Élőben sokkal-sokkal keményebb lesz - a január legfontosabb lemezei

2021.02.02. 17:36, RRRecorder

arlo_parks.jpg

Január mindig gyenge szokott lenni új megjelenésekben - szerencsére számos érdekes lista kínált jobbnál jobb zenéket! -, de most már itt az ideje, hogy felvegyük a fonalat, hogy ha társaságban rákérdeznek, mégis hogy tetszett a Viagra Boys, vagy hallottunk-e valami jó glam-phetamine trash disko bomp-lemezt, netán mi volt a kedvenc psych-folk operánk mostanában, esetleg kit tippelünk 2021 nagy befutójának, akkor okosan tudjunk válaszolni.

A január legfontosabb megjelenéseit a Metacritic alapján állítottuk össze, ami, mint azt bizonyára sokan tudják, a legfontosabb zenei lapok és a legismertebb újságok zenerovatának kritikáit összegzi, 100-as skálán (a más skálán értékelt lemezeket átszámítják) - legalábbis a zenei szekciója, mert van tévé, film és videojáték is. A lemezek a címekre kattintva hallgathatók meg.

Januárban a legmagasabb metascore-t (vagyis átlagolt pontszámot) a Skyway Man: The World Only Ends When You Die című albuma kapta (metascore: 88); viszonylag kevés lap írt a halálközeli élményből visszatérő ember történetét elmesélő "psych-fok operáról", de azok nagyon lelkesen: víziójáért, merészségéért és popzenei érzékenységéért is dicsérték. Szintén komoly - és megszokott - sikert aratott a brit munkásosztálybeli hiphop-elektroposztpunk duó, a Sleaford Mods 11. albuma, a Spare Ribs (83), ami a legjobb kritika szerint a mesterművük, bár aki eddig nem szerette meg őket, az most sem fogja.


A BBC Sound of 2020 nyertese Celeste volt, aki januárban adta ki debütáló lemezét: a Not Your Muse (80) pop-soul, senki szerint nem forradalmi, viszont mindenki szerint minimum nagyon kellemes hallgatni. Egy kritikus szerint "elkerülhetetlen, hogy 2021 egyik nagy befutója" legyen egy másik fiatal brit énekes-dalszerzőnő, a fenti képen látható Arlo Parks, akinek Collapsed In Sunbeams (83) című debütáló lemeze olyan hálószobapop, amiben egyesek triphopos, neosoulos, folkos stb. hatásokat fedeznek fel; és sokan nagyon lelkesek intim, szomorú, fontos kérdéseket feszegető szövegeiért.


Rock: a Shame 2018-ban robbant be, a brit posztpunk reménységeinek második lemeze a Drunk Tank Pink (83), ezt is szerették a kritikusok, a közmegegyezés szerint jobb, kísérletezőbb és sokszínűbb, mint elődje volt. A svéd posztpunk Viagra Boys Welfare Jazz (78) című albuma "glam-phetamine trash disko bomp" a legtöbb pontszámot adó kritikus szerint; többen a kísérletezést úgy értelmezik, hogy még nem találták meg az új útjukat. A You Me At Six Suckapunch (80) albumáról elég kevesen írtak, azoknak tetszett, hogy a rockba tánczenés és hiphopos elemeket vegyítettek. A kanadai pszichedelikus zenekar, The Besnard Lakes azt a címet adta a lemezének, hogy The Besnard Lakes Are the Last of the Great Thunderstorm Warnings (81); a kritikai konszenzus az, hogy azt csinálják, mint mindig, jól, de kezdőknek egy kicsit sok lehet. Egyesek szerint nemcsak a hónap, hanem úgy általában, a világegyetem történetének egyik legsúlyosabb lemeze a The Body: I've Seen All I Need to See (78) című albuma, ami van, akinek tetszik, mások a zajmetálos lemezről hiányolják a korábbi műfaji kísérletezéseket.


Elektronikus zene: januárban egy olyan lemez volt, ami a Metacriticen szemlézett lapok kritikusait igazán megmozgatta. A Bicep duó Isles (78) című albuma ismét színes-nosztalgikus-fülbemászó tánczenét tartalmaz, a korábbi formulától nem igazán térnek el (bár világkörüli hangmintákat hoznak), de még a fanyalgók is egyetértenek azzal, hogy sok az erős pillanat és otthoni hallgatásra is alkalmas a zene. A duó amúgy azt ígéri, hogy "élőben sokkal-sokkal keményebb" lesz majd.


A hónap legjobban lefikázott lemeze: az egykori One Direction-tag ZAYN Nobody Is Listening (61) című harmadik albumáról írtak azért jót is, de erősebb a másik véglet: "felvizezett R&B", ami "állítólag ZAYN legszemélyesebb lemeze, de pont ennek semmi nyomát sem találni."

Legendák és veteránok: Barry Gibb Greenfields: The Gibb Brothers' Songbook (Vol. 1) (76) című country szólóalbumán számos vendég hallható (Sheryl Crow, Jason Isbell, Alison Krauss, Olivia Newton-John, Dolly Parton, Keith Urban stb.), az eredmény többek szerint pompás, kevesebbek szerint inkább erős közepes. Martin Gore The Third Chimpanzee (69) címmel egy instrumentális EP-t adott ki, van, aki szerint az a legfőbb baja, hogy rövid, mások szerint érződik rajta, hogy ez csak egy side project. A Weezer OK Human (74) című lemeze a leglelkesebb kritikus szerint az egyik legfogósabb és -okosabb albumuk, a legkevésbé lelkes szerint: szar rímek, gyagya poénok, béna ének, gáz hangszerelés. A Notwist hét év után adta ki Vertigo Days (73) című lemezét, amin sok a vendég, de amúgy jobbára tipikus Notwist.

https://recorder.blog.hu/2021/02/02/eloben_sokkal-sokkal_kemenyebb_lesz_a_januar_legfontosabb_lemezei
Élőben sokkal-sokkal keményebb lesz - a január legfontosabb lemezei
süti beállítások módosítása