„A művészet szabadság nélkül izzadság” – Interjú az Orange próbaterem vezetőjével

A hazai zenei élet egyik neuralgikus pontját jelentik a próbatermek, a zenekarok sokszor méltatlan körülmények között kénytelenek próbálni, gyakorolni, az idei év ráadásul nemcsak az élőzenei helyszíneknek tette be a kiskaput, hanem a próbatermi lehetőségeket is tovább szűkítette. Ezen a helyzeten javít a most nyíló Orange próbaterem-komplexum, melynek tulajdonosával, Standovár Mátyással beszélgettünk áldatlan állapotokról, külföldi példákról, közösségi terekről és prémium szolgáltatásokról.

Mekkora érvágás volt a hazai könnyűzenének a Dürer Kert és a Keleti Blokk bezárása?

Annál nagyobb érvágást el se lehet képzelni a magyar underground zenében, mint ennek a csomópontnak a megszüntetése. Itt futottak össze a szálak, amiket ezzel szétválasztottak. Alapvetően sem túl erős Magyarországon az összetartás és összedolgozás, ez még egy csapást kapott. A Dürer Kert megszűnése nekem különösen fájdalmas: ott nőttem fel, ott tanultam meg csocsózni, ott játszottunk az összes gimis zenekarommal.

Fontos szerepet játszott ez a komplexum abban, hogy összehozza a gyakran elszeparált zenészeket.

Abszolút. Azért működhetett nagyon jól ez a rendszer, mert egy térré, sőt, buborékká tudott válni. Nem elefántcsonttoronnyá, viszont az oda járók kicsit kiszakadhattak a hétköznapokból, és a saját világukban létezhettek. Ehhez kellően hippi jellegű hely is volt. Egy világ szűnt így meg, százötven zenekar belső világa. A Dürer megy tovább, de nehéz lesz megtartani az ott kialakult egységet, az összetartásban, kommunikációban lévő erőt, márpedig ez óriási érték.

Beszűkültek az elmúlt 10 évben a zenekarok próbatermi lehetőségei?

Az elmúlt tíz év érezhetően egy leépülő pálya. Megfogyatkozott a kínálat, miközben nőtt a kereslet. Hihetetlen, hogy 2013-as fórumon kiírt posztomra 2019-ben is kapok érdeklődő e-mailt, ez rengeteget elárul arról, mennyire nincs kiszolgálva ez a réteg. Sokan próbálják ezt a hiányt betölteni, többek között én is. Az órabéres termeknek volt egy fénykora, létrejöttek a valóban minőséget szolgáltató nagy nevek, amelyek lefedik a piacot. A havidíjas termeknél nagyobb a mozgás, és óriási a minőségi amplitúdó. Nehéz megérteni és átlátni, hogy ugyanolyan négyzetméteráron adnak ki egy dohos pincét, mint légkondicionált földszinti termet. Nem véletlenül adják ki a pincét is: tudják, hogy lesz, aki kiveszi, amivel visszaélnek a zenekarokkal. A rossz minőség nemcsak az eszközöknek nem tesz jót, néha az egészségnek sem, amikor napi sok órát üldögélnek a zenészek penészes termekben. Most már elindultunk, hogy minőségben legalább egy szintet lépjünk, én ebben próbálok kettőt lépni. Olyan körülményeket szeretnék megteremteni a fiataloknak, amiket én tinédzserkoromban vizionáltam magamnak.

Tavaly jött ki az NKA kutatása, ami rendkívül nyomasztó képet festett a hazai próbatermi állapotokról, méltatlan körülményekről, felszereltségről.

A fül igényességét is csorbíthatja, amikor az ember nagyon rossz körülmények között próbál hosszú ideig. Nem a zenészeket akarom minősíteni, egyszerűen elkopnak ezek az igények. Tavaly decemberben volt már egy stúdióm, nem sokkal előtte kezdtem gondolkozni azon, hogy próbateremmel is foglalkoznék. Tisztán emlékszem, ahogy fekszem a kanapén, ölemben a laptoppal, és olvasom ennek a kutatásnak az eredményeit. Lehet, hogy ez hollywoodiasan hangzik, de komoly lendületet adott, és a missziómmá vált a próbaterem, mintsem egyszerű üzletté. Utána találtam egy helyet, csináltam egy termet. Egy hét alatt telt házra megtelt, ebből is láttam, hogy nagy a baj. A COVID első hulláma előtt néztem meg azt a helyet, ahol most vagyunk az Orange-dzsal, nyár óta pedig már gőzerővel ezzel tudok foglalkozni.

Hogy néz ki jelenleg ez a komplexum? Milyen igényeket tud ellátni?

Nyolc terem át van adva; az egyik nem próbaterem, hanem a hangstúdió lehallgatója. További nyolc terem kivitelezése is elkezdődött, amelyeknek jövő héten kulcsra késznek kell lenniük. Lesz videóstúdiónk: három háttér közül lehet majd választani – fehér, fekete, az Orange dizájnja –, itt fel lehet venni live videókat, streameket, zenekari fotózásra is van lehetőség. Nyitottunk egy háromszáz főre engedélyeztetett vendéglátói egységet; amikor lehet majd gyülekezni, heti egy jam sessiont szeretnék tartani az itt próbáló zenészeknek, de akár külsősök is jöhetnek. Szeretnénk, ha kialakulna egy jó kis közösség, ezt segítik elő a leülős, kanapés sarkok, biliárdasztal, de elvonulós sarkokat is kialakítottunk, ahol nyugalomban számokat lehet írni vagy átbeszélni zenekari tennivalókat. Hosszabb távon egy hatszáz fős koncerthelyszínt is tervezünk.

Milyen próbatermeket kínálsz? Milyen árképzési konstrukcióban?

Havidíjas próbatermeket, ahol a zenekarok a saját eszközeiket használják – tudok persze szükség esetén dobfelszerelést szolgáltatni. Az alapkoncepció szerint társbérlős zenekarok veszik igénybe a termeket, ami nálam azt jelenti, hogy az igények alapján több jelentkezőt osztok be egy-egy teremre. Az egy zenekarra eső költséget kell fizetni, ami havi fix összeg: a saját terme lesz, a saját cuccait használja, korlátlanul akkor jön le, amikor akar; mindenki kap egy online naptárat, összekötöm őket a bérlőtársaikkal, semmi konfliktus nem származik az egyeztetésekből. Én ráadásul személyesen foglalkozom mindenkivel, reagálok a felmerülő problémákra, jelen vagyok moderátorként, az összes terem beszélgetésében segítek, ha kell. Másik árfekvésbe tartoznak azok a zenészek, akik egyedül jönnek le gyakorolni, például a Zeneakadémia trombita tanszaka átköltözött, amíg zárva az épületük, itt tartják az órákat.

A külföldi tapasztalataidból mit tudtál hasznosítani?

Svédországban éltem egy ideig, ami ott nagyon feltűnt, hogy minden új építésű. Lehet, hogy gyártelep, de nem különbözik sokban egy pesti társasháztól: szép épületek, újak a nyílászárók, modern a beléptetés, jó érzés bemenni. Ezek összehasonlíthatatlanul megfizethetőbbek a hazai árakhoz képest, ami azért is lehetséges, mert állami támogatást kaphatnak a zenekarok. Óriási dolog, amikor nem kell azon gondolkoznod, hogyan tudod kifizetni a számláidat, ha a zenével akarsz foglalkozni. Nem kell az egész napi meló után bepréselned este valahogy a próbát, ami plusz szorongás. Véges a limitünk időben, pénzben. A művészet szabadság nélkül izzadság.

Van szűrés, hogy milyen zenekarokat vársz? Könnyűzene, klasszikus, bárki jöhet?

Természetesen bárki jelentkezhet. Stílustól teljesen függetlenül várok mindenkit, klasszikustól jazzen át a doom metálig; nagy örömöm, hogy a Kőbányai Zeneiskolából, a Kodolányiból, az Etűdből sokan nálam gyakorolnak, és itt összefutnak, beszélgetnek. A jövő könnyűzenészei.

(X) A cikk az Orange próbaterem megbízásából készült. A komplexum Facebook-oldala itt található.