header_47.jpg

2020 a zeneipart is fenekestül felforgatta, de azért bőven akadtak nagyszerű lemezek a pop csúcsaitól a bátor kísérletekig. A szerkesztőség összesített listája mellett szerzőink (Frank Olivér, Huszár András, Kollár Bálint, Rónai András, Velkei Zoltán és Veres Szilárd) ajánlanak egy-egy személyes kedvencet. Ez a Recorder magazin 83. számában megjelent cikk bővített változata, a listát november közepén zártuk le.

the_weeknd_after_hours.jpg1. The Weeknd: After Hours

Amikor már azt gondoltuk, hogy nem lehet több izgalmas dalt írni arról, hogy sokat drogozol és szupermodellekkel szexelsz, amitől kiüresedett és szomorú vagy, akkor The Weeknd váratlanul kiadta eddigi legjobb albumát. Pedig csak megforgatta a számait neonban és szintiben, majd felhúzta őket egy szakítós narratívára. (Vsz) Meghallgatom.

fiona_apple_fetch_the_bolt_cutters.jpg2. Fiona Apple: Fetch the Bolt Cutters

2020 az az év, amikor legszívesebben minden nap artikulátlanul világgá ordítanánk dühünket, frusztrációnkat, tehetetlenségünket. Meg az az év, amikor Fiona Apple megtette ezt helyettünk – felszabadult, felszabadító játékossággal, fittyet hányva az elvárásokra. Tónus, dallam, ritmika, hangszerelés, szövegvilág: minden szinten kreatív csúcsteljesítmény. (HA) Meghallgatom.

run_the_jewels_rtj4.jpg3. Run The Jewels: RTJ4

Minden új Run The Jewels-lemez ugyanaz, mint az előző, csak jobb. El-P és Killer Mike ezúttal is tökéletes kémiával adják egymás alá a lovat rendszerkritikus lázadóként. Olyan pontosan reagáltak a közélet aktuális történéseire, mintha élesben kommentálták volna az eseményeket. Szóval ez a legjobb albumuk a következőig. (VSz) Meghallgatom.

matt_berninger_serpentine_prison.jpg4. Matt Berninger: Serpentine Prison

A The National frontemberéhez pompásan passzol a countrys, folkos-bluesos, americanás harmóniavilág; a memphisi lazaság, Hammond-orgonával a háttérben; és természetesen a bús hangú mélázás a világ kis-nagy dolgairól. A főzenekar a hajnali borozás kísérőzenéje; a szólólemezzel kiülhetünk alkonyatkor is a tornácra. (HA) Meghallgatom.

sufjan_stevens.jpg5. Sufjan Stevens: The Ascension

Az egy sima, egy fordított sormintát követve a fátyolhangú indie trubadúr a Carrie & Lowell szívettépő akusztikus gyászlemezét amorf, szilánkosra tört elektronikus tekergőzéssel fejelte meg. Kevesen tudnak ilyen elidegenítően csábító szépséggel mesélni a rothadó Amerikáról, reményt keresni a reményvesztettségben. (HA) Meghallgatom.

moses_sumney_grae.jpg6. Moses Sumney: grae

Annál, hogy Moses Sumney hányféle módon tudja használni az énekhangját, már csak a lemezen közreműködők névsora és a megidézett hangulatok változatossága szédítőbb, viszont az egészet összefogja a blues/R&B-crooner elképesztő karizmája. (KB) Meghallgatom.

theo_parrish_wuddaji.jpg7. Theo Parrish: Wuddaji

Minimalista, de folyamatos változásai miatt mindvégig izgalmas album a deep house, a funk és a jazz háromszögében a house egyik legeredetibb producerétől. Úgy improvizatív, hogy a groove-ból sosem esik ki. Plusz egy egyszerre szívet szaggató és reményt keltő, szabálytalan house himnusz. (RA) Meghallgatom.

charli_xcx_how_im_feeling_now.jpeg8. Charli XCX: how i'm feeling now

Charli XCX karantén alatt, a rajongókat Zoomon bevonva írt albuma tökéletes pontossággal ragadta meg minden érzésünket 2020-ból, ebből a fura és szokatlan időszakból. Mindezt olyan dalokkal, amik pont úgy hangzanak, ahogy most elképzeljük a jövő popzenéjét. (VSz) Meghallgatom.

the_flaming_lips_american_head.jpg9. The Flaming Lips: American Head

Wayne Coyne-ék megnéztek egy 13 évvel ezelőtti Tom Petty-dokumentumfilmet, és ennek hatására írtak egy olyan lemezt, aminek mintha az összes dala a The Soft Bulletin / Yoshimi Battles The Pink Robots-érában született volna. Ha nem a The Flaming Lipsről lenne szó, talán el sem hinnénk, de pont attól igazán jó, hogy ilyet csak ők tudnak. (KB) Meghallgatom.

idles_ultra_mono.jpg10. IDLES - Ultra Mono

Kalapáló, sivító, kietlen és kíméletlenül lehengerlő posztpunk, nagy meggyőződéssel az arcunkba kiabált, egyszerű osztályharcos igazságok: az IDLES harmadik lemezén is azt csinálja, mint eddig, de talán még soha nem volt erre ekkora szükségünk. (RA) Meghallgatom.

haim_women_in_music_pt_iii.jpg11. HAIM: Women in Music Pt. III

Az első single-nél biztosra vettük, hogy önfeledten lebeghetünk majd a balzsamos nyári szellőn a három nővér oldalán. Erre fogták magukat, befelé néztek, és kipakolták traumáikat. Mázli: karrierjük legsokszínűbb lemezén Joni Mitchell és a Fleetwood Mac örökségét füstös neosoul-funkba és UK garage-be oltva teljesítik ki. (HA) Meghallgatom.

denzel_curry_kenny_beats_unlocked.jpg12. Denzel Curry & Kenny Beats: UNLOCKED

Kenny Beats akkor van a leginkább elemében, amikor egy dal helyett egy egész lemezen dolgozhat egy előadóval; Denzel Curry-ből is a legjobbat hozta ki. A producer beatjei valósággal megkövetelik, hogy a rapper  folyamatosan húzzon valami meglepőt egy váratlan flow- vagy hangszínváltással, vagy éppen szünettel. (VSz) Meghallgatom.

clipping_visions-of-bodies-being-burned.jpg13. clipping.: Visions of Bodies Being Burned

Pompás ötlet volt az experimentális hiphoptrió részéről, hogy zajzenei-indusztriális alapjaikra ráhúzzanak még egy horrorcore-réteget. Tavalyi lemezük párdarabja még zsigeribb, fenyegető élmény, Daveed Diggs már nemcsak sodró sebességű rapjével kápráztat el, hanem kéjes élvezettel kalauzol saját Alkonyzónájába. (HA) Meghallgatom.

caribou_suddenly.jpg14. Caribou: Suddenly

Dan Snaith zenebuzi matematikusból lett Ibizát meghódító producer, de most ismét a dalok vannak a fókuszban – egyfelől, mert másfelől pedig a kísérletezés, hiszen elcsúszkáló hangok, váratlan váltások, kilógó hangminták zavarnak be. Tökéletlensége olyan, mint az élet, éppen ezért nem zavaró, hanem szerethető. (RA) Meghallgatom.

nicolas_jaar_cenizas.png15. Nicolas Jaar: Cenizas

Nicolas Jaar legkísérletezőbb munkája, amit önként vállalt izolációban írt (még 2020 előtt). Kortárs zene, drone ambient, zörejek, elektronika és lefojtott ének: ezekből áll össze az album, ami bevonja a hallgatót a maga egyedi világába, és onnan bentről már nem is tűnik olyan rémisztőnek, sőt. (RA) Meghallgatom.

bruce_springsteen_letter_to_you.jpg16. Bruce Springsteen: Letter to You

Ma, amikor a The War On Drugstól a The Killersig mindenki a nyolcvanas évek E Street Band-hangzását nevezi meg fő hatásaként, jön a Boss, és megmutatja, hogy ehhez a régivágású, emelkedett stadionrockhoz továbbra is ő ért a legjobban. A slágerek hiányát pedig ellensúlyozzák a különösen személyes dalszövegek. (KB) Meghallgatom.

phoebe_bridgers_punisher.jpg17. Phoebe Bridgers: Punisher

Ha már herótod van a szomorú indie sráctól, cseréld le a csontvázruhás, melankolikus indie lányra. A Punisher csendes zugai között barangolva szédítően ütős kezdősorok, szellemjárta refrének, talányosan felfestett metaforák, filmszerű életképek derengenek elő. Észre sem vesszük, milyen élesek, míg meg nem sebeznek. (HA) Meghallgatom.

elder_omens.jpg18. Elder: Omens

Az Elder Matt Couto dobos ki- és Mike Risberg billentyűs-gitáros beszállása után sem tért vissza a korai idők stoner-metáljához, de ez nem is baj: dzsemmelős-pszichedelikus heavy rockjuk néha már olyan magasságokba jut, ahova a Mastodon Crack The Skye-ja óta kevesen értek fel. (KB) Meghallgatom.

beatrice_dillon_workaround.jpg19. Beatrice Dillon: Workaround

A szinkópás klubzenék és afro-karibi műfajok ritmusai összeeresztve 150 BPM-en, feltűnően szintetikus megszólalással, ámde megszórva tabla, cselló, kora, steel gitár stb. hangszerminták megvágott darabjaival – paradoxonokkal teli, egyszerre absztrakt és érzéki, semmihez nem hasonlító lemez. (RA) Meghallgatom.

microphones_in_2020.jpg20. The Microphones: Microphones in 2020

Phil Elverum mindössze egyetlen negyvenperces számmal továbbra is többet mond el az élet banális pillanatai közt megbúvó univerzális tapasztalásokról, az alkotás pszichológiájáról és magáról az emberi létről, mint más egy egész életműben. Az év talán legszemélyesebb lemeze. (KB) Meghallgatom.

- - - - -

A Recorder-szerzők kedvencei, amik nem kerültek a közös listára

keretes_zombie-chang_take_me_away_from_tokyo.jpgFRANK OLIVÉR - Zombie-chang: Take Me Away From Tokyo

A szintipop felől érkező énekesnő pár éve akár a japán mainstream siker felé is elindulhatott volna, de helyette inkább az ekletikus kísérletezgetést választotta, amit most éppen olyan csodákkal maxolt ki, mint a jakuzás WTF-videóval megtolt Gold Trance vagy az acidbe oltott vécépapír-vadászós karanténsláger, a Stay Home. Meghallgatom.

keretes_little_simz_drop_6.jpgHUSZÁR ANDRÁS - Little Simz: Drop 6

Kicsit snassznak érzem, hogy ugyanattól az előadótól választottam személyes kedvencet, mint tavaly, de mit csináljak, az angol rapper még egy alig negyedórás, klausztrofób karantén-EP-vel is megnyert magának. A magabiztos bragging a száraz hálószoba-hangszerelés mellett is nagyon megy, a meglepetés viszont a zárószám SoundCloud-raplebegése. Meghallgatom.

keretes_eternal_champion_ravening_iron.jpgKOLLÁR BÁLINT - Eternal Champion: Ravening Iron

A 2016-os The Armor Of Ire-rel kisebb heavy/power metal forradalmat elindító zenekar második albuma is tobzódik a Manilla Road, a Warlord és a korai Manowar legjobb pillanatait idéző dalokban. Könnyű lenne az eszképizmus iránti fokozott igényre fogni, hogy ezt választottam, de erről szó sincs: egyszerűen jelenleg egyetlen más együttes sem érzi ennyire ezt a sokszor lesajnált stílust. Meghallgatom.

keretes_regis_hidden_in_this_is_the_light_that_you_miss.jpgRÓNAI ANDRÁS - Regis: Hidden In This Is The Light That You Miss

Regis az ipari techno egyik atyafigurája, de ez igazából nem az, hanem egy hangszobor, ahol minden egyes hangnak megvan a maga tere és szinte kézzelfogható anyagisága, a lezuhanó nehéz doboktól a minimáldallamokon és emberi hangokon át az apró zörejekig. Sötét meg blabla, de érzéki gyönyör hallgatni. Meghallgatom.

keretes_the_strokes_the_new_abnormal.jpgSOÓS TAMÁS - The Strokes: The New Abnormal

Nem This Is It 2, de nem is annak szánták: a The Strokes a híresztelésekkel ellentétben nem egylemezes zenekar, szomorkás szintipopban és 80s nosztalgiában is világelső, megosztó lemezeik is tucatnyi slágert rejtegetnek. Így van ez a The New Abnormallal is, amin Julian Casablancas a tavalyi válásával és letűnt fiatalságával is számot vet, és az e felett érzett melankóliája tökéletes soundtrackje az amúgy is a visszavágyódásról szóló évnek. Meghallgatom.

keretes_autechre_sign.jpgVELKEI ZOLTÁN - Autechre: SIGN

Az Autechre zenéire eddig is sok mindent lehetett mondani, ám idén a SIGN behozott egy új jelzőt: szép. Az IDM királyainak a jövőből érkező, idegen hangzású kompozícióiban ezúttal valami különös szépségű, megfoghatatlan dolog ejti rabul a hallgatót, ami példa nélküli a 30+ éves életművükben. Meghallgatom.

keretes_tkay_maidza_last_year_was_weird_vol_2.jpgVERES SZILÁRD - Tkay Maidza: Last Year Was Weird, Vol. 2

Az egész sokkal inkább egyfajta bemutatója Tkay Maidza előadói sokszínűségének, mintsem egy egységes, összefüggő, kerek projekt, de egyszerűen mindegyik dal telitalálat. Kapunk mindent agresszív hiphoptól táncolható karibi popzenén át könnyed soulig, és mind félelmetesen jól áll neki. Meghallgatom.

Nézd meg a listánkat az év legjobb magyar lemezeiről is!

https://recorder.blog.hu/2020/12/08/az_ev_legjobb_lemezei_413
2020 legjobb lemezei a Recorder szerint

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr216310586

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása