witch_prophet_tesfay_2.jpg

Összegeztük már a tavalyi év legjobb lemezeit, továbbá közösen összeállítottunk egy magyar toplistát, ám hagyománynak számít a Recorderen, hogy a stáb tagjai külön-külön is publikálják kedvenc dalaikat. A 2011-es2012-es2013-as2014-es2015-ös2016-os2017-es és 2019-es felvonás után szerzőink ABC-sorrendje szerint következzenek a 2020-as kedvencek, amelyek rögtön meg is hallgathatók playlistben, rövid kommentárokkal. A mai dj Rónai András. (A nyitóképen egy kocka Witch Prophet klipjéből.)

A 2020-as személyes kedvenc dallisták sorát Frank Olivér nyitotta meg, utána Huszár András és Lékó Tamás következett.

EZEK VOLTAK 2020 LEGJOBB MAGYAR LEMEZEI A RECORDER SZERINT


Sokáig azt hittem, hogy 2020-ban sokkal kevesebb zenét hallgattam, mint korábban (ebből a szempontból is egészen más a karantén, ha gyerekekkel élsz, mint ha nem), aztán kiderült, hogy talán még többet is. Vagy csak több mindenbe zúgtam bele? Nyilván segít a belezúgásban, ha úgy érzed, hogy a zene azon kevés dolgok egyike, amik segítenek az épelméjűséged megőrzésében. Mindenesetre egész sok, amúgy szuper számot ki kellett szórnom, hogy legalább közelítőleg emészthető mennyiségű kedvenc maradjon.

Theo Parrish feat. Maurissa Rose: This Is For You

A 2020-as "ha csak egyetlen kedvencet volna szabad mondani" számom, mint itt írtam: "minden szabálytalanságával együtt egy végtelenül melankolikus és emelkedett, szívet szaggató és reményt keltő house himnusz; olyan, amilyet csak a legnagyobbak tudnak." Egészében csodás, és huszadszorra is örömet tud okozni az a rengeteg részlet, amivel mintegy mellékesen tele van rakva. Hogy pl. úgy kezdődik, mintha belépnénk valamibe, ami már régóta megy, és úgy ér véget, hogy csak úgy abbahagyódik, pedig mehetne még akár kétszer-ötször-tízszer ennyi ideig is. (Amúgy 2019-ben 12"-n kijött, de az album idei, szóval itt a helye, na.)


SAULT: Hard Life

Korábban nem fogott meg a titokzatos SAULT, de az Untitled (Black Is) nagyon betalált. A kézenfekvő dolgokon (úgymint ének, hangmintahasználat) kívül a dobhangzás is mennyire jó már!

Róisín Murphy: We Got Together

Régi, lelkes Róisín-rajongó vagyok (itt írtam meg szinte mindent, amit gondolok róla), nyilván a diszkólemezét is szeretem, a legiparibb szám áll hozzám a legközelebb.

Horse Lords: Fanfare For Effective Freedom

A Horse Lordsszal eddig úgy voltam, hogy hát persze, jó, mégsem hallgattam igazán, de a 2020-as The Common Task az egyik legnagyobb kedvencem lett. A nyitó szám elején mintha csak próbálgatnák, hogy mi os legyen belőle, de odafigyeléssel kiderül, hogy nagyon precízen megszerkesztették. Aprónak látszó, teljesen logikus lépésekkel halad, aztán egyszer csak olyan helyen találod magad, amire egyáltalán nem számítottál.

Witch Prophet: Tesfay

Nehéz volt a választás erről a pompás lemezről, sokáig versenyben volt a Roman a szomorú-szépséges zongoraloopjával, végül az döntött a Tesfay mellett, hogy ehhez van szupermenő-szupercuki apukás táncolós videó.


RÓQA x Call Me Unique: The World

Pont az a fajta neosoul, amit a legjobban szeretek, érzékeny, érzéki, gazdagon rétegzett. Az csak ráadás, hogy egy magyar + egy tiszteletbeli magyar dala.

OHNODY: Aranyam a vágy

A Hideg az egyik kedvenc magyar számom az előző évtizedből, a nagylemezt tényleg úgy vártam, hogy rendszeresen megnéztem, hogy na, mikor is lesz, megjelent már?? Meglepett, amilyen lett, de milyen jó meglepetés volt ez.

Charles Webster feat. Shara Nelson: This Is Real

Szinte olyan, mint egy triphop-klasszikus a nagy időkből (nemcsak a Shara Nelson által felidézett emlékek miatt); néhány hallgatás után "mintha mindig is ismertem volna" érzés is megvan - de azért néhány finom megoldás jelzi, hogy az angol deep house egyik ősapja, Charles Webster azóta is figyelt.


Ress: Maraton

Azt már részletesen megírtam itt, hogy miért jó és fontos ez a lemez. A három kedvenc részletem a számból: az első, kőegyszerű basszusok; a szintivel egybeolvasó effektezett dúdolások; "porszem vagy a vetítésben".

 mourning_a_blkstar.jpg

Mourning [A] BLKstar: The Wants

Tőlük minden évben, amikor van lemez, kell egy szám a kedvenceim listájára. Ráadásul a 2020-as The Cycle az egyik legjobbjuk. Vannak ennél rendesebb számok is, amiben nincs ritmikus zúgás, hanem ilyen normális zene, de hát ez az én listám, arra az ilyenek kerülnek.

Regis: Calling Down A Curse

Ahogy az év végi listán írtam, ez ugyan elvben egy viszonylag sötét elektronikus lemez, valójában azonban egy szépséges, mozgó hangszobor, és minden egyes újabb hallgatásnál hatalmas örömet okoz benne az összes hang: a kontúrjaik, a textúráik, az elhelyezkedésük egymáshoz képest térben, időben - a szinte kézzel fogható valóságosságuk.


Zebra Katz: BLUSH

Az év egyik legszebb basszusa. Már ha ez egy basszus, és nem egy abszurd horror szörnykukacának tánca, mielőtt lecsapna mit sem sejtő áldozatára.


Kapitány Máté feat. 6363 & Goulasch: Gyerekszoba

Kapitány Máté elsősorban producerként lopta magát a szívembe (ez a beat is milyen már); a szövegei közül ezt szeretem a legjobban, ahogy a jópofizva felidézett gyerekkori emlékek egyik pillanatról a másikra borulnak be, hogy aztán a két vendég is nagyon komolyan vegye a feladatát.


Slow Village: Korona

Jó kis szám a sok jó kis szám és a több mint elég nagyon jó szám között - ez volt az első benyomásom a magyar hiphop egyik csúcsművét, vagyis a Slow Village-lemezt hallgatva, aztán másodszorra rájöttem, hogy mennyire ravasz ez a beat és mennyire jók az MC-k, hogy ezt elsőre nem is veszed észre.

Keleketla!: Future Toyi Toyi

Az év legfájdalmasabb zenészhalála számomra Tony Allen. Szoktam úgy Fela Kutit hallgatni, hogy percekig csak a dobot figyelem, és képtelen vagyok megunni. A Hugh Masekelával közös Rejoice nagyobb figyelmet kapott (érthető módon), de ez a dél-afrikai zenészek és a Coldcut kollaborációjából született, majd még szélesebbre nyílt album abból a szempontból tanulságosabb, hogy: baszki, Tony Allen 79 évesen is simán beszállt egy ilyenbe és a maga szerény, "én csak teszem a dolgom" játékának zsenialitásával ezt is elvitte a hátán.

Dijit feat. SD: 1772 (cover)

Az egyiptomi producer lemezét a kiadó absztrakt hiphopnak nevezi, amiben egyrészt van valami, másrészt ilyen basszusok, dobok nem voltak a triphopban, és azt sem fedezték fel, hogy az arab nyelv milyen jól illik ehhez a zenéhez.

azu_tiwaline.jpg

Azu Tiwaline: Berbeka

"A berber zene, a dubkultúra és a techno hipnózis összekötése" - a tunéziai Azu Tiwaline ezzel a leírással már akkor megvett magának, amikor még a konkrét zenét nem is hallottam; na jó félig, aztán a meghallgatás után teljesen.

3phaz: Drill

A mahraganat nevű szupermenő egyiptomi stílust megfelelő mennyiségű torzításban megforgató producer már tavalyi kedvenceim között is ott volt, és a 2020-ban megjelent nagylemez is beváltotta a reményeimet.

Krust: Constructive Ambiguity

14 év után új lemez,  legenda stb., hanem azt figyeljétek meg, hogyan téríti el az időt ez a szám. Jóval kevesebbnek tűnik, mint az a 12 perc, és nemcsak mert egy pillanatra sem ül le, hanem amikor éppen nem hallgatom, akkor el sem tudom képzelni, hogy ez hogyan lehetséges, amikor alig valami történik benne.

BOA: Mar Jaguar

Miért is vettem fel ezt a kedvenc számaim közé? - gondolkodtam néhány hónappal az esemény után. Aztán amikor megszóltalt az év másik legjobb basszusa, akkor rájöttem.

Nahash feat. Osheyack: The Horns

Shanghaji producer, akit az USA dicstelen dél-amerikai szerepvállalása ihletett erre a lemezre - érdekes háttérsztori, a lényeg persze az, hogy ennél jobb kaszabolós breakbeatet nem hallottam az évben.


Beatrice Dillon: Workaround Two

A fejemben ez a lemez nagyon jó, de absztrakt zeneként él, de akárhányszor meghallgatom, mindig rájövök, hogy ez nagyon is élvezetes, mi több, ha szabad ezt a szót használni, szép.

william_basinski.jpg

William Basinski: Please, This Shit Has Got To Stop

Először hallható ének Basinski-lemezen, és kis képzelőerővel bele lehet hallani, hogy tényleg azt énekli: "érjen már véget ez a szar, lécci", amely üzenet mögé az emberiség túlnyomó része fel tud sorakozni. Továbbá nagyon régen okozott olyan örömöt a postaláda kinyitása, mint amikor ezt találtam benne.

Qiyan: Yedi Kulé - In:C - Kol Dodi

Kíméletes voltam, a húszperces számot a végére hagytam. Az év egyik legnagyobb zenei meglepetése a Qiyan volt számomra, nemcsak magyar viszonylatban.

RÓNAI ANDRÁS KEDVENC 2015-ÖS DALAI ITT HALLHATÓK.

A 2016-OSAK PEDIG ITT.

A 2017-ESEK PEDIG ITT.

A 2019-ESEK PEDIG ITT.

 

https://recorder.blog.hu/2021/01/14/ronai_andras_kedvenc_2020-as_dalok
Rónai András - kedvenc 2020-as dalok

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr1116377376

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása