mzh_klasszikus_1.jpg

A 2021 végén megnyitó Magyar Zene Háza alapvető célkitűzése, hogy kiállításain, zenei ismeretterjesztő programjain, koncertjein keresztül ösztönözze és a közönség elé tárja hazai és nemzetközi alkotók zenei együttműködéseit. Különösen nagy szükség lenne erre a klasszikus zenei közeg és a jazz vagy a könnyűzene közelebb hozatalában. A határátlépések rendkívül gyümölcsözőek lehetnek: három, alapvetően klasszikus háttérből érkező zenészt-zeneszerzőt mutatunk be, három különböző generáció tagjait, akik nagy port kavart produkciókkal, különleges hangszeres kísérletekkel dolgoznak a műfajok közötti szakadék áthidalásán.

A Magyar Zene Háza átfogó koncepciójának egyik fontos eleme, hogy feltérképezze és a nagyközönség számára láthatóvá-hallhatóvá tegye a zenei együtthatásokat, kapcsolódási pontokat, párhuzamokat a zenetörténet folyamán, illetve jelenünkben. Ez a gondolat szövi át az intézmény valamennyi funkcióját: az állandó kiállítást, amely az egyetemes zenetörténetbe ágyazva mutatja be a magyar zene időbeli változásait, és  az időszaki tárlatokat, amelyek kiemelten foglalkoznak egy-egy műfajjal, témával, mélyebb összefüggésekre világítva rá. Hasonlóan rétegzettek a zenei ismeretterjesztésre irányuló törekvések, hiszen nemcsak az elmélettel ismerkedhetnek meg a házba látogatók az előadásokon, a könyvtárban vagy egy-egy zenepedagógiai tanórán, hanem élőzene segítségével rögtön fel is dolgozhatják a friss tudást.

MINDEN, AMIT A MAGYAR ZENE HÁZÁRÓL TUDNI KELL ÉS ÉRDEMES - ELSŐ KÉZBŐL

A koncertprogram összeállításában is kiemelt szerepet szánnak a „világok találkozásának” – legyen szó ez alatt különböző nemzetek, népcsoportok zenéiről, műfajokról, stílusokról, vagy pusztán zenei együttműködésekben, közös alkotásokban összeérő előadókról, zenekarokról. A Magyar Zene Háza koncertszervezője, Halmos András elmondása szerint a teljesen akusztikustól az elektronikusig, a komponálttól a szabadon improvizált zenéig nagyon sok minden része lesz a programnak.Nemcsak hazai, hanem hazai-nemzetközi kollaborációkban is gondolkozunk, de fellépnek majd külföldi együttesek is, mivel a magyar zenét nem lehet függetlenként kezelni a nemzetközitől. Szeretnénk összefüggéseket, különbségeket bemutatni világrészek, stílusok és metódusok között.

A zenei kapcsolódások, határátlépések terén különösen érdekes kihívást jelenthet a klasszikus zenei világ zeneszerzőinek és előadóinak és a jazz vagy a könnyűzenei műfajok képviselőinek összeházasítása, olyan közös produkciók létrehozása, amely túlmutat azon, hogy kísérjék szimfonikusok a popzenekart, vagy szóljon elektromos gitár és dobszerkó is a klasszikus zenekarban. Természetesen nem ismeretlen az átjárás a két közeg között; hogy csak egy-egy példát említsünk, a jazz-zongorista Oláh Krisztián idén ősszel mutatta be a jazzkvartettet vonószenekarral ötvöző szvitjét (interjúnk), a klasszikus klarinétművész Rozmán Lajos előszeretettel improvizál jazz-zenészekkel, és régóta léteznek fúziós, hibrid formációk is (pl. Fugato).

"NEM KELL ANNYIRA FÉLNI A RADIKALIZMUSTÓL" - ÁLLÍTJA ROZMÁN LAJOS

Mégsem olyan magától értetődő és széles körben elfogadott az effajta határátlépés, főleg ha valaki a klasszikus oldalról kísérel meg műfajokat ötvözni. A 27 éves Szüts Apor zeneszerző-karmester-zongoraművész, a Virtuózok Kamaraegyüttes művészeti vezetője 2018-ban mutatta be Miskolcon RockGiovanni című művét, amely Mozart operájának rendhagyó, a rock, a jazz, vagy akár a balkáni zene műfaji elemeivel gazdagított átirataként született meg. A miskolci előadás – a „szent ereklyeként” számon tartott mű megváltoztatása,  és még inkább a címe – szokatlanul nagy port kavart az operarajongók és szakmabeliek körében (bővebben itt olvashattok erről).

szuts.jpg

A műfaji átjárhatóság nem egyenlő a bazári gagyival, az ellen én is küzdök” – mondja Szüts. „A RockGiovanniban azt képzeltem el, milyen lenne, ha Mozart használná a ma létező zenei eszközöket – beleértve az elektronikai hangszereket, a Mozart után született zenei stílusokat, és nemcsak könnyűzenében, gondolok itt akár Beethovenre, Sosztakovicsra, Sztravinszkijra, Rahmanyinovra, a nagy romantikusokra, avantgárd zeneszerzőkre. A rock csak az egyik eszköz. Egy-egy stílust rendeltem adott történetekhez, szereplőkhöz, úgy hangszerelve át a darabot, hogy a mozarti hangzás megmaradjon, az énekszólamok nem változtak. A „rockosítás” szónak egyébként van egy rossz áthallása, bennem is egyből viszolygást kelt, ugyanakkor magát a rockot igenis megéri klasszikus zenészeknek is tanulmányozni, mert szerteágazó műfajról van szó.

A zeneszerző szerint azért is érzékeny téma a műfaji átjárhatóság, mert társadalmi igény, hogy a klasszikus zene megmaradjon a szokott keretek között, hiába történik közben bármi más a világban – a kitekintésre pedig populizmusként gondolnak. „Nagy probléma, hogy ilyen szigorúan vett keretek között beszélünk műfajokról. Amikor megszületett a zene, mint kifejezési eszköz, akkor nem műfajokra tagozódva osztották fel a közlési módszereket. Megfordult a prioritás: ma már nem az a cél, hogy kifejezzünk valamit, és ehhez keresünk műfajt, hanem egy fajta műfajban akarunk kifejezni valamit, és ahhoz keresünk témát. Ez eredményez bezártságot.” A RockGiovanni ezzel együtt megtalálta a közönségét, Szüts a hozzáértők és laikusok köréből is rengeteg pozitív visszajelzést kapott, sőt, a darab gegjeit azok értették a legjobban, akik ismerték az eredeti operát. Bár nem tervez a közeljövőben hasonló átiratokat, a zenei együttműködésekben bőven lát fantáziát, különösen, ha a zeneszerző helyett a nyitott előadók kreativitásának kibontása kerül a fókuszba. „A reneszánsz korra tekinthetnénk vissza, amikor nem tagozódtak le szigorúan a feladatkörök az előadó- és alkotóművészek között. Ha a kettő nagyobb átfedésben lenne, és az előadó is kiélhetné a kreativitását, az mindenkinek a hasznára válna.”

***

"VILÁGOK ZENÉI" - ZENEI TALÁLKOZÁSOK A MAGYAR ZENE HÁZÁN INNEN ÉS TÚL

A 34 éves orosz származású magyar hárfaművész, Razvaljajeva Anasztázia 2011-ben végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hárfaszakán (ugyanebben az évben Junior Prima Díjat kapott), számos nemzetközi versenyen vett részt, és bekerült a Kult50 idei névsorába. Klasszikus és kortárs zenei előadásai mellett két izgalmas határátlépést is tett. 2014-ben Porteleki Áron dobossal együtt csatlakozott a Deti Picasso nevű etnorock-zenekarhoz, és játszott a zenekar Motherland című, örmény népzenei hagyományokra építő lemezén. Legfrissebb projektje pedig a Debussy NOW! lemez, amelyen Harcsa Veronika énekessel és Fenyvesi Márton gitárossal – aki élő elektronikával is megtámogatja az éneket és a hárfát – közösen készített kortárs átiratokat Debussy dalaiból.

anasztazia.jpg
fotó: Raffay Zsófia

 

A hárfaművész évek óta szeretett volna nem klasszikus képzettségű énekessel dolgozni klasszikus repertoáron, ezért kereste meg Harcsa Veronikát. „A próbákon több dologgal kísérleteztünk. Egy-egy dalt több hangnemben kipróbáltunk, hogy halljuk, melyikben szól izgalmasabban Veronika hangja, például a Három Bilitis Dalt egy tritónusszal lejjebb játsszuk az eredetihez képest” – meséli Razvaljajeva. „A zongoraszólam hárfán való megszólaltatása nem volt újdonság, hiszen a hárfások gyakran játszanak zongoradarabokat. Néhány apró módosítást kellett eszközölni a hárfa pedálmechanizmusa miatt, de ezek nem tartalmi változtatások. Veronika finom hangja lehetőséget adott, hogy olyan dinamikákat, hangszínárnyalatokat is használhassak Debussy rendkívül érzékeny zenéjében, amiket klasszikus énekes mellett nem alkalmaznék.”

A Deti Picasso más kihívásokat rejtett, hiszen velük elektromos hárfán játszott. Itt egyrészt megtapasztalta, milyen fontos egy-egy koncerten a hangtechnika, mert nem pusztán a hely akusztikáján és a játékon múlik a megszólalás; másrészt egészen más közönséget ismert meg. „Gayának [Arutyunyan, a Deti Picasso alapító tagja - szerk.] olyan pontos és határozott elképzelései voltak a zenekar színpadi jelenlétével kapcsolatban, amit azelőtt még nem tapasztaltam. Az a precizitás, ahogy ő a zenéhez illő ruhaösszeállításhoz, kiegészítőkhöz, vagy más vizualitáshoz állt, nagy hatást gyakorolt rám, aki azelőtt csak a klasszikus zene világában megszokott estélyi típusú fellépőruhában játszott színpadon.

A klasszikus zenei közösség és a jazz, a népzenei vagy a könnyűzenei színtér szerinte is elkülönül, de a tapasztalatai alapján van átjárhatóság, mind az előadók, mind a közönség részéről. Zenész oldalról abban látja az elsődleges különbséget, hogy a klasszikus zenében a lényeg a kottahűség, a leírt zenei anyag pontos interpretációja, a hangszerek hangzásának, megszólaltatásának tradíciója, míg a könnyebb műfajokban fontosabb, hogy az előadónak legyen markáns egyéni hangja és zenei kreativitása. „Szeretem, ha a kreativitásomnak teret adhatok a zenében, ezt klasszikus hárfás szerepben, például szimfonikus zenekarban nem éreztem. Az is kellemes meglepetés volt a Veronikával való munkában, hogy a rögtönzési készségem fejleszthető – a Debussy NOW! lemezen hallható improvizációim határozottan jobban szólnak, mint ahogy az elején gondoltam. Minden, a kereteken túl szerzett tapasztalatom pozitívan hatott a klasszikus zenei oldalamra is.”

***

A 43 éves Szentpáli Roland lassan három évtizedes pályája során széles zenei skálán mozog: több tucat versenyművet, zenekari és szólóhangszerre írt művet, kamaradarabot szerzett, ám ezen kívül vendégművészként és közreműködőként megfordult a tubájával számos jazz és könnyűzenei produkcióban. A teljesség igénye nélkül: játszott a drum’n’basst, jungle-t, breakbeatet improvizatív jazzel ötvöző Loop Doctorsszal, fellépett Szakcsi Lakatos Bélával és Kőszegi Imrével trió felállásban, latinos vonalat követett Révész Richárddal és Kaszás Péterrel a Nuestro Ritmo című lemezen, és kipróbálta magát New Orleans-i stílusú rezesbandában a Jazz Steps Brass zenekarral. 2014-ben pedig az általa alapított RTB Crew Meet The Beat címmel adott ki fúziós jazz lemezt, Rhodes, tuba és beatbox felállásban.

Az RTB Crew igazi kísérleti produkció volt, Romhányi Áron billentyűs és a DJ Revolution néven alkotó, itt szájdoboló Czabán Gábor alkotta a triót – érdekesség, hogy Czabán eredetileg operaénekesnek tanult. Smooth jazzes, funkys lemezük megjárta az Egyesült Államokat is, a zenekar mégsem játszott egyetlen koncertet sem Magyarországon. „Nem kellettünk, de az az igazság, hogy nem is nagyon tettünk a koncertezésért” – emlékszik vissza Szentpáli, aki rengeteg kapcsolódási pontot fedezett fel határátlépései során a klasszikus zene és a jazz között, jóllehet a  két műfaj artikulációja, ritmikai súlyozása ellentéte egymásnak, és kevesen tudják mindkettőt anyanyelvi szinten gyakorolni. „Az improvizáció a 19. század végéig a klasszikus zene részét képezte, Liszt is sokat rögtönzött zongorán; ez aztán kihalt a századforduló környékén. A jazz cserébe mára klasszikussá nemesedett: a 20. század elején a tánczene egyik válfajaként született meg, most más funkciót tölt be, elmélyült, filozofikus tartalommal megtöltött, szűk rétegnek szóló, kortárs zenei műfaj lett belőle.” Még a popsláger-feldolgozásokat játszó brass bandek is autentikus utat követnek, hiszen a Verdi-operákat annak idején hasonló fúvószenekarok népszerűsítették a bemutató előtt: „az Aida előtt már elspoilerezték a Győzelmi kórust és indulót, ami a maga idejében sláger volt.”

szentpali.jpg

A jazzben szerzett tapasztalatokat Szentpáli saját zeneszerzői gyakorlatába is át tudja ültetni, kortárs kompozícióinak kidolgozási szakaszait hasonlóképp építi fel, mint egy jazz-zenekar az improvizálást. Másfelől előnyt jelent, hogy jazz-formációban nem a blues alapú improvizálás felől közelíti meg a tubajátékot, hanem belső intuíciók alapján, amitől felismerhetően egyedi lesz a játékstílusa. Az elszeparáltság fő okát abban látja, hogy keveset tud a két műfaj egymásról: a klasszikus zenészek nem ismerik a kortárs jazzt, míg a jazzisták sem feltétlenül érdeklődnek a kortárs klasszikus iránt, ezáltal hamis kép alakul ki mindkét oldalon. „Nagyon örülnék, ha a jövőben sokkal szorosabb kapcsolatot ápolna ez a két műfaj és jeles képviselőik, és jobban odafigyelnének egymás munkájára. Sokat tudnánk tanulni egymástól.”

(A cikk a Magyar Zene Házával való együttműködés keretében készült.)

https://recorder.blog.hu/2020/12/07/_mar_az_aida_elott_is_spoilereztek_klasszikus_zeneszek_hataratlepesei_a_rockgiovannitol_a_beatbox-tr
„Már az Aida előtt is spoilereztek” – Klasszikus zenészek határátlépései a RockGiovannitól a beatbox-trióig

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr9816307490

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása