mulato.png

A Mulató Aztékok az idei év során elcsepegtetett néhány klipes dalt a soron következő nagylemezükről, most viszont visszanyúltak a 2019-es, StackOne-nal közös Dunaújlipótváros című lemezükhöz, hogy megtoldják egy klippel a Szabad Tér befordulós-elmélkedős bólogatását. Premier!

A klipről és a dalról három alkotó is mesélt a Recordernek, elsőként Asztalos Leventének, a klip ötletgazdájának, írójának és rendezőjének adjuk át a szót: "A klip a rabságról és a szabadságról szól, két szereplő történetén keresztül, mindkettőt pHLaT alakítja. Egyikük a “Rapper”, aki szabadnak érzi magát, mert úgy alkot, ahogy szeret, a zene számára a “Szabad tér”. Elindulva karrierje rögös útján azonban ahogy egyre sikeresebb lesz, úgy ejti rabságba a zene üzletiessége, és válik az arctalan kiadók áldozatává. Másik szereplőnk a “Mókus”, aki rabként dolgozik munkahelyén nap, mint nap, de végül megszabadulva terheitől elindul a szabadság felé és megérkezik a “Szabad térre”. A klipben a két történetet párhuzamosan látjuk, ahogy a két szereplő ugyanazt az utat járja be, csak fordítva. A Rapper a “Szabad térről” indul és végül eljut a zenei kiadó irodájába (rabság), míg a Mókus a rabságból a “Szabad térre” (szabadság). A két történet végig kapcsolatban marad a zene szövegével, apró elemekként állnak össze, és “ellentétes irányban” haladva, a klip felénél érintik egymást. Vannak benne apró kis utalások, és némi szimbolika is a részletekben (pl. utalás A remény rabjai című filmre, vagy a Vágó Péter/Stackone által alakított főnök figurára, aki a szereplők terheit szimbolizálja), ezek a kissé komor, de annál mélyebb üzenetet hordozó dalt hivatottak vizuálisan megjeleníteni."

A közös lemezről StackOne elmondása szerint talán ez a dal áll a legközelebb hozzá, "hiszen világnézetem szerves része és soha el nem vesztendő fonala a "Gnothi seauton!" (Ismerd meg önmagad!) jegyében áll, ami a delphoi Apollón szentély homlokzatának felirata. A Szabad tér szövegvilága tartalmilag pontosan passzol ehhez a gondolathoz. Levente megkeresését kitörő örömmel fogadtuk pHLaT-tal, hiszen egy jól átgondolt és végletekbe menően kidolgozott klipötlettel állt elénk, amire épeszű ember nem mondhat nemet. Aztán arról is szót kell ejteni, hogy a profi felszereléseket is biztosította és egyszemélyes stábként működve is gördülékenyen és jó hangulatban sikerült leforgatni az anyagot két nap alatt. A végeredmény is pontosan megegyezett a várttal, sőt felül is múlta azt. Azt gondolom, hogy ez a zene befordulós és szoba közepén cigizgetős, merengős, lassú tempójából és nehéz szövegéből adódóan. Koncerten nehéz vele mit kezdeni, de egy klippel talán jobban átélhetőbb és megragadhatóbb mindenki számára. Összességében örülök, hogy megismerhettem Leventét és nagyon remélem, hogy a későbbiekben is fogunk majd együtt dolgozni. Nagyon megnyerő volt az ambiciózus hozzállása."

TAVALYI INTERJÚNKAT PHLATTAL ITT OLVASHATJÁTOK

Végezetül pHLaT is mesél a dal születéséről és a klip fontosságáról: "A szöveget egy BluntOne instrumentalra írtam, de a sors különös szeszélye folytán némi hányódás után tavaly a StackOne-nal közös albumunkon találta meg a helyét (Blunt Shelter Records rulez!); szeretem, és nagyon fontos dalnak tartom, habár nem véletlen, hogy élőben csak ritkán bukkan fel koncerteken, "kevés" a Bpm, meg hát eléggé sötét és szigorú is az egész. Persze nem mintha úgy általában könnyed és laza dolgokban utaznánk/-nék, de ez azért mégis csak inkább amolyan otthon behallgatós történet... viszont, mindennek fényében főként kellemes meglepetés volt, hogy Levi megtalált a víziójával. Különös öröm, hogy ezáltal talán olyanokhoz is eljuthat ez a dal, akik másképp biztosan nem találkoztak volna vele. Az üzenet, ha helyenként drasztikusnak is hat, csupán maszatolásmentes reflexió jelen világunk tömegpszichózisára, annak az embert magából és mindenéből kiforgató természetére, a felismerés pedig nyilvánvalóan nem lehet súlytalan, hogy márpedig létezik olyan, amin minden megfordulhat, és hogy mindez egyedül rajtunk áll és senki máson... vagy kenyértörésre kerül a sor, odabent, és mind elkezdjük lépcsőről lépcsőre rendbe rakni magunkat, vagy végünk van, és darabokra hullunk, ha nem holnap, hát holnapután, nincs alternatíva... A Levi által megálmodott keret azért is tetszik, merthogy nem csupán azt mutatja meg, hogy a rabságból van út a szabadságba, de azt is, hogy a szabadság nem végérvényes, hogy, ha nem figyelünk eléggé és nem hozzuk meg a megfelelő döntéseket, van belőle visszaút a rabságba."

lássuk is tehát a Szabad tér klipjét:

Mulató Aztékok a Facebookon

StackOne a Facebookon

A cikk megjelenését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.

nka_hangfoglalo_logo_650_2_1_45_76.jpg

https://recorder.blog.hu/2020/12/05/_talan_nemi_neccel_de_megusztam_a_foldet_erest_klippremier_mulato_aztekok_x_stackone_szabad_ter
"Talán némi neccel, de megúsztam a földet érést" - Klippremier! Mulató Aztékok x StackOne: Szabad Tér

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr2016319166

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása