a zenészek jellemzően egymástól értesülnek, tehát elkezdhetett terjedni a hír, hogy ezt érdemes megtenni.)

Még nagyobbat ugrott a regisztrált zeneművek száma: a korábbi évi 16-18 ezerhez képest 2020-ban 23 155 új művet jelentettek le az Artisjusnál. Ennek részben oka lehetett az is, hogy több idő maradt az adminisztrációra, de a növekedés nem vezethető vissza pusztán arra, hogy mindenki bejelentette a korábban írt, de nem regisztrált számait: a 2020-ban írt művek száma is jelentősen nőtt 2019-hez képest. Ez egybevág azzal, hogy a Zeneipari jelentéshez készült felmérésben a legtöbb zenész azt mondta, hogy a kijárási korlátozások idején leginkább "új tartalmak előállítása" volt a zenei tevékenysége.

"ESZEM ÁGÁBAN SINCS ELMENNI KAPÁLNI" - ZENÉSZEK A JÁRVÁNYIDŐSZAK TANULSÁGAIRÓL

A sajtótájékoztatón Czutor Zoltán ezt azzal árnyalta, hogy tapasztalatai szerint sokan a korábbi ötleteiket, félbemaradt számaikat fejezték inkább be, és nem teljesen új dalokat írtak, mert nagyon inspirációhiányos volt ez az időszak. Egyrészt azért, mert "tényleg nem történt semmi", másrészt mert - mint most nyilvánvalóvá vált - az alkotáshoz nagyon fontos, hogy az ember tudja, hogy azt a zenét, amin dolgozik, hamarosan előadhatja ő vagy valaki más.

Czutor beszélt arról is, hogy ugyan sokan találtak új, átmeneti munkát, de pszichésen nagyon megterhelő az, hogy valaki nem tud azon a területen dolgozni, amire feltette az életét, és nem egy esetben több évtizedet is rááldozott. Szerinte ennek a mentális hatásai még évekig fogják éreztetni a hatásukat. Ráadásul ezt megfejeli a szolidaritás hiánya, az "el lehet menni dolgozni" hozzászólások.